(folytatás)
2. fejezet
Utazás
– Kimerült vagy, Yamato! – felelte Tanaka Hoshida, miután végighallgatta barátja beszámolóját az elmúlt éjszaka történtekről.
A mesélés alatt leplezetlenül mindvégig gyermekkori játszótársa friss sérüléseit pásztázta szörnyülködve, hitetlenül rázva fejét.
– Pihenned kellene!
– Tanaka! Barátom! Jól tudod magad is, hogy nem tehetem! Üzletember vagyok!
– Pont azért! Nézz végig magadon!
– Karmolások! Zúzódások! – legyintett Yamato. – Biztosan magam tettem álmomban!
– Ha most nyugalmat színlelsz, akkor miért kérted a tanácsom?
– Nem színlelek! – vágta rá a sebesült.
– Ne akarj átverni! Közel negyven éve ismerlek!
– Igaz! Te jobban ismersz, mint én magamat!
– Úgy van, ahogy mondod! És komolyabbnak tűnik a dolog, mint ahogy a telefonbeszélgetésünkkor gondoltam! Azért is mondtam az imént, hogy ideje lenne kizökkenned a hétköznapok taposómalmából.
– Értem én, hogy mit akarsz! Értem, hogy miért! Azzal is tisztában vagyok, hogy a saját magamnak alvás közben okozott sérülések miért jelentek meg álmomban!
– De, mégis, hogy álmodhattam Tokió egyik nevezetességéről, ha soha sem jártam ott?
– Talán, épp a műsor alatt aludtál el, és félálomban még láttad, hallottad egy részét! Hidd el, már jó ideje látszik rajtad a szorongás, a napi tizenöt óra munka! …
(folytatása következik)
