You are here

Támadásra készen

Hennyey Gusztáv
Hennyey Gusztáv
A magyar katonai felderítés információi, valamint a külügyi képviseletekről érkező hírek nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, a magyar külügyminisztérium fokozott érdeklődést tanúsított a távol-keleti események iránt. Mindehhez társult még, hogy a francia diplomácia a Balkánon is mozgolódni kezdett, amely gátolta a magyar revíziós törekvéseket. 1933. november 16-án a külügyminisztérium a következő üzenetet küldte a párizsi és a londoni magyar követnek:

„A távol-keleti események, illetve az orosz-japán feszültség Kelet-Európában és a Balkánon is érezteti hatását, miért is annak szoros figyelemmel kísérése az általános politikai helyzet szempontjából elengedhetetlen. Felkérem tehát nagyméltóságodat, hogy fenti kérdést különösen figyelni és információkról hozzám jelentést tenni szíveskedjék. Pelényi követ szóbelileg kapott fenti értelmű instrukciókat amerikai kormányt illetőleg.” */1/

Hírdetés

A magyar katonai felderítés, élén Hennyey Gusztáv ezredessel, mind több olyan információhoz jutott a Vörös Hadseregről, amelyek megalapozhatták Molotov Japánnal szembeni kihívó beszédét. A Honvédelmi Minisztérium Katonai Főcsoport Főnöke „Szigorúan bizalmas!” jelentését november 16-án elküldte Kánya Kálmán külügyminiszternek is. A jelentés szerint a szovjet forradalmi haditanács minden tekintetben veszélyeztetve látta a Szovjetunió távol-keleti helyzetét. Blücher tábornok, a távol-keleti szovjet hadsereg parancsnoka azt javasolta, hogy a Szovjetunió tekintélyének megőrzése érdekében kezdjenek aktív beavatkozást Japán ellen. Blücher az erőviszonyok alapján biztos győzelemmel számolt, mivel Japánnak mindössze 3-4 hadosztálya állomásozott a Távol-Keleten, amelyeket mintegy 100 000 főnyi, csekély harci értékű, szervezetlen és fegyelmezetlen mandzsu –kínai –mongol csapatok egészítettek ki.
A forradalmi haditanács azonban a szovjet politikusok ellenvéleménye miatt elutasította Blücher javaslatát, de ahhoz hozzájárult, hogy a távol-keleti hadsereget megerősítsék egy repülő dandárral, 24 légvédelmi löveggel, egy aknaosztaggal és nagyszámú terepjáró gépkocsival.
A Japán elleni háború elhalasztásához az is hozzájárult, hogy a Kínához tartozó, de szovjet megszállás alatt álló Kelet-Turkesztánban szovjetellenes felkelés robbant ki, amelynek leverésére október 10. és 18. között hadgyakorlat címén szovjet csapatösszevonásokat hajtottak végre. Ezt megelőzően, október 1-jén és 2-án Kijevben az ukrán katonai körzet parancsnoki karának bevonásával katonai értekezletet tartottak, amelyen részt vett Vorosilov tábornok hadügyi népbiztos és Alexandr I. Jegorov tábornok vezérkari főnök is.
Jegorov az értekezleten elmondta, hogy a Szovjetunió katonai helyzete Európában biztosított, a Távol-Keleten ellenben veszély fenyegeti. A vezérkari főnök szerint a jövő év tavaszára várható a szovjet-japán háború, ezért a távol-keleti szovjet csapatokat a legjobb európai csapatokkal kell megerősíteni. A belorusz és az ukrán katonai körzetből a Poltavánál állomásozó 25., a zsitomiri 44.,
a kijevi 25. hadosztályt, valamint egy lovasdandárt és egy repülő dandárt kell a Távol-Keletre küldeni.
Hennyey ezredes információi szerint az említett alakulatok parancsot kaptak, hogy hiányzó felszereléseiket egészítsék ki, tevékenységüket pedig a távol-keleti viszonyoknak megfelelően szabályozzák. /2/
Az Európából átküldeni kívánt csapatokkal együtt már bőven megvolt a klasszikus katonai iskolák által támadáshoz ajánlott háromszoros szovjet fölény. Ez arra vallott, hogy Blücher korántsem korlátozott háborút kívánt Japán ellen viselni, hanem minden bizonnyal kész volt a japán csapatok kontinensről való kiszorítására, netán az 1904-1905-ös orosz-japán háború revánsára is.
1933. november 20-án Végh Miklós washingtoni magyar követ jelentette, hogy „hosszú evolúció után”, november 17-én az USA fölvette a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval. Litvinov külügyi népbiztos, mielőtt Washingtonba utazott volna, állítólag kijelentette, hogy a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok rendezésére fél órás tárgyalás is elegendő. Végh nem kevés iróniával jegyezte meg, hogy ehhez képest az amerikai fővárosban egy hétig tartottak a megbeszélések, amelynek a magyar követ szerint belpolitikai okai voltak. Roosevelt elnök húzta az időt, így minden bizonnyal könnyebb volt az amerikai közvéleménnyel elfogadtatni, hogy az USA elismerte a kommunizmus fellegvárát, a sztálini Szovjetuniót. Végh feltételezte, hogy a szovjet és az amerikai kormány képviselői között részletes tárgyalások folytak a távol-keleti helyzetről. A magyar követ információi szerint a tárgyalások során titkos szerződést nem kötöttek, de szóban megállapodtak a japánellenes politikáról.
A Genfben évek óta tartó, jórészt eredménytelen tárgyalásokkal kapcsolatban Litvinov megjegyezte, hogy azok kudarcra vannak ítélve, mivel Németországgal talán meg lehet egyezni, Japánnal azonban biztosan nem.
A szovjet kormány nem volt hajlandó tárgyalni az államosított amerikai magánvagyon megtérítéséről, ellenben lemondott a szibériai amerikai hadsereg okozta károk miatti jóvátételről. Ezek a károk erősen vitathatóak voltak, mivel az amerikaiak annak idején nem a bolsevikok elleni harc, hanem a japán csapatok szemmel tartása érdekében tartózkodtak Szibériában. Amerikai szempontból kétségtelenül eredménynek számított, hogy –legalábbis egyelőre – a Szovjetuniónak nem kellett tőkeinjekciókat adni. /3/

Hírdetés

*1933 decemberéig Végh Miklós volt a washingtoni magyar követ, akit Pelényi János váltott.
1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Budapest, 1933. november 16.
2. MOL KÜM POL, K 63 Budapest, 1933. november 17.
3. MOL KÜM POL, K 63 Washington, 1933. november 20.

Érdekelheti még:

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: