You are here

Sztálin műve

kongo

A nemzetközi politikai helyzet egyre feszültebbé válik. A japán kormány igyekszik közvetlen diplomáciai kapcsolatot létesíteni Tokió és Budapest között.

A moszkvai magyar követ megjegyezte jelentésében, hogy Sztálin döntésében az is közrejátszhatott, hogy valószínűleg nem élnek már azok a tisztek, akik a Japán elleni támadást vezethették volna, az új szovjet tisztikar pedig még nem éri el a régi szintet.  A Szovjetunió lakosságának 85 %-a nyomorban és egyik napról a másikra él, s az idegenek kiutasítása után problémák lehetnek az iparfejlesztéssel is.
A szovjet hadiipar azonban így is működőképes volt. A traktorgyárakat huszonöt óra alatt át lehetett alakítani harckocsigyártásra, a traktorokat pedig három óra alatt harckocsikká. Mindezek figyelembe vételével Jungerth azt írta, hogy „Sztálin ismeri művének teherbíró képességét”, ezért nem avatkozik be a japán-kínai konfliktusba.   /1/
Ehhez még hozzátehetjük, hogy Sztálin tartott egy kétfrontos háborútól, ami az akkori kommunistaellenes hangulatot és a Szovjetunió belső állapotát figyelembe véve, kétségtelenül veszélyt jelentett.
November 18-án Jungerth Sigemicuval folytatott megbeszélést, amelynek során a japán nagykövet kijelentette, hogy amennyiben a szovjetek esetleg csapatokkal kívánták volna támogatni Kínát, már elkéstek vele, mivel a hadműveletek nagymértékben előre haladtak. Jungerth megkérdezte Sigemicut, hogy milyen tervei vannak Japánnak a kínai konfliktus lezárása után?
„Hogy Japán mit fog csinálni a kínai viszály lezárása után, azt most nem tudom, de annyi bizonyos, hogy néhány éven belül nagy dolgok fognak történni a Távol-Keleten” –válaszolta Sigemicu.
A japán nagykövet azt biztosnak tartotta, hogy több más ázsiai néppel össze kell fogni annak érdekében, hogy a szovjethatalmat kiszorítsák Szibériából. A magyar követ megjegyezte, hogy a magyarokat ázsiai eredetű népnek tartják, s legközelebbi rokonaink, az osztjákok és a vogulok Nyugat-Szibériában élnek.
Jungerth jelentette, hogy Sigemicu ismét hangsúlyozta, szükséges lenne Japán és Magyarország között a közvetlen diplomáciai kapcsolatokra.  Ennek érdekében a japán nagykövet a legutóbbi futárral is üzenetet küldött kormányának, hogy az Budapesten állítson föl külön követséget./2//
A magyar kormány, amint a korábbiakban látható volt, Lengyelországhoz és Jugoszláviához hasonlóan  igyekezett elkerülni a német –japán-olasz szövetséghez való csatlakozást, amellyel Berlinben és Rómában is tisztában voltak. A magyarok csatlakozása amúgy is csak demonstratív jelentőségű lett volna, mivel Magyarországnak ekkor még Lengyelországgal és Jugoszláviával ellentétben nem volt ütőképes hadserege.  November 24-én azonban angol nyelvű távirat érkezett Darányi Kálmán miniszterelnöknek Tokióból, amely szerint Japán jó néven venné, ha Magyarország eredeti aláíróként csatlakozna az antikomintern paktumhoz. /K 63 Budapest, 1937. november 24./
A magyar kormány  ekkor még nem tett eleget a japán fölkérésnek, mivel a paktum az európai politikát illetően sok bizonytalanságot hordozott, s a lépés az angolbarát magyar politikai körök érdekeivel is ellentétes lett volna.
Mind több szó esett ellenben a magyar-japán közvetlen diplomáciai kapcsolatok fölvételéről, amely a két ország kommunistaellenes együttműködését is szolgálhatták. December 3-án a magyar külügyminisztériumban megjelent Szuva Cutomu bécsi japán ügyvivő, s egy olyan egyezmény szövegét kérte, amelyet magyar rendőrhatóságok más országok rendőrhatóságaival kötöttek a kommunizmus kölcsönös üldözésének céljából.  A japán ügyvivő kijelentette, hogy az illetékes japán hatóságok hajlandóak lennének a magyar hatóságokkal adatcsere vonatkozásában a kommunizmus, illetve a kommunisták ellen együttműködni. /3/
A magyar kormánynak volt ilyen jellegű hivatalos együttműködése- például Törökországgal –így valószínűleg teljesíteni tudta a japán diplomata kérését. Mivel a japánok hagyományos bizalmatlansága és óvatossága közismert volt, Cutomu ügyvivő kérését a magyar kormány iránti bizalom megnyilvánulásaként is lehetett értelmezni.
December 13-án Hory „Bizalmas!” jelentésében már azt írta, hogy az új varsói japán nagykövet kijelentette, hogy a bécsi és moszkvai kollégájával folytatott megbeszélések alátámasztják,miszerint szükség lenne közvetlen kapcsolatokra Japán és Magyarország között. A japán diplomata valószínűnek tartotta, hogy a közvetlen magyar-japán diplomáciai kapcsolatok fölvétele 1938-ban lehetséges lesz.
A magyar és a japán diplomata megbeszéléseket folytatott Lord Halifax brit külügyminiszter németországi tárgyalásairól, valamint az angol és a francia politikusok londoni megbeszéléseiről. A japán diplomata szerint, ha Londonban az angolok és a franciák megállapodnak egy szövetségről, akkor Lengyelországot és más kisebb országokat is igyekeznek majd csatlakozásra bírni.

Lord Halifax
Lord Halifax

Hory rákérdezett a kínai háború céljára, amelyre azt a választ kapta, hogy Japánnak nem volt célja Kína ellen háborút indítani, de az ottani provokációk ezt megkövetelték. Előre meghatározott célokról most még nem lehet beszélni, mivel még Japánban sem tudják, hogy meddig kell folytatni a hadműveleteket. A japán nagykövet kizártnak tartotta, hogy a Szovjetunió beavatkozna a harcokba, később azonban nem zárta ki egy japán-szovjet háború lehetőségét.
A japán diplomata kérdésére, hogy Magyarország csatlakozna-e a londoni paktumhoz, Hory azt válaszolta, hogy erre nézve nincsenek információi, de tudomása szerint erre nem is kérték föl a magyar kormányt. /4/

Folytatjuk.

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Moszkva, 1937. november 17.
2. MOL, KÜMPOL, K 63 Moszkva, 1937. november 30.
3. MOL, KÜMPOL, K 63 Budapest, 1937. december 4.
4..MOL, KÜMPOL, K 63 Varsó, 1937. december 13.

Ajánlott bejegyzések

%d bloggers like this: