You are here

Sok munka, apró örömök 1/3

 

A Felkelő Nap országában korán kelnek

            Vannak emberek, akik azért dolgoznak, hogy a megkeresett pénzen kellemesen töltsék pihenésüket; és vannak olyanok, akik azért pihennek, hogy erőt gyűjtsenek a szorgos munkához. Melyiküknek van igaza? Talán  mind a kettőnek, vagy egyiküknek sem. Ugyanis minden azon múlik, hogy az ember hogyan végzi a munkáját és mivel tölti szabad idejét. Van olyan  munka, amely csak rabság és robot, de van olyan is, amely lelkesít és örömöt ad. Pihenés is van olyan, amely csak tespedés és tétlenség vagy az alacsonyabbrendű igények kielégítése. És van olyan szabadidő-kitöltés,  amely felemeli az embert, új távlatokat nyit előtte és harmónikusan  fejleszti egész egyéniségét. Hogy állnak e téren a japánok?

Bár a fiatalabb korosztálynál némi változás tapasztalható, nagyjából azt mondhatjuk, hogy a japán ember a munkában leli életcélját és megelégedését. Dolgos nép, talán túlságosan is az. De megvan a munkájuknak a látszata. A vállalatok virágzanak és a gazdasági válságokat is nagyobb baj nélkül át szokták vészelni; a termékek egyre tökéletesednek; az ország gazdagsága növekszik; az életszinvonal állandóan emelkedik; az átlagos élettartam hosszabbodik és jelenleg a leghosszabb az egész vilagon. Ennek az ára egy természeti kincsekben szegény, aránylag kicsi és túlnépesedett országban a  szorgalmasan végzett ésszerű munka.

 

Reggeli mosoly

Kísérjünk hát el egy japán vállalati alkalmazottat egy hétköznapon. Reggel ötkor vagy hatkor kel fel, mert a drága lakásbérek és telekárak miatt sokszor több órányi távolságra lakik munkahelyétől. Sietnie kell, sokszor még arra sincs idő, hogy bekapjon egy kis reggelit. A villanymozdony húzta vonatok pontosan és gyorsan száguldanak, de a reggeli és esti órákban oly tömöttek, hogy lélegezni is alig lehet rajtuk.

Mikor barátunk végre betoppan a hivatalba, társai barátságosan fogadják az elmaradhatatlan japán mosollyal. Sok vállalatnál össze szoktak reggel gyűlni az egy helyen dolgozók egy “napiparancs” félére, és utána mindenki ingujjban hozzálát munkája végzéséhez.

sok-munka

A japán vállalat sikerének titka az együttműködési szellem. Minden nagyobb cégnél szokott lenni vállalati szakszervezet, amely az alkalmazottak érdekét képviseli, de ez nem része egy azonos ágazatba tartozó gazdasági egységek alkalmazottait egybefűző nagy szervezetnek. Ezért a vállalati szakszervezet nemcsak az alkalmazottak, hanem a vállalat érdekeit is szem előtt tartja. Így igen ritkán kerül sor sztrájkra, amely egyébként tetemes kárt okozna. Kölcsönös megbeszéléssel és megegyezéssel oldják föl az érdekellentéteket.

A szigetországi vállalatok munkatempójában nincs nagy hajsza. Délelőtt is, délután is hozzák a csinos irodai kisasszonyok az illatos japán teát és ilyenkor van mód az elbeszélgetésre. Az egyórás ebédidőt is kellemesen töltik. Sokhelyütt van olcsó vállalati étkezde, ahol a  kollégákkal egy asztalnál lehet fecsegni. Ha nincs ilyen lehetőség, akkor az alkalmazottak csoportosan mennek a számtalan kis vendéglő valamelyikébe.

Nemeshegyi Péter S.J.

Ajánlott bejegyzések

%d bloggers like this: