You are here

Pszichológiai momentumok

kongo

A japán-amerikai kapcsolatokról beszélgetett Pelényi az amerikai külügyminisztérium kelet-ázsiai osztályának vezetőjével, Stanley K. Hornbeckkel. A beszélgetésre Hirota japán külügyminiszter 1936. január 20-i beszédét követően került sor, amelyben a japán politikus körvonalazta a japán külpolitika céljait.
Pelényi megkérdezte Hornbecktől, hogy Hirota beszéde nem a japán militarista köröknek szólt-e, mire az amerikai diplomata kijelentette, hogy a japán nép 95 %-a militarista, és az amerikai közvélemény legalább tisztán lát és nem ringatja magát illúziókba Japánt illetően.
Pelényi szóba hozta a Fülöp-szigeteki amerikai támaszpont, Corregidor megerősítését is, amellyel kapcsolatban Hornbeck kijelentette, hogy a Kongresszus „távol maradni a háborútól” álláspontja miatt nehéz elérni, hogy megszavazza az amerikai támaszpontok megerősítésére szánt 100 millió dollárt. Hornbeck azt mondta Pelényinek, hogy a japánoknak nem kell tartaniuk az amerikai támaszpontok megerősítésétől, annak ellenére, hogy erre az amerikaiaknak a washingtoni egyezmény értelmében joguk volna, és Swanson amerikai tengerészeti miniszter ezt sürgeti is.

Stanley K. Hornbeck
Stanley K. Hornbeck

Pelényi erre megjegyezte, hogy a japánok látszólag jobban tartanak egy alaszkai vagy aleuti amerikai támaszpont létesítésétől, amelyre Hornbeck azt válaszolta, hogy a japánoknak Alaszka nem kell, „a Fülöp-szigetekre viszont fáj a foguk.”
Pelényi azt írta jelentésében, hogy tárgyilagosan szemlélve a japán-amerikai kapcsolatokat, egészen más kép bontakozik ki, mint amilyet Hornbeck lefestett. A magyar követ szerint mély bizalmatlanság
jellemzi Japán és az USA kapcsolatát, amelyet az is mutat, hogy az egész amerikai flotta a Csendes-óceánon tartózkodik, az USA nyugati partján pedig lázas sietséggel építik ki a kikötőket. A Csendes-óceáni térség fontosságát az is jelzi, hogy Hawaiit az amerikaiak hadászati bázisnak építik ki, a korall- szigeteken pedig repülőtereket építenek.
Pelényi szerint az USA eltökéltnek látszik, hogy a Csendes-óceán térségében megvédje hegemóniáját. Amerikai tengerészeti körök szerint viszont hatalmi egyensúly van Japán és az Egyesült Államok között, amely azt jelenti, hogy az amerikai hegemónia gyakorlatilag nem létezik. Ez a hatalmi egyensúly akkor változhat meg, ha valamelyik fél támadólag lép föl a másik ellen, amely a két ország közötti nagy távolság miatt jelent veszélyt a támadóra nézve.
Pelényi véleménye szerint az USA Japán elleni győzelme egy emberöltőre visszavetné Japán kelet-ázsiai hegemón törekvéseit, és valószínűleg lekésne Kína lassú, de fokozatos fejlődéséről is. Ezt követően Japán fő ellensége az USA lenne, amely lehetőséget adna Kína bolsevizálására, amelyet sem az amerikaiak, sem az angolok nem lennének képesek megakadályozni.
Japán csak rajtaütéssel vagy minőségi fölénnyel tudná megsemmisíteni az amerikai flottát, de a háborút akkor sem nyerhetné meg.
Az angol történelemre jellemző, hogy csatákat veszít, de háborúkat nyer, s ez fokozottan igaz az USA-ra. Az USA természeti kincsei és embertömege lehetővé teszi, hogy még flottájának elvesztése sem kényszerítené térdre, mivel gazdasági erejének köszönhetően képes lenne folytatni a háborút.

Hírdetés

„Ez döntő tényező, s ezt a japánok jól tudják. Ennek ellenére viszont tény, hogy pszichológiai momentumok azok, amelyek háborúk kitörését okozzák” –írta Pelényi. Végül megjegyezte, hogy az amerikai-japán viszonyt állandóan veszélyeztetni fogják incidensek okozta „érzelmi fölforranások”. / 1/

Hírdetés

Egy távol-keleti háborús esélylatolgatásához vezettek báró Apor Gábor és Kobylanski lengyel külügyi osztályvezető január 18-i megbeszélései is. Apor báró azt kérdezte Kobylanskitól, hogy mi vihette arra a franciákat, hogy a hagyományos lengyel-francia szövetséget föladták, s helyette a Szovjetunióval és Csehszlovákiával kötöttek szövetséget. A lengyel diplomata erre nem tudott magyarázatot adni, de megemlítette, hogy rendkívül erős a japán tevékenység a Távol-Keleten. A japánok egy év alatt Mandzsúriában 2500 kilométer vasútvonalat építettek, amelynek fő célja, hogy erős pozíciókat építsenek ki Belső-Mongóliában, majd elválasszák egymástól Kínát és a Szovjetuniót. Kobylanski két-három éven belül biztosnak tartotta a háborút, és véleménye szerint Japán Külső-Mongóliában is igyekszik megvetni a lábát. A lengyel diplomata szerint azért is biztosra kell venni a háborút, mivel Japán hatalmas beruházásait katonailag is biztosítani kell a térségben, ellenkező esetben súlyos gazdasági problémákkal kell számolnia. Egy szovjet-japán háború esetén az USA a nagy távolság miatt valószínűleg érdektelenséget mutatna, az amerikaiak segítsége nélkül pedig valószínűleg Anglia sem állna ki Kína mellett.
Annak ellenére, hogy a lengyel diplomata szerint korlátozott szovjet-japán háború várható, a magyar külügyminisztériumban érdekes gondolatok támadhattak, például hogy a szovjet-francia és a szovjet-csehszlovák segélynyújtási egyezménynek megfelelően, vajon Franciaország és Csehszlovákia is belép-e a Japán elleni háborúba? A lengyel diplomatával folytatott megbeszélésről készített jelentés másolatát mindenesetre a magyar külügyminisztériumból elküldték a miniszterelnöknek, a honvéd vezérkar VI. osztályának, valamint a moszkvai, a helsinki, a varsói, a párizsi, a londoni, a prágai és a bécsi magyar követnek. /2/

  1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Washington, 1936. január 23.
    2. MOL, KÜM POL, K63 Budapest, 1936. január 26.

Folytatjuk

Érdekelheti még:

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: