You are here

Miért más a japán gyerek?

Az ázsiai országok lakói sok mindenben különböznek tőlünk, európai népektől. Másban hisznek, más szokások szerint élnek és a gyermekneveléssel kapcsolatban is más nézeteket vallanak. Japán azonban még az ázsiai ország között is kitűnik egyedülálló kultúrájával.  Nézzük hát meg, hogyan vélekedik a „felkelő nap” országa a gyermek nevelésről.

Évszázadok óta nagyon fontosnak tartják a generációk közötti kapcsolat fenntartását. Ez az jelenti, hogy a gyerek tisztelettudó, engedelmes a szüleivel szemben és becsüli a nagyszüleit. Már egészen kicsi korban megtanítják erre a kicsit.

A nevelés nem korhoz kötött feladat, mindig és mindenkor nevelni kell a gyermeket, még meg nem tanulja, hogy mi helyes és mi nem. A japán nők nagyon sokat beszélnek gyermekükhöz, szinte minden pillanatban tanítják őket, hogy mit miért csinálnak, mit hogyan kell csinálni. Ezért van az, hogy a japán gyerekek gyakran előbb tanulnak meg beszélni, mint járni.

De nem csak ezért fontos a kommunikáció. A folyamatos beszélgetés szülő és gyermek között szorosabbá teszi a kapcsolatot. Az anyukák 3 évig ott vannak a gyermekük mellet, hiszen szégyennek számít, ha a nagyszülőket bízzák meg a neveléssel vagy idő előtt óvodába adják. Valljuk be, ez az idő az egyik legfontosabb egy gyermek életében, hiszen fontos, hogy ki van mellette az első lépéseknél, vagy szavaknál, illetve ki tanítja meg a legfontosabb dolgokra. Az édesanya és édesapa személyét pedig senki sem pótolhatja.

Ahogy ők nevelnek:

A gyerekek nagyon sok figyelmet kapnak, folyamatosan kommunikálnak velük. Fontos, hogy nem csak szavakkal éreztetik, hogy szeretik őket, hanem tettekkel is, például simogatják őket, sok ölelést kapnak.

Sohasem kiabálnak velük, nem tesznek gúnyos vagy negatív megjegyzéseket gyermekükre, vagy éppen arra, amit csináltak. Nem alkalmaznak fizikai büntetést.

Amire ők tanítanak:

Udvariasság, tisztelet, egymás iránti figyelem és a helyes viselkedés.

Persze ezen elvek nem tudják megakadályozni, hogy a gyerek ne kövessen el hibákat. De olykor az a legjobb, amikor a saját hibájából tanul az ember. Természetesen előfordul, hogy mindezek ellenére a gyerek rosszul viselkedik, azonban ezt is máshogy kezelik a japán szülők. Kiabálás és büntetés nélkül oldják meg a problémát. Egyszerűen beszédükben a hangsúllyal, illetve a nézésükkel fejezik ki nemtetszésüket, amit azonnal megért a gyermek. Ennek hatására bűntudatuk lesz és jóvá szeretnék tenni azt, amit elrontottak!

Miután a gyerekek elérték a megfelelő kort, hogy óvodába menjenek, hasonló nevelésben lesz részük ott is. Ott nagy hangsúlyt fektetnek a kicsik érzelem világára, hogy rendes embert neveljenek belőlük. Nem engedik, hogy a játékokat a földre dobják, megtanítják őket, hogyan fejezzék ki a tiszteletüket a másik emberrel szemben, hogyan bánjanak az állatokkal és növényekkel.

Érdemes elgondolkozni ezeken a módszereken. Nem kell japánnak születni, hogy hasonlóan neveljük mi is a gyermekeket.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: