You are here

Magyar hadifoglyok Japánban

Az első világháborúban Magyarország a központi hatalmakhoz, Japán ellenben az antant szövetséghez tartozott. A magyar csapatok a balkáni, az Oroszország és az Olaszország elleni hadműveletekben vettek részt, a japán hadsereg eközben elfoglalta a távol-keleti német gyarmatokat.
Már harmadik éve tartott a világháború, amikor az orosz hadsereg jelentősen meggyöngült.
1917. március 2-án lemondott II. Miklós cár (1894-1917), néhány hónappal később pedig a bolsevik agitátoroknak köszönhetően Oroszország hadserege működésképtelenné vált.
Az orosz kormány helyzetét rontotta, hogy gondoskodnia kellett az központi hatalmak hadseregeiből orosz fogságba esett, akkor már milliós létszámú hadifogolyról. Ezeket a hadifoglyokat az oroszok a birodalom harcoktól távolabb eső részeibe szállították, hogy ott várják ki a háború befejezését.
Az Oroszországban egyre nagyobb mértékben jelentkező élelmiszerhiány miatt a hadifoglyok nem számíthattak fényes ellátásra. Legrosszabb helyzetbe azonban azok kerültek, akiket szibériai fogolytáborokba vittek. Közöttük nagy számban voltak magyarok, akik sok esetben büntetésből kerültek Szibériába. Az orosz hadsereg vezetése ugyanis a magyarokat okolta a háborús kudarcokért, mivel tapasztalataik szerint a magyarok ugyanolyan keményen, gyakran az utolsó emberig harcoltak, mint a japánok. Utóbbiakkal kapcsolatban az oroszok tapasztalataikat még az 1904-1905-ös orosz-japán háborúban szerezték.
A magyar hadifoglyok Oroszországban elképesztő körülmények közé kerültek. Váry Rezső „Szibéria” című könyvében szemléletesen írta le a magyar hadifoglyokra váró megpróbáltatásokat. /1/ Az omszki táborig tartó 21 napos utazás végén 1200 magyarból mindössze 700 szállt ki a marhavagonokból. A többiek részben az alultápláltság, részben a különféle betegségek- főként a tífusz –miatt nem jutott el Omszkba, s jó részük a háború végét sem érte meg. Az Omszkba került hadifoglyok sem megfelelő ruházatot, sem egyéb ellátást nem kaptak, s a mínusz 40-50 fokos hidegben fűtés és világítás nélkül zsúfolódtak össze a barakkokban. Gyakoriak voltak a szökések, a szökevények azonban nem jutottak messzire, mivel az őrök puskagolyói, az éhség és a hideg végeztek velük. A reményt a békekötés, ezzel a hazatérés jelentette volna, ez azonban egyre távolabbinak tűnt.
Az 1917. október 25-i(november 7.) szentpétervári bolsevik hatalomátvétel alaposan átrendezte az addigi erőviszonyokat. Oroszországban 1922-ig tartó polgárháború robbant ki. A bolsevikellenes erők támogatására, illetve az antant érdekek védelmére a Távol-Keleten japán és amerikai csapatok szálltak partra. A Vlagyivosztokból induló, kezdetben 5000, később 70 000 főnyi japán csapatkontingens gyorsan haladt előre, s ellenőrzése alá vonta a Bajkál-tó és Szahalin-sziget közötti területeket.
A Szibériában lévő magyar hadifoglyok számára reményt jelentett a japánok és az amerikaiak megjelenése, mivel abban bíztak, hogy a japán vagy amerikai hadifogolytáborokban jobb ellátáshoz juthatnak. A remény bátorságot adott, ezért egyre nőtt a szökési kísérletek száma.
1918 februárjában a szovjet-orosz kormány különbékét kötött a központi hatalmakkal. Márciusban megkezdődött az omszki táborban lévő magyar hadifoglyok hazaszállítása, amely azonban rendkívül vontatottan haladt. A bolsevik hatóságok a tiszteket igyekeztek visszatartani, s nem kedveztek a vasúti szállításoknak a Szibériában kibontakozó polgárháborús harcok sem.
1918 őszére a központi hatalmak elvesztették a háborút, az Osztrák-Magyar Monarchia pedig részeire szakadt. 1919 zűrzavaros magyarországi belpolitikai helyzete erősen akadályozta a hadifoglyok hazatérését, az augusztusi konzervatív fordulat azonban nem csak lehetővé, de szükségessé is tette a hadifoglyok hazahozatalát. A szerveződőben lévő magyar külügyminisztérium lelkiismeretes tisztviselői, mint például Jungerth-Arnóthy Mihály mindent megtettek a probléma mielőbbi rendezése érdekében.
Szibériában eközben a szovjet-orosz hadsereg megerősödött, s vereséget mért Alekszandr V.Kolcsak admirális csapataira, valamint az őt támogató Csehszlovák Légióra. Utóbbi maradékainak Európába szállítása japán kikötőkből történt, így merült föl a Távol-Keleten lévő magyar hadifoglyok hazaszállításának lehetősége is. December 20-án a bécsi magyar követ értesítette a magyar külügyminisztériumot, hogy a japán hatóságok lehetővé tették a magyarok hazaszállítását. A Berlinből 1920. április 8-án, 16-án és 27-én Budapestre küldött jegyzékek szerint A „Kifuku Maru” 65, a „Hudson Maru” 13, az „UME Maru” japán csapatszállító gőzös pedig 23 magyar hadifoglyot hozott vissza Európába. /2/
A hadifoglyok története azonban nem ért itt véget. Egyes nehezen ellenőrizhető információk alapján a japán hatóságok csak a magyar hadifoglyokat engedték japán földre lépni, s közülük többen beléptek volna a japán hadseregbe. A magyar Országos Levéltárban erről nem található dokumentum, majdnem egy évtizeddel később azonban ismét előkerült a hadifoglyok ügye.
1928. január 23-án Morie Óno bécsi japán nagykövet és Walko Sándor magyar külügyminiszter Budapesten megbeszélést folytatott, amelynek során a japán diplomata kijelentette: a japán kormány elvileg nem ad kártérítést a japán hadifogolytáborokban agyonlőtt (szökési kísérlet során P.A.) foglyok után, de a magyarok esetében méltányossági okokból hajlandó lenne a hátramaradottakat valamilyen formában segélyezni. A japán nagykövet választ kért a kérdésre, egyben megjegyezte, hogy mérsékelt igények esetén személyesen igyekezne ezek kielégítését előnyben részesíteni./3/
Néhány hónappal később állítólag a magyar kormány kifogásolta, hogy a Japánból hazatérő hadifoglyok államköltségen utazzanak, s jelezte, hogy az érintettek ezt a zsoldjukból finanszírozzák. Ez alátámasztaná egyes hadifoglyoknak a japán hadseregbe való belépését, pontos információk erről azonban valószínűleg japán levéltárakban találhatóak.

Hírdetés
Hírdetés

1. Váry Rezső: Szibéria
Légrády Testvérek kiadása, Budapest
2. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai iratai, K 73 Berlin, 1920. április 8., 16., 27.
3. MOL. KKÜM.POL. k 63 Budapest, 1928.január 23.

Pergel Antal
Inter Japán Magazin

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: