You are here

Japán női mozgalmak a 20. század első felében

1913_a_nok_vilagkongresszusa_budapesten 2

A 20. század első felében a japán feminizmus újból erőre kapott, viszont rendkívül nagy megosztottság jellemezte.

A korábbi cikkemben íróttakat folytatva a 20. század első felétől venném fel a fonalat a feminizmus mozgalmai terén. A korábban ismertetett politikai körökben elfogadtatott 5. cikkely teljesen meggátolta a nők beleszólását a politikába, így ez érthető mód nem volt megfelelő azon női csoportok számára, akik nagyobb beleszólást szerettek volna elérni a politikai színterén.

Hírdetés

Az első jelentősebb személy aki folytatta elődjei munkásságát Fukuda Hideko volt, aki okayamai szamurájcsaládból származott. A korszakban megosztott női népesség arra sarkallta őt, hogy tegyen lépéseket az egységesülés és a változások irányába. Ennek érdekében 1907-ben újság alapításba vágott Sekai Fujin (A Világ Női) címet adta folyóiratának, amelyben számos erőteljes hangvételű esszét közölt, melyekben igen gyakran bírálta az 5. cikkelyt és annak hatályon kívül helyezését követelte. Lépéseivel nem tudta elérni az egységes mozgalmak létrejöttét, sőt mi több a hatóságok folyamatos zaklatásai és a különböző kormányzati intézkedések ellehetetlenítették Fukuda Hideko munkásságát. A hatóságok az olyan harcias és radikális nézetekkel bíró feministák ellen is fellépet mint például: Kanno Sugát, aki ki is végeztek. A sikereket az oktatás terén lehetett elérni, melyben az egyik fontos lépést Tsuda Ume lépte meg 1901-ben mikor megalapította a Női Angolintézetet. Itt a tanítás során nem csak az állam által megkövetelt elvi, erkölcsi alapokat adták át a diákoknak de sokkal gyakorlatiasabb, piacképes ismereteket is oktattak. Az egyre jobban fejlődő képzésnek hála az orvoslásban, az oktatásban egyre nagyobb arányban vettek részt nők. A mozgalmak egy másik irányzatát jelentette az Okumura Ioko által szervezett Hazafias Nőszövetség, akiknek célja a háborúba induló katonaság támogatása, a katonacsaládok támogatása stb. Célkitűzéseik végett a szervezet nagy támogatóbázist tudott létrehozni, amely lehetővé tette azt is, hogy kisebb falvakban is megjelenhessenek. A Japán kormány is szimpatizált a szervezet elvi alapjaival, így a kormány támogatás biztosítva volt. 1911-ben Hiratsuka Raichó egy újabb magazint alapított, amely fontos táptalajt biztosított az írástudó nők számára, így azok nyíltabban állhattak ki a feminizmus eszméi mellett. Az ellentétek ekkor törtek a felszínre a különböző csoportosulások között, mivel az egyik kissé konzervatívabb beállítottságú fél féltette a már elért jogokat, többek között az oktatásban való részvételt, ezért támadta a radikális feminista köröket. A magazin nem élt túl sokáig, mivel a kormány és hatóságok nyomására Itó Noe megszüntette a lapot. Az I. világháborút követően újabb lendületett vett, hiszen két fontos eszme jelent meg: az egyik a wilsonizmus, míg a másik a bolsevik forradalmi világa. Az időszakban három jelentősebb női személy emelkedett ki: Hiratsuka Raichó, Oku Mumeo és Ichakawa Fusae, akik létrehozták az Új Nőszövetséget. A csoportosulás céljai között szerepelt a szavazati jog kiterjesztése, az 5. cikkely törvénymódosítása stb. Bár a szervezet 1922-ben felbomlott, mégis ebben az évben jelent meg egy kísérlet egy visszafogott reformtervre, amelyben újból felmerült a kérdés, hogy hol a nőknek a helye a társadalomban. A változások csak annyiban merültek ki, hogy politikai gyűléseken a nők részt vehettek, viszont továbbra sem vállalhattak hivatalt, nem léphettek be férfiak által alapított társaságokba stb. 1923 után erőszakos fellépések történtek meg a hatóság részéről, melynek következtében magát Itó Noét is megölték. Ettől kezdve a nők helyzete továbbra sem változott, 1931-ben is csak a munkák terén történt némi-nemű enyhítés a nők esetében de a szavazati jogot továbbra sem kapták meg és továbbra is életben maradt az állam szigora a csoportosulások irányába.

Hírdetés

Összességében ha röviden össze akarjuk hasonlítani a fentebb említett jellemzőket a magyar feminista törekvésekkel, akkor több jelentősebb különbséget is megállapíthatunk. Az egyik maga az oktatás terén szembetűnő, hiszen Magyarországon a korszakban már egyre nagyobb hangsúlyt kapott a szakképzett női munkaerő, míg a század elején Japánban csak kezdett kialakulni. A politika terén Magyarországon semmilyen korlátozás nem történt, különösen igaz ez az I. világháború utáni zavaros időszakban, amikor a nők is teljes szavazati jogot kaptak. Igaz ezt később korlátozták, de ettől eltekintve a szavazati jog létezett Magyarországon. Ettől eltérően Japánban a szavazati jog kérdéskörével az állam egyáltalán nem kívánt foglalkozni, sőt továbbra is a jó és bölcs anya szerepkört propagálta.

Felhasznált irodalom: Conrad Totman: Japán története. Osiris kiadó, Budapest, 2006.

Érdekelheti még:

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: