Ön most itt van:

Japán csatahajó: Nem minden a méret

Az első világháborút követően Japán komoly militarizálódásba kezdett. Fő céljuk volt, hogy a Csendes-óceán nyugati térségét teljes kontroll alá vonják és ehhez elsősorban a tengeri flottájukat kellett megerősíteni.

Céljuk eléréséhez egy rendkívüli húzással próbálkoztak, miszerint a világ legnagyobb csatahajóival kívánták megnyerni maguknak a csendes-óceáni vizeket. A tervekből végül tettek is lettek, így megépülhetett a világ két legnagyobb hadászati hajója, a Muszasi és a Jamato.

Ez a két, 1940-ben vízre bocsájtott monstrum soha nem látott méretekkel büszkélkedhetett. 260 méteres hosszúságához elképesztő súly társult, mely vízkiszorítása elérte a 71 ezer tonnát. A hajók méretei a legénységet is lenyűgözték. Korábban még ők sem találkoztak ekkora hajóval, pláne nem olyannal, ami 147 tonnát nyomó, 460 milliméteres kaliberű ágyúkkal volt felszerelve. A 21 méter hosszú ágyúcsövekkel képesek voltak 40 kilométeres távolságba ellőni az 1450 kilós lövegeket. Ez a szédületes erő viszont egészen bizarr melléktermékkel járt. A tüzelő ágyúk lökéshulláma olyan erős volt, hogy aki 15 méteres körzetben tartózkodott arról szó szerint lenyúzta a bőrt.

Szolgálatban a Jamato

Az ágyúk mellett a 40 centiméter vastag páncélzat tette igazán nehézzé a hajókat, de még ez sem akadályozta meg őket abban, hogy elérjék az 51 km/h-s sebességet, ami ebben a korban már kielégítő gyorsaságnak számított.

A két csatahajón végzett utolsó simításokat mondhatjuk, hogy nem a gyárban, hanem a médiában végezték. A propaganda az „elsüllyeszthetetlen” és „legyőzhetetlen” jelzőkkel ruházta fel a tekintélyes monstrumokat.

A valóságban és a csatatéren viszont közel sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Fontos tudni, hogy Japánban a hajóknak akkoriban szimbolikus erejük volt. Az elsüllyesztett hajó jelentős morális zuhanással és presztízsvesztességgel járt. Ebből kifolyólag valójában be sem vetették az első időkben a két „nagyágyút”, inkább csak a japán partok közelében horgonyoztak velük, mondván hogy a partvonalat védik. Ebből adódóan a Jamatot el is nevezték „Hotel Jamatonak”.

A második világháború végnapjaiban azonban eljött az idő. A japán katonaság kénytelen volt csatába küldeni a két reménységét. A csatahajók azonban enyhén szólva sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ágyúik lényegében használhatatlanok voltak. A levegőben repeszekre robbanó töltet sokkal inkább ért fel egy pirotechnikai látványeszköz erejével, mintsem egy valódi katonai fegyverrel. Erre az ellenség is viszonylag elég hamar rájött, így 1944. október 24-én totális támadást indítottak a két hajó ellen.

Bombázás alatt a Muszasi

6 cirkáló, 7 csatahajót, 21 rombolót és több, mint 100 repülőgépet vetettek be ellenük. Az elsüllyeszthetetlennek hitt Jamato és Muszasi két óra alatt vált a tenger martalékává.  Utóbbi a Leyte-öbölben végezte, de 2015-ben megtalálták a roncsait. A Jamato története talán hősiesebbnek mondható, ugyanis az okinavai „öngyilkos” csatába küldték, ahol azt a parancsot kapta a legénység, hogy hajózzanak el a partokig és egészen addig harcoljanak, amíg el nem süllyeszti az ellenség. A történet szépséghibája, hogy az amerikai felderítők már útközben észrevették a Jamatot és mielőtt a partokhoz érhetett volna, nyílt vízi csatában végzett vele a túlerő.

Az akkori hírszerzésekből tudni lehet, hogy amennyiben sikerrel járt volna a két csatahajó, akkor még nagyobb hajók építését kezdték volna meg. A tervek szerint a vízkiszorításuk elérte volna a 82 ezer litert, míg a sebességük az 55 km/h-t.

 

Nagy Zoltán

Inter Japán Magazin

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: