You are here

Harapófogó

Vjacseszlav M. Molotov
Vjacseszlav M. Molotov

1933. január 16-án Jungerth-Arnóthy Mihály helsinki magyar követ részletes jelentést írt Budapestre Vjacseszlav M. Molotovnak, a népbiztosok tanácsa elnökének Moszkvában elmondott beszédéről. Jungerth szerint Molotov beszéde messze alulmaradt Alekszej I. Rikov és Georgij. V. Csicserin megfogalmazásaitól.
Molotov külügyi expozéja során a távol-keleti helyzet vonatkozásában a Népszövetség teljes tehetetlenségéről beszélt, illetve azt ajánlotta Japánnak, hogy kössön a Szovjetunióval megnemtámadási egyezményt, annak ellenére, hogy ezt Koszaj Ucsida japán külügyminiszter visszautasította.
A szovjet külpolitika minden rezdülésére figyelő japánokat kellemetlenül érintette, hogy Molotov határozott, sőt kihívó hangon beszélt Japánról. A moszkvai japán nagykövet ezt kifogásolta is, mivel korábban a japán külügyminiszter és hadügyminiszter sem használt beszédében szovjetellenes megfogalmazásokat. A japán nagykövet jegyzékére Karahan külügyi népbiztos-helyettes válaszolt, de az a hírek szerint hűen követte a Molotov-beszédben elhangzottakat.
A helsinki japán követ a következőképpen jellemezte Jungerthnek a kialakult helyzetet:

„ Az, ami Genfben történik, már nem érdekel minket, de fontos ránk nézve, hogy Oroszországnak milyen tervei vannak Kínával. Erről egyelőre még nem tudunk semmit.” /1/

Hírdetés

Márpedig a szovjet külpolitika Kínával kapcsolatos tervei fontosak voltak Japán számára. Egyes akkori vélemények szerint Sztálin azt tervezte, hogy Japánt harapófogóba kell zárni, amelynek egyik szárát Kína, a másikat pedig az USA alkotja, a fogó mozgatását pedig Moszkva irányítja.
A Szovjetunió egyre szorosabbra fűzte kapcsolatait Franciaországgal is. 1933. január 30-án Németországban hatalomra jutott Adolf Hitler és a Nemzetiszocialista Párt. Sztálin a világforradalmat hirdette, de Hitler sem habozott nyilvánosságra hozni hódító terveit. Ezek főként Franciaországra jelentettek veszélyt, mivel Hitler egyértelművé tette, hogy mindenekelőtt a versailles-i békeszerződés gátjaitól kíván megszabadulni. Aligha jelentett meglepetést, hogy az a Franciaország, amely a gazdasági világválság előtt a Szovjetunió ellen szervezett szövetséget, 1933-ban már Sztálin jóindulatát kereste Németország ellen.
1933. március 16-án a párizsi magyar követ „Szigorúan bizalmas!”jelentésben számolt be az új moszkvai francia nagykövet feladatairól. A szovjet-francia megnemtámadási egyezmény ratifikálását követően a két ország élénk diplomáciai együttműködést alakít ki. A francia és a szovjet kormány megegyezett, hogy a genfi leszerelési tárgyalásokon a szovjetek a francia-olasz tengeri paritás kérdésében a franciákat fogják támogatni, ugyanakkor a franciák Moszkvát támogatják a Fekete-tengert érintő kérdésekben. Utóbbi kiélezhette a szovjet-török és a francia-török viszonyt, mivel a szovjetek Törökország rovására kívántak terjeszkedni a Fekete-tengernél.
Párizs és London megegyezett a Japánt leginkább érintő távol-keleti kérdésekről is. Litvinov külügyi népbiztos Genfben a szovjet-kínai diplomáciai kapcsolatok rendezésével egy időben elérte, hogy Franciaország ígéretet tett, miszerint nem támogatja Japán fegyverkezési politikáját, és nem nyújt kölcsönöket Mandzsukuónak.
A szovjet külügyi népbiztos remélte, hogy a francia-szovjet együttműködés enyhít a Japán részéről a Szovjetunióra nehezedő nyomáson, és elősegíti, hogy Moszkva megnemtámadási egyezményt kössön Tokióval.
Franciaországnak jutott az a feladat is, hogy közvetítsen Moszkva és Washington között a diplomáciai kapcsolatok mielőbbi rendezése érdekében.
Érdekes a franciák azon szerepvállalása, hogy igyekeztek zavaró elemeket vinni a német-szovjet kapcsolatokba. Ennek érdekében azt terjesztették, hogy a német-olasz tárgyalások során a felek megegyeztek, hogy Litvánia, Fehér-Oroszország és Ukrajna külön szövetséget hoz létre. /2/ A franciák részéről ez kimerítette a politikai arcátlanság fogalmát, mivel az első világháborút követő évtizedben éppen ők kívánták megszerezni Ukrajnát.
A Népszövetség eközben minden energiáját a mandzsúriai probléma megoldására kívánta fordítani.
Pelényi János genfi magyar képviselő 1933. március 26-án írt jelentése szerint a Népszövetség súlyos aggodalmakkal figyelte a távol-keleti helyzet alakulását.
A genfi angol megbízott, Sir John Simon fegyverembargó bevezetését javasolta, ennek azonban ellentmondott, hogy az leginkább Kínát sújtotta volna. Ezt követően több népszövetségi tagállam az „embargó specialista” Amerikai Egyesült Államokra számított volna, jóllehet az nem is volt tagja a Népszövetségnek. Az amerikaiak nem foglalkoztak az embargó kérdésével. A japán flottafejlesztési tervek ismeretében külföldi szakértők feltételezték, hogy öt év múlva egyes japán flottaegységek erősebbek lesznek, mint az amerikaiak vagy az angolok.
A japán flottaegységek növekedését látva az amerikaiak úgy gondolták, hogy meg kell erősíteni Hawaii-t, a Fülöp-szigeteket, Ausztráliát és Indiát. Mivel a Szovjetunió ellenálló képességét gyöngének ítélték, feltételezték, hogy Japán kísérletet tesz Vlagyivosztok és a Tengermellék megszerzésére. /3/

Hírdetés

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Helsinki, 1933. február 10.
2. MOL KÜM POL, K 63 Párizs, 1933. március 16.
3. MOL KÜM POL, K 63 Genf, 1933. március 26.

Érdekelheti még:

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: