Mélyen alszik férjemuram, jóllakottan, nyugalomban. Felesége még mélyebben, éjszakai csendességben.
Egyszerre csak felriad az ember, a felesége szava zavarta fel. Pedig csak álmában duruzsolgatott az asszony, mintha szóbeszédje lenne valakivel.
– Ébredj asszony, – kiált rá az ura – mi lelt, hogy még éjszaka sincs pihenője a nyelvednek?
Édesded álmából hökkent fel a némber és tétován hallgat az ura szavára.
– Mi lelt? – kérdi még egyszer az ura – hogy még álmodban is lefetyelgetsz? Mit álmodtál, hogy álmomban engem is felriasztottál?
Kelletlen az asszony szava, kedvetlen a szó szólása.
– Furcsa álom az én álmom, – mondja végül – kár a szót rávesztegetni.
– De csak mondd el, – szól az ura s addig nincsen neki nyugta, addig-addig zsémbelődik, erősködik, zsörtölődik, míg az asszony vállvonással elő nem áll az álmával:
– A helységben sétálgattam, boltból-boltba kukkantgattam s amint tél-túl járok-kelek, jobbra-balra tekintgetek, hát egy boltnak az ajtaján, ez az írás áll a fáján:
– Férfi ember, férjnek való, benn a boltban található; olcsóbb, drágább, mindenféle, szépnövésű, hitványféle.
Elcsodálkozik az ember, hogy lám-lám, még a férfiak is vásárra kerülnek immár.
– Beléptél a boltba úgy-e? – kérdezi az ura tőle.
– Be is léptem, szét is néztem, jaj de furát láttam ott benn, – szól az asszony vidám hangon. – Szép szál férjek egysorjába, eladásra kimustrálva; ezer szen darabja ára.
– Volt-e olyan derék mint én? – kérdi férjemuram hetykén.
– Mind különb volt náladnál is, daliább is, szálasabb is, – szól az asszony fitymás hangon.
Egyet hümmög férjemuram.
– Hát a többi milyen is volt? – kérdi csak úgy az emberünk.
– Több jóképű egysorjába, a javából kimustrálva; ötszáz szen darabja ára, – feleli az asszony fennen.
– Olyan tán csak én is volnék, – szól az ura sértődöttként.
– Különb az még náladnál is, csinosabb is, szálasabb is, – szól az asszony gúnyos hangon.
Mélyet hümmög férjemuram.
– Milyen vajjon az olcsóbbja? – kérdi halkan férjeura.
– Sok volt még ott egysorjába, közepese kimustrálva; száz szen egy darabja ára, – szól az asszony nyugodt hangon.
– De már ennél különb volnék, úgy-e asszony? – szól az ura fojtott hangon.
– Különb az bíz náladnál is, helyesebb is, szálasabb is, – szól az asszony mosolygósan.
Nagyot hümmög férjemuram.
– Még olcsóbbat is láttál tán? – kérdi ura, alig szólván.
Hamisat néz az asszonyka, felelete gúnyosocska:
– Magadfajta egy rakáson, tizesével a vásáron; egy vevőnek tíz is járja, tíz garas (szen) a tíznek ára.
Szót se szól a jámbor gazda, úgy tesz, mintha már aludna.
