Férjemuram a vásáron

Mélyen alszik férjemuram, jóllakottan, nyugalomban. Felesége még mélyebben, éjszakai csendességben.

Egyszerre csak felriad az ember, a felesége szava zavarta fel. Pedig csak álmában duruzsolgatott az asszony, mintha szóbeszédje lenne valakivel.

– Ébredj asszony, – kiált rá az ura – mi lelt, hogy még éjszaka sincs pihenője a nyelvednek?

Édesded álmából hökkent fel a némber és tétován hallgat az ura szavára.

– Mi lelt? – kérdi még egyszer az ura – hogy még álmodban is lefetyelgetsz? Mit álmodtál, hogy álmomban engem is felriasztottál?

Kelletlen az asszony szava, kedvetlen a szó szólása.

– Furcsa álom az én álmom, – mondja végül – kár a szót rávesztegetni.

– De csak mondd el, – szól az ura s addig nincsen neki nyugta, addig-addig zsémbelődik, erősködik, zsörtölődik, míg az asszony vállvonással elő nem áll az álmával:

– A helységben sétálgattam, boltból-boltba kukkantgattam s amint tél-túl járok-kelek, jobbra-balra tekintgetek, hát egy boltnak az ajtaján, ez az írás áll a fáján:

– Férfi ember, férjnek való, benn a boltban található; olcsóbb, drágább, mindenféle, szépnövésű, hitványféle.

Elcsodálkozik az ember, hogy lám-lám, még a férfiak is vásárra kerülnek immár.

– Beléptél a boltba úgy-e? – kérdezi az ura tőle.

– Be is léptem, szét is néztem, jaj de furát láttam ott benn, – szól az asszony vidám hangon. – Szép szál férjek egysorjába, eladásra kimustrálva; ezer szen darabja ára.

– Volt-e olyan derék mint én? – kérdi férjemuram hetykén.

– Mind különb volt náladnál is, daliább is, szálasabb is, – szól az asszony fitymás hangon.

Egyet hümmög férjemuram.

– Hát a többi milyen is volt? – kérdi csak úgy az emberünk.

– Több jóképű egysorjába, a javából kimustrálva; ötszáz szen darabja ára, – feleli az asszony fennen.

– Olyan tán csak én is volnék, – szól az ura sértődöttként.

– Különb az még náladnál is, csinosabb is, szálasabb is, – szól az asszony gúnyos hangon.

Mélyet hümmög férjemuram.

– Milyen vajjon az olcsóbbja? – kérdi halkan férjeura.

– Sok volt még ott egysorjába, közepese kimustrálva; száz szen egy darabja ára, – szól az asszony nyugodt hangon.

– De már ennél különb volnék, úgy-e asszony? – szól az ura fojtott hangon.

– Különb az bíz náladnál is, helyesebb is, szálasabb is, – szól az asszony mosolygósan.