You are here

Félelmetes ellenfél

kongo1935. december 17-én Jungerth-Arnóthy Mihály „Bizalmas!” jelentést küldött a szovjet külpolitika aktualitásairól, amelyben megjegyezte, Moszkvában elsősorban a távol-keleti események vannak napirenden, mivel a szovjet politikusok a japán terjeszkedés újabb fázisától tartanak. A szovjet kormány egyelőre nem tartott szovjet-japán háborútól, a japán vezérkar Kínával kapcsolatos célkitűzéseit azonban igen veszélyesnek tartotta.
Szovjet információk szerin a japán vezérkar első lépésben az észak-kínai tartományokat japán provinciává kívánta átalakítani, második lépésben Belső-Mongóliát japán- mandzsukuói ellenőrzés alá kívánta venni, harmadik lépésben pedig a szovjeteket szorította volna ki Külső-Mongóliából.
A szovjet vezérkar szerint az a veszély fenyeget, hogy a japán terv megvalósulása esetén a Vörös Hadsereg védelmi vonala mintegy 2000 kilométerrel meghosszabbodik, s olyan japán túlsúly alakulna ki, hogy lehetetlenné válna Vlagyivosztok és a Tengermellék megtartása. Ennek megakadályozása érdekében a szovjet diplomácia erős aktivitást fejt ki, és együttműködik Észak-Kínában az angolokkal és az amerikaiakkal.
Moszkvából származó információk szerint Japánban erős ellentétek alakultak ki a katonai és a pénzügyi körök között az észak-kínai hódítást illetően, mivel a pénzügyi körök nem támogatták a katonák elképzeléseit. A szovjetek szerint a japánok célja Belső-Mongóliában a hatalom megszerzése, a Mongol Népköztársaságban pedig a szovjetbarát politika föladásának elérése lenne. Moszkvai katonai és politikai körök szerint a mongol határra is ki kellene terjeszteni a szovjet határvédelmet.
Jungerthez eljutott hírek szerint a Szovjetunió intézményesen is biztosítani akarta befolyását a Mongol Népköztársaságban, ezért december 11-én mongol delegáció érkezett Moszkvába, amelynek tagja volt Peldzsidin Genden miniszterelnök, a hadügyminiszter, a kereskedelmi miniszter, valamint a mongol belbiztonsági erők vezetője. A mongol küldöttséggel tárgyalt Sztálin és a kormány tagjai is.
A moszkvai magyar követ azt írta, hogy december 17-ig a tárgyalásokról még semmi sem szivárgott ki, de valószínű, hogy részben a szovjet-mongol kapcsolatok szorosabbra vonásáról, részben pedig a Kínához tartozó Belső-Mongóliában a japán terjeszkedés megállításáról tárgyaltak. /1/
A japánt bíráló szovjet politikához hamarosan csatlakozott az amerikai politika is. Pelényi János karácsonykor jelentette Washingtonból, hogy Key Pittman szenátor, a Szenátus Külügyi Bizottságának elnöke Las Vegasban, a Rotary Club békés összejövetelén heves kirohanást intézett Japán terjeszkedő politikája ellen A szenátor kijelentette, hogy japán katonai vezetők „a volt német császár ábrándjaihoz hasonlóan a világot kívánják meghódítani”, s Kína meghódítása csak az első lépés, ezt követően az USA nyugati partvidéke ellen kívánnak támadást indítani.
Az amerikai sajtóban nagy nyilvánosságot kapott Pittman beszéde, amire Hirosi Szaitó japán nagykövet úgy reagált, hogy a szenátor megkérdezése nélkül- a diplomáciai szokásokkal ellentétben – sajtó útján közvetlenül az amerikai néphez fordult és képtelenségnek nevezte Pittman állításait, azaz hogy Japán a Fülöp-szigeteket vagy az USA területét kívánná megtámadni.
A szenátor nagyon haragos lett Szaitó eljárása miatt, kijelentése azonban fordítva sült el, mivel a Herald Tribun cikke azt taglalta, hogy Pittman nem alkalmas arra, hogy a Külügyi Bizottság elnöke legyen. Pelényi ezzel kapcsolatban azt írta, hogy a Külügyi Bizottság elnöke azért tölti be tisztét, mert legrégebb óta szenátor, nem pedig azért, mert értene a külügyekhez. A magyar követ szerint ez Pittman szenátorra fokozottan igaz, aki egyébként sem lenne méltó a „haza bölcse” címre.

Hirosi Szaitó
Hirosi Szaitó

Az eset kínos föltűnést keltett Tokióban is, de többen úgy vélték, hogy az amerikai kormány mindent elkövet majd a szenátor lecsendesítése érdekében.
Szaitó nagykövet határozott föllépésének köszönhetően a japán veszélyről szóló hírek elhintése nem érte el a várt eredményt, az amerikai közvélemény gyors Japán ellen való hangolását.
Pelényi szerint az amerikai sajtó elítélte ugyan a szenátort felelőtlen kijelentései miatt, a sorok között azonban érezni lehetett a nyugtalanságot Japán politikája miatt, így hosszabb távon azért beérhetett Pittman munkájának gyümölcse.
Külön problémát jelentett az angol-amerikai együttműködés, mivel Pelényi szerint az amerikai tömegekben ösztönszerű bizalmatlanság élt Angliával szemben. Ehhez járult még a két ország katonai vezetésében meglévő bizalmatlanság, amely megmutatkozott az első világháború idején is. Az együttműködést segíthette, hogy a Távol-Keleten Angliának és az USA-nak is voltak flottabázisai, azonban Szingapúr és Hawaii is messze voltak a fő haditengerészeti bázisoktól.
A japán flottát illetően ekkor az USA-ban az volt a vélemény, hogy távolabbi bevetésre kevésbé alkalmas, legfeljebb egy gyors és heves csapásra képes, védekezés esetén azonban félelmetes ellenfele lehet az amerikai és az angol flottának. /2/

Hírdetés

Folytatjuk…

Hírdetés

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Moszkva, 1935.december 17.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Washington, 1935. december 24.

Érdekelheti még:

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: