Ön most itt van:

Ezután mindenki más szemmel nézi majd az animéket

Nem túlzás kijelenteni, hogy a XXI. században Japán az animéknek köszönheti jelentős részben a népszerűségét az egész világon. Azt viszont nem sokan gondolnák, hogy a mai napig óriási sikereket arató anime-sorozatokat potom pénzért készítik animátorok a stúdióknak.

Az anime, mint műfaj Japánban született meg a 60-as években. Noha óhatatlanul, de már ekkor be is verte az első szöget a mai animátorok koporsójába, de ne ugorjunk ennyire előre. Le kell szögezni az elején, hogy az animátorok minden jelenetet kézzel rajzolnak meg, így időigényes és precíz munkát kell végezniük. A japán animátorok precizitásával aligha lenne baj, csakhogy a végeláthatatlan „képkockák” manapság olyan minőséget és részletgazdagságot képviselnek, amelyek elkészítése rengeteg időt vesz igénybe. Ez önmagában nem feltétlen jelentene komoly problémát, csakhogy az animátorok körében jelentős a munkaerőhiány, akik pedig dolgoznak, nincsenek rendesen megfizetve.

Egy nagyon egyszerű példán keresztül szemléltethető az ipar problémája. A hierarchia alsó lépcsőfokán elhelyezkedő animátoroknak több, mint egy órába telik elkészíteni egy rajzot, amiért körülbelül 200 yent, azaz 530 forintot kapnak. Szakmabeliek elmondása alapján feljebb lépve sem javulnak sokat a fizetések. Japánban a szegénységi küszöböt 2,2 millió yen jelenti, amit az animátorok csak a 30-as éveikben érnek el. Ezek az összegek voltaképp fixnek mondhatók, ugyanis nincs jutalék, illetve az sem befolyásolja egy adott művész sikerét, ha az alkotása történetesen nemzetközi sikert arat. Érdekesség, hogy van olyan animátor, aki napjaink egyik legmeghatározóbb animéjén, a One Punch Man-en dolgozik, de mégis a szüleinél kénytelen lakni a minimálisnak mondható munkabére miatt.

Az alacsony fizetések mellet jelentős nehézséget okoz a munkaerőhiány és az ebből eredő őrületes mennyiségű túlóra. Bizonyos stúdióknál havi 400 munkaórát is elvárnak az alkalmazottaktól annak ellenére, hogy a rajzolók sokszor szó szerint elalszanak az íróasztal fölött. Ez természetesen nem normális és sajnos olyan tragikus esetekre is van példa, amikor egy animátor öngyilkosságát a hatóságok közvetve/közvetlenül összekötötték a 600 órányi havi munkaórájával.

A cikk elején már említésre került, hogy az animék gyártásának az alapjait már a 60-as években rosszul fektették le. A műfaj ikonikus alakja, Tezuka Oszamu – aki többek közt olyan animék megalkotója, mint a Kimba, a fehér oroszlán vagy az Astro Boy – annak idején kénytelen volt áron alul értékesíteni a produkciókat, mert a televíziók kockázatosnak ítélték meg, az akkor még ismeretlen anime, mint műfaj műsorra vételét. Ez akkoriban kifizetődő taktikának bizonyult, csakhogy azóta sokat változott a világ és az animék olyan magaslatokban járnak, mind bevétel, mind minőség tekintetében, hogy mostanra jócskán érett volna egy erős, iparszintű újra gondolás.

A Netflix is beszállt az anime gyártásba

Több megoldás is létezik a probléma orvoslására, így elméletben lehetne változtatni a helyzeten. Az egyik ilyen megoldást az jelentené, ha a stúdiók engednének a szorosra húzott költségvetésből és visszaadnák a jogokat az alkotóknak, azaz az animátoroknak. A másik megoldást a „Nyugat” jelenthetné, – ahol szintén hódít az anime – így olyan giga cégek, mint a Netflix is belekezdett az anime gyártásba, akik természetesen tárt karokkal várják a japán stúdiókban csalódott alkotókat, magas fizetéssel. Ha már nyugat, akkor egy olyan elképzelés is napvilágot látott, hogy a japánoknak is az úgynevezett hollywoodi modellt kellene követniük, miszerint nem sok, kis költségvetésű, hanem kevés és nagy gyártási,- és marketing költségvetésből készült animéket kellene gyártaniuk. Ez utóbbi sem a japán stúdióknak, de még az animátoroknak sem nyerte el a tetszését. Az animátorok elmondásuk szerint ezt az egészet puszta szenvedélyből csinálják, és szerintük pénzben nem mérhető az az érzés, amikor viszont látják saját munkájukat a képernyőn.

Megoldás tehát lenne a tehetséges művészek helyzetére, de amíg a stúdiók és valójában ők maguk is úgy állnak hozzá, hogy ezt ilyen feltételek mellett is folytatják, addig nem várható változás az anime gyártásban.

Nagy Zoltán

Inter Japán Magazin

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: