You are here

Az antikomintern paktum

kongo
A Szovjetunió által létrehozott és támogatott Kommunista Internacionáléval szemben Japán és Németország megkötötte az antikomintern paktumot. A német-japán szerződés lehetséges következményei a világpolitikára.

Mivel Anglia sem Németországgal, sem Japánnal nem kötött szövetséget, ellenben mindinkább közeledett a Szovjetunióhoz, november 25-én Berlinben Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter és Musakodzsi berlini japán nagykövet aláírta az antikomintern paktumként ismert szerződést. A német-japán egyezmény elnevezése tükrözte a két ország kommunistaellenes álláspontját, és nyilvánvaló szövetséget jelentett a Komintern fő támogatójával, a Szovjetunióval szemben.

Anti-Comintern_Pact_signing_1936
A német-japán szerződés visszhangjaként az USA-ban fokozódott a németellenes hangulat. Washingtonban amerikai politikusok kijelentették, nem hiszik, hogy az egyezmény csak a Kommunista Internacionálé ellen irányulna. Az amerikaiak a szerződést német szempontból nem értékelték túl nagyra, mivel egy német-szovjet háború esetén a szovjeteknek módjuk lenne Japán semlegességét Kína rovására megvásárolni.
Az amerikaiak szerint, ha Japán győzne is a Távol-Keleten a Szovjetunió ellen, az csak a Szovjetunió presztízsét csökkentené, létfontosságú területeit azonban nem érintené. Ugyanakkor Japán nem számíthatna Németország segítségére a Távol-Keleten, a németek találékonysága azonban rendkívül fontos lehet a japán hadsereg számára.
Washingtonban azonban ennél lényegesen fontosabbnak tartották, hogy a német-japán kapcsolatok erősödése annak veszélyét hordozza, hogy az európai problémák erősen kihatnak a világpolitikára. Az angolok kelet-ázsiai problémái mögött az amerikaiak ezután Németországot feltételezik, ugyanakkor fokozódik a Szovjetunió jelentősége is. Az USA szempontjából legnagyobb problémát azonban Pelényi a következőképpen fogalmazta meg:

Hírdetés

„Amerika vonatkozásában pedig Németország keze átnyúlt egy helyre, ahol a legközvetlenebbül érezte az Egyesült Államok neuralgikus pontját, s ezzel azokat egyrészt maga ellen ingerelte, másrészt az angolszász világhatalmakat leginkább Kelet-Ázsiában egymáshoz közelebb hozhatja.  Annak megítélése, hogy vajon ennek előnyei megérik-e a hátrányokat, nem tartozhatik rám.” /1/

Hírdetés

Amint az várható volt, az antikomintern paktum a legnagyobb politikai hullámverést a Szovjetunióban keltette. A VIII. rendkívüli szövetségi kongresszuson Litvinov figyelmeztette a 26 európai ország közül azt a 10-et, amelyik szerinte még demokratikus volt, hogy demokráciájukat és szabadságjogaikat súlyos veszélyek fenyegetik. Litvinov interpretálásában azok voltak a demokratikus országok, ahol még nem tiltották be a kommunista párt működését. Ezek szerint Magyarország és   Japán  nem volt demokratikus ország, holott mindkettő többpárti parlamentáris rendszerrel rendelkezett. Litvinov logikája mentén haladva a legdemokratikusabb ország a Szovjetunió volt, ahol csak a kommunista párt működhetett és végéhez közeledett tíz millió kulák, valamint javában tartott a Vörös Hadsereg megbízhatatlannak tartott tisztjeinek likvidálása.
A szovjet külügyi népbiztos példának hozta föl Spanyolországot, ahol súlyos harcok folytak a kommunista vezetésű népfrontkormány, valamint a Francisco Franco tábornok által vezetett nemzeti, vagy falangista- szovjet szempontból azonban mindenképpen fasiszta –erők között.
Litvinov kijelentette, hogy a demokrácia elleni küzdelem szimpátiára talál a kapitalista országokban, és gúnnyal emlegette Anglia és Franciaország benemavatkozási politikáját Spanyolországban.
Ezt követően a külügyi népbiztos a fasizmussal kapcsolatban kijelentette, hogy az Olaszország után Németországban is hatalomra jutott, de minden országban, még a Szovjetunióban is föllelhetők a jelei.
Litvinov elmondta, hogy a Szovjetunió a spanyol polgárháborút illetően kezdetben elfogadta a benemavatkozási politikát, mivel abban bízott, hogy a népfrontkormány gyors győzelmet arat a fölkelők ellen. A Szovjetunió azonban nem hagyhatja magára a népfrontkormányt, mivel annak bukása esetén több más országban is hatalomra jut a fasizmus. Azt csak „kis gyerekek és öreg szamarak” hihetik, hogy a Szovjetunió Spanyolországot „szovjet” állammá kívánja alakítani –jelentette ki Litvinov.
A külügyi népbiztos védelmébe vette az erőteljes fegyverkezést, kijelentve, hogy „az ugató kutyák nem tudják, hogy haraphatnak-e?” Litvinov nevetségesnek tartotta, hogy Japán és Németország csak a Komintern ellen kötött szövetséget, ami tulajdonképpen megegyezett az amerikaiak véleményével. Szerinte információk vannak arra nézve, hogy Olaszország fölajánlotta csatlakozását a paktumhoz.
A szovjet kormányhoz eljutott információk szerint Berlinben a japán katonai attasé tizenöt hónapig titkos tárgyalásokat folytatott a német kormány képviselőivel a paktum katonai vonatkozásairól.
Ezt követően Litvinov hosszasan ismertette a paktum veszélyeit a világbékére nézve, miközben a Szovjetunió továbbra is békepolitikát folytat. A külügyi népbiztos megemlítette, hogy a szovjet kormány együttműködést ajánlott Angliának és Franciaországnak, amelyek mérlegelték ennek előnyeit. Egy esetleges háborút illetően Litvinov arra figyelmeztetett, hogy ha megtámadják a Szovjetuniót, az „oly példáját fogja mutatni a vitézségnek, amilyet még nem látott a világ”.
Jungerth Litvinov beszédével kapcsolatban megjegyezte, hogy annak elsődleges célja az volt, hogy rábírja Angliát és Franciaországot addigi politikájuk megváltoztatására. /2/
A moszkvai magyar követ nem sokkal később jelentette, hogy moszkvai diplomáciai körökben vita bontakozott ki az antikomintern paktummal és Litvinov beszédével kapcsolatban. Föltűnőnek tartották, hogy Litvinov a Komintern politikájáról nem beszélt, mivel valószínűleg el akarta terelni a figyelmet a szervezetnek a nemzetközi politikai feszültég növekedésében játszott szerepéről. A paktummal kapcsolatban az is fölmerült, hogy a szovjet kormány el akarta hitetni Angliával és az USA-val, hogy rájuk nézve nagyobb veszélyt jelent, mint a Szovjetunióra.
A magyar álláspontot illetően Jungerth a következő tanácsot adta a magyar külügyminisztériumnak:
„Ami minket illet, nekem az a véleményem, hogy nekünk egyelőre kérdésben a nyilvánosság előtt nem kellene állást foglalnunk.” /3/

Folytatjuk.
1.Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Washington, 1936. november 25.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1936. december 2.
3. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1936. december 4.

Érdekelheti még:

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: