Ön most itt van:

Az angol-amerikai viszony

A Japán Kongo csatahajó1935 elején báró Villani Frigyes jelentette Rómából, hogy fölvette a kapcsolatot Szugimurával. Rómába érkezését követően azonnal fölkereste a japán diplomatát, 1935. január 3-én pedig Szugimura viszonozta Villani látogatását.   A római magyar követ megjegyezte, hogy Szugimura rokonszenvesen beszélt a magyar politikusokról és diplomatákról, gróf Bethlen Istvánt és gróf Apponyi Albertet pedig a japán szamurájokhoz hasonlította. /1/
Amint az várható volt, Japán fölmondta a Washingtoni egyezményt, mivel a londoni tengerészeti konferencián nem közeledtek a tárgyaló felek álláspontjai. Hirota Kóki japán külügyminiszter külügyi expozéjában kijelentette, hogy „végeredményben egy ország külpolitikai kapcsolatai visszatükrözik az illető nép morális erejét és reális hatalmát”, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy Japán csak új flottaszerződést hajlandó kötni, természetesen új feltételekkel.
Hirota külügyi expozéjában békés tónust használt, a fő hangsúlyt a leszerelésre helyezte, és kerülte a kudarcba fulladt londoni értekezlet említését.
A japán lépést követően amerikai politikai körök azt hangoztatták, hogy elkerülhetetlenné vált a katonai konfliktus.
Az angolok óvatosabban fogalmaztak, és kijelentették, hogy össze lehet egyeztetni a kölcsönös érdekeket. Mindezek alapján az angolok a londoni értekezleten hajlandóak lettek volna nagyobb rugalmasságot tanúsítani, az amerikaiak viszont nem voltak hajlandóak figyelembe venni a japán javaslatokat.
Pelényi János washingtoni információi szerint a londoni értekezlet kudarcát követően a Szovjetunió folytatta az erődítmények építését a Távol-Keleten. /2/
Január 28-án Pelényi jelentette, hogy tekintélyes erejű japán katonai egység hatolt be a mongol határhoz közel eső kínai Csahar tartományba. A japánokkal szemben 600 kínai katona állt, akiknek feladata a kínai-mongol határ védelme volt./3/
Pelényi mind több információhoz jutott a londoni tengerészeti konferenciáról. Ezek szerint a japánok a nagy csatahajókat és a repülőgép hordozókat támadó fegyvereknek kívánták nyilvánítani, amelynek hátterében amerikai vélemények szerint az állt, hogy nem bírták a versenyt az amerikai flottafejlesztéssel. A következő évek japán flottafejlesztése ezt cáfolta, a háború elkerülhetetlenségéről szóló amerikai vélemény azonban beigazolódott. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy tovább mélyültek az amerikai-japán ellentétek, amelyek fő oka a két ország eltérő Kína-politikája volt.
Hirota külpolitikai expozéjának belpolitikai vetülete is volt. A külügyminiszter fontos célnak tekintette, hogy megnyugtassa a japán közvéleményt, hogy a japán kormány csökkenteni kívánja a fegyverkezés terheit.
Anglia magatartását Washingtonban úgy értékelték, hogy London szeretné az amerikaiakkal kikapartatni a gesztenyét, de ezt most már az amerikaiak kezdik azt fölismerni.
A távol-keleti összecsapás valószínűleg azért elkerülhetetlen, mivel mindig az USA akadályozta meg Japán terjeszkedését a térségben. Ennek érdekében már Theodore Roosevelt is garantálta Korea függetlenségét, s legutóbb az USA nem ismerte el Mandzsukuot sem. Pelényi benyomása szerint az ellentétek dacára a japán és az amerikai kormány is ügyelt arra, hogy a helyzet ne mérgesedjen el./4/

Theodore Roosevelt
Theodore Roosevelt

A honvéd vezérkar főnöke által Kánya Kálmán külügyminiszternek küldött, az 1935 január végi helyzetet tükröző összefoglaló jelentése tartalmazta a Washingtonból érkezett információkat is, de lényegesen átfogóbb képet adott a távol-keleti helyzetről.
A jelentés megállapítja, hogy szovjet-japán viszonylatban mindkét fél engedékeny magatartást tanúsít, amelynek oka, hogy még nem készültek föl a háborúra. Ennek mondott némileg ellent a tokiói német katonai attasé véleménye, amely szerint 1933 novemberében még nem, de 1934-ben a japán hadsereg már képes lett volna a Vörös Hadsereg elleni föllépésre.
Szergej M.Kirovnak, a leningrádi pártközpont vezetőjének meggyilkolása arra mutatott, hogy a Szovjetunió belső helyzete továbbra is gyönge, ezért a kezdeményezés lehetősége Japánnál van.
A japán kormány az 1935-1936-os költségvetési évben 1 120 000 000 yent szán hadikiadásokra, ugyanakkor jó viszonyra törekszik a nagyhatalmakkal – állapította meg a jelentés.
Az 1934 júniusában kezdődött londoni tengerészeti konferenciát december 19-én bizonytalan időre elnapolták, december 29-én pedig japán fölmondta a washingtoni egyezményt, amely az 1930-as meghosszabbítást követően 1936. december 31-én járt volna le.
Japán új egyezményt kíván kötni, amely az arány megállapítás helyett a tengeri erők legnagyobb mértékét írná elő. A támadó fegyverek csökkentése hozzájárulna a nemzetekre jutó háborús terhek csökkentéséhez is.
Ezzel szemben az USA-nak szüksége van nagy hatótávolságú, 35 000 és 11 000 tonnás hajóegységekre, Anglia viszont 25 000 és 7 000 tonnás gyorscirkálók építésében érdekelt. A jelentés szerint a helyzetet bonyolította, hogy Angliának előbb-utóbb szüksége lehet Japán barátságára, mivel a Szovjetunió újabban élénk érdeklődést tanúsít Perzsia és a Közel-Kelet iránt, amelyek angol érdekeltségek voltak. Ennek következményeként a washingtoni magyar követ információi szerint az amerikaiak Angliát potenciális ellenségnek tekintették.  /5/
Folytatjuk…

1. Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Róma, 1935. január 3.
2. MOL KÜM POL, K 63 Washington, 1935. január 25.
3. MOL KÜM POL, K 63 Washington, 1935. január 28.
4. MOL KÜM POL, K 63 Washington, 1935. január 30.
5. MOL KÜM POL, K 63 Budapest, 1935. január 25.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: