You are here

Csak a felét ha fizeti (Tréfás mese)

Takarékos jó Kamura, sok aranynak, sok ezüstnek fösvény ura. Minden garast, ha egy jent is, fogához ver; élni is csak szegényesen, szűkösen mer. Hogy történt meg, mit én tudom, igaz okát se firtatom, bánat érte szegény fejét, megutálta kuporgató rongy életét. Búsra hajló fejjel ballag városszerte, uccahosszat; sikátorról sikátorra, egyik sorról másik sorra. Amint ődöng, amint jár-kél, kémlő szemmel amint…

Olvass tovább!

Sárkány lelke (Tréfás mese)

Özvegy sorban élt az anyja, egy öröme egyetlenke kis magzatja. Adta fickó indulatos, kérő szóra szertelen mód akaratos. Szót nem fogad anyókának, nyomát üti gond és bánat. Vásár útját járta anyja s amint benéz apró boltba, játékosba, Sárkány rázza veres fejét, papi­rosból lábát, kezét. Két tűzszeme mintha égne s keresztbe áll ferdén néző tekintése. Tudakolja Sárkány árát, megvásárol vásárfiát, viszi…

Olvass tovább!

Bonc és vadász (Tréfás mese)

Járja, búvja bonc az erdőt, tanít, oktat járó-kelő Buddha-hívőt, jámbor szóra, emberségre, irgal­mazó, szívjavító szeretetre. Fa odvában szűk lakása, szószólásban jámbor lelke megnyugvása. Hegyek útján, esthomályos mély erdőben, jár a vadász vadra lesben; kedveteltig vadászgat el, vadra nyíllal nyilazgat el. Napkeltétől napnyugtáig, néhanapján virradtáig. Ballag a bonc hegyek, völgyek akadékán, sziklaszálak szakadékán, ki barlangból, be bar­lang­ba, völgykatlanból szűk szorosba. S…

Olvass tovább!

Jamagáta ajándéka (Tréfás mese)

Irígy ember Jamagáta, más ezüstjét, bárki kincsét réznek látta. Kuporgatta, félrerakta pénzecs­kéjét, széltől óvta, nagyritkán ha kinyitotta erszénykéjét. Újév napja, háládatok nagy hónapja derengőben, télvíz idő engedőben. Zivataros orkán helyett lenge szellők lengedeztek. Újesztendő, langyos idő kiragyogtán, oltártüzek bálványszerte kigyulladtán, virág nyílik szíven, lelken, rügyet fakaszt embereken. Földi lakók szemén, száján, meg nem szűnő mosolygásán, derű színes áradatja, szeretetnek szíves…

Olvass tovább!

Varga púpján nincsen áldás (Tréfás mese)

Ágról szakadt öreg apó, házalgató szegény szabó. Kimonódra folt ha kellett, obi-öved ha kifeslett, egy-kettőre foldozgatta s ha kurta volt, még hosszabbra toldozgatta. Házból házba botlott szegény, tengett-lengett szűkre szabott kenyérkéjén. Siet egy nap messze útról otthonába, kidűlt-bedűlt, idres-gödrös putrijába; veszi elő estebédjét, keresgéli kormos üstjét. Rizzsel tele edénykéje régi helyén, tüzelője, gerjesztője kemencéjén, ám hűlt helye rézüstjének, lába kelt…

Olvass tovább!

Börzsönyi Erika: Haiku

Elillan a Nap. Napocskám, napraforgód vagyok, maradok. Szállok madárként, felhők és Nap ölelnek: nem zuhanhatok. Esőverte fák szürke felhők során át nem látom Napom. Fűszálon remeg a tegnapi esőcsepp, Nap felszárítja. Eső mosta kert: ibolyák szőnyege lent napfényt áhítnak. Szobámba zárva fehér árnyék vagyok csak, kint éget a Nap. Hajóm tovaszáll víz tükrén aranyhíd vár napfény-üzenet.

Olvass tovább!

Szigethy Rebeka Sára: Őszi haikuk

Öreg fa árnya. Hal lassú rothadással. Kerül még friss fény. * Málló fakéreg, Szél fodrozta sárga csend: Őszi barackfa. * Lehulló lúdtoll. Bús hangú utazók Őszt húznak fölénk. * Vetkőző erdők Lefekszenek kék dérnek: Ledér levéltánc. * Zsebkendőnyi ősz. Terrakotta tálban áll Cserzett bonsai-szil. * Apró rőt seprű. Ezer őszre aszott gally Felleget seper. * Riadt csivit hal. Korhadt tölgy…

Olvass tovább!