You are here

Átkozott mosónő (3. rész)

Futakuchi-onna(folytatás)

… – Húgom! – lépett be egy idősebb hölgy a konyhába, riadtan megtorpanva a konyhaajtóban az elé táruló látványtól. – Mit művelsz azzal a hatalmas késsel! Tedd le, ne hadonássz vele! Még megsérül valaki!
– Hagyj békén! – hallatszott az indulatos válasz. – Tűnj el! Nem hallod!
– Kérlek, tedd le azt a kést! Mi a baj?
– Takarodj a házamból! Nem adok semmilyen élelmet!
– A nővéred vagyok! Nem ismersz meg? Tedd már le azt a kést! Nyugodj meg!
– Értsd már meg, hogy nem adok enni!
– Nem kell étel! Azért jöttem, hogy meglátogassalak! A férjed telefonált, hogy megsérültél! Nem tudtam hamarabb jönni! Aggódom miattad!
– Tűnj el! Nem tudom, ki vagy! Nem adok enni!
– Mondom, hogy a nővéred vagyok! Testvérek vagyunk! Nem ismersz meg? Szegényem, jól beüthetted a fejed! Csillapodj le!
– Hagyj már békén! – üvöltötte, és kétszer kaszáló mozdulatot tett a levegőben a késsel.
– Nem hagylak! Könyörgöm, tedd le a kést! – kérlelte kétségbeesetten az idősebb, és homlokát az ajtófélfának támasztva, keserves sírásba kezdett, két tenyerével eltakarva szemeit.
– Takarodj a házamból, és ne sértegess! Hallod! Nem vagyok ribanc! Sem cafka, sem ócska ringyó! Tisztességes nő vagyok!
– Nem mondtam ilyent! Soha nem mondtam rád ilyesmit! Szeretlek, húgom!
– Ne rágalmazz! Soha nem kéjelegtem az urasággal! Nem! Nem!
– Tudom, hogy nem! – nézett fel könnyezve, zavarosan a nővér, és akkor ismerte fel a helyzetet, hogy húga nem is vette őt észre, mivel folyamatosan tőle ellentétes irányba vagdalózott, és mindenfelé tekergette a fejét, mintha egy láthatatlan szellemmel hadakozna.
Könnyeit dörgölve nézte szótlanul, megrökönyödve testvére viselkedését. Állt tanácstalanul az ajtónyílásban, félelem töltötte el húga zavarodottságától. Jó ideig nézte reszketegen, és hallgatta a nő őrjöngését, többször is sírógörcs futott végig rajt. Mindvégig azt hajtotta, hogy nem hajlandó étellel kínálni azt, akihez beszél, és ne beszéljen ocsmányságokat, ne illesse őt semmilyen trágár megjegyzésekkel.
Végül merész lépésre szánta magát. Felülkerekedett saját félelmén, és elhatározta, elveszi testvérétől a fegyvert. Addig kutakodott a lakásban álló szekrényekben, míg talált egy nagy, vastag törölközőt. Előnyére fordította, hogy fiatalabb testvére háttal állt előtte, így óvatos, lassú léptekkel megközelíthette. Bármennyire is ódzkodott fájdalmat okozni a húgának, úgy érezte, kénytelen megtenni. Egy gyors mozdulattal körbetekerte a nő kést szorongató karján a törölközőt, és hirtelen rántással addig feszegette, míg a kés kifordult a magatehetetlenné vált kéz ujjainak szorításából.
– Mit művelsz? – ordította a lefegyverzett nő tajtékozva. Vagdalta magát, próbált kiszabadulni béklyója fogságából, de nővére csak feszítette karját a törölközővel a háta mögé húzva. – Engedj el! Engedd el a karomat. Ez fáj!
– Ne haragudj rám, kedves húgom, de ezt meg kell tennem! – felelte könnyeivel küszködve a nővér. – Nem akarlak bántani! Nem akarok neked fájdalmat okozni! De muszáj! …

Hírdetés
Hírdetés

(folytatása következik)

Érdekelheti még:

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: