You are here

A Zen-kert titka (1. rész)

zen-kert– Mester! – szólította meg az ifjú tanítvány bátortalanul a meditációjából éppen visszatérő mesterét.

Órákon keresztül figyelte szótlanul a szerzetes mozdulatlanságát. Csupán mellkasának ritmikus fel-le mozgása árulkodott arról, hogy nem szenderült örök álomra a testben megöregedett ember, hanem igen is életben van, csak éppen egy másik létsíkon, a mi létünkkel párhuzamos, számunkra láthatatlan világban jár. Az ifjú már-már feladni látszott a várakozás gyötrelmes óráit, mikor mestere végre befejezte a szakrális utazást, és visszatért a földi, kézzel fogható világba.

– Mester! – szólította meg ismét!

– Mondd, fiatal barátom! – tárta szét karjait, és intett maga felé két kezével, hogy jelezze az ifjú számára, immáron hajlandó befogadni a kérdéseit, mondandóját.

– Mester! Bizonytalan vagyok! Azt hiszem, láttam valami furcsát, de nem tudom!

– Miből fakad a bizonytalanságod?

– Jártam a zen-kertnél. Már több alkalommal! Sokszor megállok mellette, és csak nézegetem a rendezettséget, a harmóniát. A homokba gereblyézett hullámok mozdulatlanságát, mintha valóban egy tó lenne.

– Igen? – várta a folytatást mosolyogva a mester.

– Mégis, a mozdulatlan kert, másnap, mintha megváltozna!

– Hogy érted, fiam?

– Mintha… Nem is tudom… Mintha élne!

– Persze, hogy él! Hiszen fák!

– Nem csak a fák, hanem a kövek, a homokba húzott hullámok, a sziklák! Tán a szemem csalatkozik? Egyik nap itt, másik nap mintha egy kicsit máshol látszanának! – mutatott balra is, jobbra is. – Lehetséges ez, mondd? Lehetséges, hogy a fák elvándorolnak aznapi helyükről? Ostobaságnak hangzik, ámbár mégis azt látom!

– Nos, fiam! Nem jutottál még el agyi képességeid azon fokára, hogy megértsd a világnak minden rezdülését! Azt hiszed, a látható, hallható, tapintható dolgok teljes mértékben kitöltik életedet! Pedig nem így van! Vannak olyan dolgok, amiknek megismeréséhez, és felismeréséhez egy élet is kevésnek bizonyul. Mi, buddhista szerzetesek, meditációink révén hamarabb eljutunk egy más tudatállapotba, így ezeket a dolgokat is hamarabb megtanuljuk kezelni.

Hírdetés
Hírdetés

– Szóval, igazat sugallnak a szemeim? – szólalt meg a gyermeki kíváncsiság.

– Igen! – bólogatott elismerően az öreg szerzetes. – Úgy látszik, fiam, sokkal fogékonyabb vagy ezekre a szakrális dolgokra, mint a többi tizenéves! Mivel a kert hagyta láttatni a titkát, ezért beavatlak abba tudásba, amely elsajátítása nekem évtizedekbe telt.

– Köszönöm a bizalmat, mester!

– Az idők hajnalán, mikor az ember tudatosan kezdett kegyetlenkedni, és élvezetből öldökölni embertársait, született egy különleges, furcsa szerzet. Kiközösítették minden társadalomból, mert nem követte a törvényeket. Elhatározta, hogy bosszút áll mindenkin, aki valaha is ártott neki bármilyen gonoszsággal, vagy rossz szavakkal. Félrevonultan, magányosan élt. Minden idejét elmélkedéssel töltötte, és rájött, hogyan hasznosíthatja furcsaságát. Ugyanis valamiféle varázserővel bírt, amit a társai nem tudtak elviselni.

Mikor úgy érezte, hogy ereje teljében van, visszament a falujába, és megátkozta mindazokat, akik egykoron elbántak vele. Átkot szórt minden ellenlábasára, lelküket Sakura fákba zárta. A kárvallott lelkek, a mai napig bolyonganak szégyenkezve a fák törzsében, és igyekeznek kitörni örök fogságukból. Szégyenüktől pirosló arcszínük a virágok rózsaszín kavalkádjában látható. Minden Sakura fa virág egy-egy menekülni akaró lélek.

– Értelek, mester!

– Örülök neki, kedves tanítványom! De, ez még nem minden! – emelte fel intőn mutatóujját a tanító.

– Nem?

– De nem, ám! Amit elmondtam, az csak a hatalmas titok egyik fele!

Most pedig, menj, gyermekem, vonulj magányodba, és elmélkedj! Fontold meg ennek a rendkívüli dolognak a súlyát! Próbáld meg átérezni a titok természetét, és nézz a belsődbe, valóban akarod-e tudni a folyatatást!

– Akarom, mester! – vágta rá a tanonc, szemrebbenés nélkül.

– No, no! – csillapította le tanítványa hirtelenségét a titok őrzője. – Holnapig kapsz időt, hogy átgondold, valóban magadénak akarod-e érezni a tudásnak ezt az elképesztő hatalmát! Álmot szórok ma éjjel fejedre! Ha kibírod, amit álmodban látsz, elmondom a titok második felét! Ha nem bírod, holnap reggel úgy ébredsz, hogy semmire nem fogsz emlékezni a ma elhangzottakból!

– Értettem mester! Akkor, azt hiszem, nincs más teendőm, mint magányba vonulni! …

Érdekelheti még:

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: