Ön most itt van:

Zas Lóránt: A felkelő Nap

 

 

(Rolandnak)

A felkelő Nap sem határos
a bolygóinktól túli világgal.
Hogy vízeséses vagy kalászos?
Találgatjuk. Van, aki számmal
bizonyítja, hogy lehetetlen
feltételezni is, hogy ember
lakna az ismeretlen tájon.
Esténként kinézek ablakomból:
a megszokott űr-járgányt látom,
és tudom, hogy messze, távol
valami feldereng. Az óceánom.
Nem ittam, enni is csak gyéren.
A megrémítő halál a télen
mást vezényelt, azt, hogy éljek.
Most figyelek. Nézem az égen
ugráló valamiket. Fényben
suhannak. Sugárkeréken.
Te is tudod. Én hiszem: balga,
aki az éveit másnak adta,
és szívta magába a mérget.
Tudomány, papi móka?
Elvetéltek. A sarkkörön túl,
innen, a foszló égnek
zenitjén állnak őrt, és
rám vigyáznak, hogy ne féljek.

Forrás: Polísz, 2008. 108. szám

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: