Lukáts János: Wong szan szól… 7/7

Wong szan szól

xyz

Egy időben minden nőt szépnek találtam. Vagy inkább: minden nőben meg akartam találni azt a szépséget, ami miatt minden nőt szeretni lehet. Mert minden nőt szeretnek: – valaki, valamikor, valamiért. Ezt a szépségkereső törekvésemet sokan nem tudták megbocsátani. Főként a többi nő.

yza

Barátaim unszolására ültem a horgászbot mellé. A horgot lefejtettem a zsinór végéről, nehogy a hal fölsebezze vele a száját. A csalit azonban ott hagytam a zsineg végén, hadd egyen valamit az a szegény állat. A halak továbbadták egymás között a veszélytelen lakoma jó hírét, és odagyűltek körém. Nézegettem pompás fölvonulásukat és mohó falatozásukat. Csodálatos délutánom volt a horgászbot mellett!

zab

Wong szan szól: – Az én haikuimat ne öljétek meg gyorsolvasással, ne végezzetek rajta átlóirányú szemmozgást. Szonettjeim nem baleseti jegyzőkönyvek, sem termékkatalógusok. Jelzőim olvastán sóhajtsatok, jelképeimnek tisztelegjetek. Ha az alkonyi vízesést halljátok versemben, sétálva folytassátok az olvasást. Könyvemet belső zsebetekben hordozzátok, a szívetek fölött.

abc

Wong szan körbenézett a háza körül és látta, nem maradt munka elvégezetlen. Elmosolyodott: – Most végre fölmehetek a hegyekbe, a kis remetelakba, ahová régen vágyom! Ott békén lehetek, amíg új munkát nem találok magamnak. A barátaim tudni fogják, hol találnak meg. – Elhatározásáról nem szólt senkinek, de azért fölírta egy hársfalevélre és felhajította a szélfúvásba. Aztán útnak indult…

bcd

Wong szan töprengései nyomán,

ecsetjével
selyemkendőre fölfestette:

 

Lukáts János
Inter Japán Magazin


Ajánlott bejegyzések