Lukáts János: Wong szan szól… 4/7

Wong szan szól

klm

A folyó fölött, a bambuszhíd közepén tanyát vert egy ember. Egyik part lakosai közé sem akart tartozni, hogy a másik partiak érzékenységét meg ne sértse. A két ellenséges part lakói összefogtak hát, és a bambuszhidat a folyóba taszították. Az ember egyik part felé sem kívánt menekülni, szigorúan a folyó középvonalában evickélt, amíg bele nem veszett a zuhatagba. A két partiak helyreállították a hidat, elnevezték a vízbe pusztult emberről, aztán békésen hazamentek, és továbbra is ellenségek maradtak.

lmn

Wong szan meséli: – A Délután büszke volt magára: a bíborszínű felhőkre, a párás hegyormokra és a vízpart csöndjére. Elhatározta, hogy a helyén marad, és ezután mindig délután lesz. Cselekednem kellett! Keresztülmentem a bambuszhídon, és egyensúlyozó botomat a parti cédrusok közé hajítottam. A varjak károgva röppentek fel, széjjeltörték a csendet, fekete szárnyukkal megháborították a harmóniát. A Délután fölrezzent merengéséből, vállára kapta felhőit és fénydárdáit, aztán futott-futott a közeledő este elől.

mno

Szikrázott a frissen esett hó és csikorgott a fagy. A macska kényesen emelgette a lábát, borzolta a szőrét, és elégedetten hunyorgott a ragyogó téli verőfényben. Párja elnyúlva hevert a kandalló előtt, és el nem mozdult a tűzhely közeléből. Milyen egyformák a macskák! – gondoltam és elmosolyodtam. – A jót és a szépet szeretik!

nop

A madár keresztülröpül a fal fölött, a vakond lyukat ás alatta. Te napokat gyalogolsz távolodva a fal egyik, aztán napokat közeledve a fal másik oldalán, és elkésel mindeközben. Pedig a tudatlan madárnak s a balga vakondnak semmi dolga ott, ahol neked az életedről döntenek. Te nem röpülhetsz, és nem áskálhatsz. De kaput csak te tudsz építeni a falon!

Lukáts János
Inter Japán Magazin


Ajánlott bejegyzések