Lukáts János: Wong szan szól… 2/7

Wong szan szól

cde

Wong szan szól: – Egy karcsú bambuszhídon kívánok keresztülhaladni a semmi fölött – valahonnan valahová. A hidat emléknek nevezem, ha partot értem, a hátamra veszem és hordozom magammal. A valamit életnek, a semmit halálnak mondom, – az előbbit megérinteni kívánom, az utóbbit távol tartani magamtól. Az átmenetet és a részleteket az út porának és rögeinek nevezem, kikerülni igyekszem őket.

def

A megbánás a dió belseje, a megbocsátás a dió héja. A kettő csak együtt válik élvezhető gyümölccsé. A macska, amelyik a diónak csak a héját tördeli: – összevérzi a mancsát, azután éhen hal. A patkány, amelyik a diónak csak a belét akarja kirágni: – ne számítson hosszú életre a macskák között!

efg

A megbánás és a megbocsátás egyaránt elítéli a rosszat: a megbánás a bennünk élőt, a megbocsátás az ellenünk elkövetettet. De számon kérni bármelyiket csak akkor lehet, ha magunk hajlandóak vagyunk gyakorolni a másikat is. Mindkét érzés azonban a lélek magánügye marad, ha nem válik kölcsönössé.

fgh

Wong szan szól: „Óh, bölcs fejedelem, ki vezérled a csigát és a csillagot, jelöld ki szabadságom határait. Engedd, hogy kertem sövényét e határkarók közé ültessem, és boldog leszek. Engedd, hogy magam válasszam meg a mélység és a magasság irányát, és még boldogabb leszek. De a legboldogabb akkor leszek, ha a magam kedve szerint mozoghatok a koponyám és két tenyerem között meghúzódó, ölnyi birtokon”.

Lukáts János
Inter Japán Magazin


Ajánlott bejegyzések