Lukáts János: Wong szan szól… 1/7

Wong szan szól
A költő írjon verset, a filozófus csiholjon bölcs gondolatokat, ez a dolgok rendje. De a költő időnként belekontárkodik a másik munkájába (szerencsére a filozófus kevésbé követ el ilyen határincidenst), ő is kipróbálja szikráit a szellem birodalmában. Ebből furcsa dolgok lesznek, többnyire olyanok, amik versnek sánták, gondolatnak bicegősek. Vagy ki tudja…
Én Wong szant hívtam segítségül, neki súgtam, amit a keleti világ észjárásáról gondoltam, Wong szan készségesen a maga szavait adta az én töprengéseimhez. Ez lett belőle…

 

Wong szan szól…

Az élet: a test és a lélek alkalmi szövetsége. A halál: ennek a szövetségnek a felbomlása. A halál után a test folytatja a maga enyésző-tenyésző létét, de immár kizárólag a biológia törvényei szerint. A lélek megőrzi az egyéniséget, de nem vesz többet magára anyagi formát. Az anyag – örök a maga lélektelenségében és formai változatosságában, a lélek – örök a maga egyszeriségében és anyagtalanságában.

abc

Ha boldogan akarsz élni, gondold végig, hogy milyen halált kívánsz magadnak. Életedet úgy alakítsd, hogy olyan halál felé vezessen, amilyet elképzeltél, amellyel elégedett, sőt boldog lehetsz. Elmédben tervezd meg és éld át temetésedet, válaszd ki leendő sírod helyét, és barátkozz meg vele. Az életnek nem célja a halál, de a méltó halál tartozéka a méltó életnek.

bcd

Szeretem a jó könyvet, a finom bort, a szép asszonyokat. Szeretem a napsugarat és a vonzó, emberi környezetet. A szemben tükröződő értelmet, a hűséget és a kacagást. Amit ezeken kívül szeretek, mind megelőzi vagy követi az elmondottakat. Nagyon sok van továbbá, amitől undorodom, de még soha nem volt annyi fölösleges időm, hogy ezeket néven nevezzem.

Lukáts János
Inter Japán Magazin


Ajánlott bejegyzések