Ön most itt van:

Világpolitikai esélylatolgatás

Iowa osztályú amerikai csatahajó a Panama-csatornán
Iowa osztályú amerikai csatahajó a Panama-csatornán

1933 decemberében Kanda Maszatane alezredes isztambuli japán katonai attasé és Németh Imre alezredes magyar katonai attasé világpolitikai kérdésekről beszélgettek, amelyről Németh alezredes december 13-án küldött jelentést Budapestre.
Kanda alezredes elmondta, hogy a japán flottafejlesztés célja, hogy az USA-t távol tartsa egy esetleges beavatkozástól a Szovjetunió oldalán. A japán diplomácia feladata lesz annak megakadályozása, hogy Japán egy időben a szárazföldön és a tengeren is hadat viseljen.
A japán katonai attasé megjegyezte, hogy jelenleg az USA és Japán között nincs olyan akut kérdés, amely a közeljövőben háborús konfliktushoz vezethetne. A két ország között megoldásra váró probléma, hogy Japán elégedetlen az amerikai flottához viszonyított, Japánra vonatkozó 60%-os aránnyal. Az USA és Japán között körülbelül egy éve fönnálló feszültség megszűnt, amelynek jeleként az amerikai flottát javítás céljából a Csendes-óceánról átvezényelték az Atlanti-óceánra.
A japán alezredes szerint idővel meg kell oldani a Fülöp-szigetek és Hawaii problémáját, amelyek- különösen a Fülöp-szigetek –japán érdekeltségek. Az amerikaiak ugyan függetlenséget ígértek a Fülöp-szigeteknek, ugyanakkor flottabázist építenek a területén. Ezeket a problémákat a japán katonai vezetés nem tartotta égető kérdésnek, megoldásuk akár két-három évtizedig is várhatott, hacsak az USA nem lép háborúba a Szovjetunió oldalán Japán ellen. Szovjet-japán háború esetén az USA szovjet katonai sikerek esetén nem avatkozna be, amennyiben viszont Japán kerekedne fölül, a Szovjetuniót támogatná.
Németh alezredes megkérdezte japán kollégáját, hogy milyen magatartásra számít Japán Anglia és Franciaország részéről?
Kanda alezredes szerint Franciaországot lekötik az indokínai problémák, ezért nem léphet föl számottevően Japán ellen.
Angliát illetően a japán attasé kétségesnek tartotta, hogy melyik fél oldalán lépne háborúba, de valószínűnek tartotta, hogy inkább Japánt támogatná. Ennek egyik oka, hogy az USA második tengeri hatalommá szorította vissza Angliát, letaszítva korábbi világelsőségéről. Ezen kívül, amíg az USA nyomására Anglia föl nem mondta a japán szövetséget, addig nyugalom volt Indiában, ezt követően azonban Londonnak mind több problémával kellett ott is szembenéznie.
Anglia Japán érdekeivel ellentétben megerősítette Szingapúrt, ennek ellenére Kanda alezredes szerint sor kerülhet a japán-angol szövetség fölújítására.
Mongóliát illetően a japán alezredes kijelentette, hogy ott most ugyan kommunista rendszer van hatalmon szovjet katonai tanácsadókkal, azonban ha háború robbanna ki a Szovjetunió és Japán között, a mongolok gyors rendszerváltást hajtanának végre, és két mongol hadtest is részt venne a szovjetek elleni harcokban.
Kínában a japán attasé szerint tovább tart a fölbomlási folyamat. Fél évvel korábban Turkesztán kiáltotta ki függetlenségét, ahol szovjet vezetés alatt önálló államiság elérésére törekednek. Anglia Tibet, Franciaország pedig Indokína felől fenyegeti Kínát. Kanton angol ellenőrzés alatt áll, Közép-Kínát pedig a kínai kommunisták uralják. Észak-Kína 100 millió lakossal még a nankingi kormány irányítása alatt áll, de önálló államiságra tör, amelyet Japán „időnként támogat.”
A genfi leszerelési értekezletről az volt Kanda alezredes véleménye, hogy Franciaország előbb-utóbb kénytelen lesz Németországnak engedményeket tenni, mivel Anglia ellenzi a Németország elleni szankciókat. Anglia gyarmati problémái miatt amúgy is nyugalmat kíván Európában, ezért Londonban „egyre inkább teret nyer a germanofil irányzat”.
A lengyel-német tárgyalásokra térve a japán attasé kijelentette, hogy a lengyelek számolnak egy német-lengyel közeledéssel és kiegyezéssel, amely miatt Lengyelország sorsa kritikussá válhat. A Berlinnel folytatott tárgyalásokkal a kétfrontos háborút akarják elkerülni, amelyre a keleti paktum ellenére számítanak. /1/
Az isztambuli japán katonai attasé tájékozottsága az ázsiai és az európai kérdésekben is imponáló volt, a Lengyelországra vonatkozó ismeretei az 1939-es év eseményeinek tükrében pedig már szinte jóslatszerűek voltak.
Anglia magatartását a japánok túl optimistán ítélték meg, kétségtelen azonban, hogy az akkori külpolitikai konstellációból akár egy angol-japán érdekközösség is következhetett. A későbbi események ezt nem igazolták, de ez nem a japánokon múlott.
A magyar katonai felderítés által szerzett információk, a katonai attasék jelentései, valamint a követi jelentések alapján 1933. december 18-án összefoglaló jelentés készült a Távol-Keletről, amely többek között a következőket állapította meg:
Molotov és a Komintern november eleji harcias kijelentései óta a szovjet-japán feszültség enyhült, ennek ellenére minden pillanatban kirobbanhat a háború.
Japán célja, hogy kiszorítsa a Szovjetuniót a Távol-Keletről, sőt esetleg egész Ázsiából. A szigetország azonban nem tudja célját megvalósítani, mivel hadserege nem rendelkezik korszerű fegyverekkel, harcászati elvei elavultak, valamint légi és tengeri flottája is fejlesztésre szorul. A japán hadügyi fejlesztések két-három év múlva érik el céljukat, ezért a szovjet-japán krízis 1935-1936-ra várható.
Az Amerikai Egyesült Államok tart Japántól, ezért a Szovjetuniót és Kínát támogatja.
„A csendes-óceáni japán-amerikai probléma valószínűleg csak a távolabbi jövőben nyer megoldást” –zárul a jelentés. /2/

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Budapest, 1933. december 13.
2. MOL KÜM POL, K 63 Budapest, 1933. december 18.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: