Ön most itt van:

Végzetes harapás (kisregény) – 6. rész

JAL(folytatás)

2. fejezet

Utazás

– Kimerült vagy, Yamato! – felelte Tanaka Hoshida, miután végighallgatta barátja beszámolóját az elmúlt éjszaka történtekről.

A mesélés alatt leplezetlenül mindvégig gyermekkori játszótársa friss sérüléseit pásztázta szörnyülködve, hitetlenül rázva fejét.

– Pihenned kellene!

– Tanaka! Barátom! Jól tudod magad is, hogy nem tehetem! Üzletember vagyok!

– Pont azért! Nézz végig magadon!

– Karmolások! Zúzódások! – legyintett Yamato. – Biztosan magam tettem álmomban!

– Ha most nyugalmat színlelsz, akkor miért kérted a tanácsom?

– Nem színlelek! – vágta rá a sebesült.

– Ne akarj átverni! Közel negyven éve ismerlek!

– Igaz! Te jobban ismersz, mint én magamat!

– Úgy van, ahogy mondod! És komolyabbnak tűnik a dolog, mint ahogy a telefonbeszélgetésünkkor gondoltam! Azért is mondtam az imént, hogy ideje lenne kizökkenned a hétköznapok taposómalmából.

– Értem én, hogy mit akarsz! Értem, hogy miért! Azzal is tisztában vagyok, hogy a saját magamnak alvás közben okozott sérülések miért jelentek meg álmomban!

– De, mégis, hogy álmodhattam Tokió egyik nevezetességéről, ha soha sem jártam ott?

– Talán, épp a műsor alatt aludtál el, és félálomban még láttad, hallottad egy részét! Hidd el, már jó ideje látszik rajtad a szorongás, a napi tizenöt óra munka! …

 

(folytatása következik)

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: