Ön most itt van:

Végzetes harapás (kisregény) – 3. rész

(folytatás)asakusa

Folytatta céltalan bolyongását. Ugyan olyan automatikus léptekkel haladt előre, és annak ellenére, hogy elgondolkodott a miértjén, és próbált volna irányt váltani, valami láthatatlan erő húzta magával, hogy menjen végig az Asakusa bazárjai között.
Mikor végre elhatározta magát, hogy nem engedelmeskedik a hívó erőnek, megint föltekintett egy pillanatra a vörös tetőgerendák felé, és ezúttal is úgy érezte, farkasszemet néz a láthatatlannal. Akkor ütött szöget a fejébe, hogy az a valami követi őt, és talán előle menekül, mert kísérletképpen három oldalazó lépést tett balra, majd jobbra, és folyamatosan úgy érezte, a láthatatlan szempár követi minden mozdulatát.
Megbizonyosodott a felől, hogy tényleg a nyomában van valami, és ő azért választotta a boltok utcáját, hogy a tömegben lerázza üldözőjét.
A felismerés hatására futásnak eredt, zaklatottan löködni kezdte az útjába tévedt emberek tucatjait, hogy mihamarabb kijusson.
Lökdösődésének egy kétajtós szekrény termetével vetekedő ember ökle vetett véget, aki elunta a hisztérikussá, felháborodottá vált tömeg méltatlankodó kifejezéseit.
Az orrát ért ökölcsapás hatására úgy terült el a földön, mint a kiterített medvebőr egy hegyi menedékház kandallója előtt, és olyannyira nyúzottnak is érezte magát, mikor fölkászálódott.

(folytatása következik)

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: