Ön most itt van:

Végzetes harapás (kisregény) – 26. rész

tabortuz(folytatás)

– Hogy tudnánk kideríteni, hogy mi az? – tanakodtak a tűz körül ülők. – Az a könyv!

– Látni kellene!

– Nem tudom, hol van Yumiko! Nem érzem. Csak annyit tudok, amennyit ő elmondott. Ha hallanám a szívverését, lehetséges lenne, hogy lássak a szemével?

– Hatalmas akarat kellene ahhoz, és kitartó gyakorlás az Őrző részéről. És akkor évtizedek leforgása alatt, talán átérezhetné a Védett Lélek érzékeit. Talán! Jómagam ötven esztendős vagyok, és létem minden pillanatát a Védett Lelkem mellett töltöttem. Jelen pillanatban is, félig ott vagyok, és őrködök! Mégsem látok a szemével, nem hallok a fülével.

– Talán éppen azért! Bocsáss meg, Őrzők Véne, hogy ezt mondom, de mivel folyton ott vagy, nem kell látnod helyette!

– Értem, hogy mire gondolsz, Tanaka Hoshida! Úgy véled, a távolság, a kétségbeesettség felerősíti az érzékeket?

– Igen! Ha ez a nyolc esztendős kislány képes volt rá, hogy szorult helyzetéből kiutat találjon az álmaimon keresztül, akkor nekem is menni fog!

– Nem tudjuk, mire képes Yumiko! Lehet, hogy a világon egyedüli képesség!

– És én az Őrzője vagyok! Ha Yumikonak ez a sorsa, akkor az én létem az ő sorsa miatt rendeltetett.

– Azt bizton mondhatom neked, Tanaka Hoshida, hogy mindannyian átadjuk bölcsességünket! – felelte készségesen a részt vevő Őrzők legidősebbje. – Mindünket kíváncsivá tettél a történeteddel, és amennyire tudunk, segítünk tanácsainkkal a harcodat megvívni!

– Köszönöm nektek!

– Ez az Őrzők feladata! – tárta ki karjait az Őrzők Véne, és a tűz fölé lebegett. – Nem tudjuk, mivel állunk szemben! Felkészületlenek vagyunk! Soha nem volt még példa ilyesmire az Őrzők léte óta! De mint minden új gonosz létrejöttekor, ezúttal is bejegyzést kell tennünk az Árnyhadba! – felelte, és belenyúlt a lángok közé, hogy kivegye a hatalmas méretű könyvet.

– Engedd meg, Őrzők Véne, hogy értetlenkedek, de mit szándékozol beírni? Az imént mondtad, hogy nem ismerjük az ellenséget!

– Yumikot! Keveset tudunk róla, de emberfeletti képessége van!

– De hisz csak egy kislány! Az apja tisztavérű!

– De az anyja vére felkavarta! És te magad mondtad, hogy nem tudsz róla semmit! Bármilyen lény lehet!

– Nem engedhetem! – tiltakozott felháborodva Tanaka. – Nem használhattok fel egy Őrzött Lelket!

– Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kislány képességeit! – csatlakoztak többen a lángban lebegő vénhez. – Kénytelenek vagyunk megtenni! Fájó szívvel, de kénytelenek vagyunk!

– Kérlek titeket, Őrzők Tanácsa! Értem, hogy félelem van bennetek az ismeretlentől, de Yumiko nevét ne említése a bejegyzés! Azzal élete végéig megbélyegzitek!

– Meg kell tennünk! Új erők, új képességek tűntek fel! Egy tisztavérű és egy idegen létforma utóda a kislány! Ha bejegyezzük, az történelmi léptékű jegyzés lesz! Ezzel eljött egy új korszak! A mi időnk alatt nem volt bejegyzés. Legutóbb száznyolc esztendeje írtak az Árnyhad lapjaira, és most az én kezemben van. Az Őrláng engedélyezte, hogy kivegyem, ezzel pedig kötelességemmé vált, hogy bejegyezzem. Hidd el, nem akarom befeketíteni Yumikot, nem tisztem. Nem önszántamból teszem! Ez szükségszerű. Sajnos, most én vagyok itt a legidősebb Őrző.

– Tisztelettel jegyzem meg, Őrzők Véne, értem a kétkedésed! Értem az indokod! És mindötökét! Hadd beszéljek Yumikoval! Hadd maradjon meg az én kis Sakurám! Nem tudnék úgy a szemébe nézni, hogy közben adatokat gyűjtök róla, és elárulom őt! Segítségért fordultam hozzátok, nem azért, hogy tankönyvet írjak az utókornak! Meg kell védenünk, nem pedig tanulmányozni! Eszembe jutott valami! Hadd próbáljam ki! Hátha ki tudok deríteni valamit!

– Mi az?

– Nem akarom elárulni! Egyelőre, nem! Ha sikerül, talán időt nyerek tőletek. Csak annyit kérek, hogy adjatok pár napot!

– Ma én vagyok az Őrláng mellett a legidősebb Őrző! Holnap talán más lesz!

– Őrzők Véne! Magadnak akarod a bejegyzés jogát? Kezdem úgy érezni! Felvezetted, hogy történelmi lépés ez! És most ragaszkodsz hozzá!

– Nem! Felháborító a rágalmazás a részedről! De ma jutott tudomásunkra! Az Őrláng nekem adta a könyvet!

– Kérlek! Könyörgöm! Ne írd bele a nevét! Ő nem gonosz lélek! Fogva tartják!

– Lehet, hogy ez az álca! Hogy az anyja meg a nagyanyja tudatosan irányítják! Vagy maga is lélekölő, mint azok!

– Hadd derítsem ki!

– Őrzők Véne! – lebegtek többen Tanaka mögé, miután tekintetükkel egyetértést sugároztak egymásnak. – Két nap talán nem a világvége!

– És az Árnyhad? Az Őrláng? Nektek a láng üzenete másodlagos? Ideadta! Nem tehetem vissza módosítás nélkül!

– Akkor írj egy rövid szakaszt a jelenkori helyzetről, név és jellemzők nélkül! Egy mondatot, amiben felmerül új lélekölők felbukkanása! Egy sejtés! Ebbe beleegyezel?

– Legyen! – adta meg magát a könyvet görcsösen mellkasához szorítva. – Két nap!

(folytatása következik)

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: