Ön most itt van:

Változóban a munkaerőpiac

A PwC Talent Trends 2019-es kutatásából számos érdekes tényre derült fény, ami a jelenkor munkaerőpiacát illeti. A felmérés során elsősorban azt vizsgálták, hogy a folyamatosan fejlődő, új kihívásokat jelentő technikával mennyire képesek tartani a lépést a munkavállalók.

A kutatók a válaszokat kik mástól is remélhették volna, mint a vezérigazgatóktól? Világszerte összesen 3.200 nagyvállalati vezetővel készítettek interjút a témával kapcsolatban, akiknek bizony eltérőek voltak a véleményeik.

Először kezdjük azzal, amiben jelentős részük egyetértett. A legtöbb igazgató (79%) aggódik a munkavállalóik alapvető készségeinek hiánya végett.  Közülük is a japán (95%) és kelet-európai (89%) vezetőket aggasztja leginkább a kérdés. Meglátásuk szerint ez veszélyeztetheti a jövőbeli céljukat és stratégiáikat. Beszédes a 2014-es felmérés azon adata is, mely szerint akkoriban a vezetők „csak” 63%-a aggódott a hiányos készségek miatt. Ez a változás főként az azóta is ütemesen gyorsuló technikai fejlődésnek tudható be.

A változó munkaerőpiac és a hozzáfűzött elvárások további érdekes és etikai kérdéseket vetnek fel.

  • Milyen ütemben és mértékben vezethetik be az MI-t, azaz a mesterséges intelligenciát
  • Anyagilag és vállalatirányítási szempontokból mi a megtérülőbb: Automatizálni vagy új, képzett munkaerőt felvenni netán a régi munkavállalókat tovább képezni?

Ebben a két kérdésben már erősen megoszlanak a vélemények a vezérigazgatók között. Tény, hogy mindkettő kérdést meglehet racionális és emocionális oldalról is vizsgálni. A racionálisan gondolkodók azt vallják, hogy a technika azért van, hogy az embert – ez esetben a vállalatot – szolgálják. Véleményük szerint (66%) a kormánynak ösztönöznie kellene az MI-al kapcsolatos beruházásokat. Ebben van igazság, hiszen a megnyerő technikai újítások folyamatosan teszik könnyebbé és gyorsabbá a munkafolyamatokat. Hosszú távon pedig megtérülőbb befektetésnek tűnhet, mint az emberi munka. Ennél a pontnál lép be az MI-vel kapcsolatos igazán nehéz kérdés. Meddig lehet beengedni az MI-t a munkaerőpiacra? Nem kell túlzottan messzire tekinteni a jövőben, hogy lássuk, sok olyan munka, munkakör lesz a jövőben, mely idézőjelesen fölöslegessé válik. Nem a munka persze, hanem az azt végző.

Ha ugyan azt a munkát az automatika vagy éppen a robot is eltudja végezni „ingyen” és feltehetően pontosabban és gyorsabban, akkor minek is van szükség az emberre?

A kérdést költőinek szánom persze, majd ezt a – közel – jövő megválaszolja.

Akik viszont az élő munkaerőre voksolnak, ők a továbbképzésektől és az új dolgok megtanításától várják a megoldást. Ez az igazgatók 46%-át jelenti és csupán 15% körüli válaszadó venne fel új alkalmazottat. Az ekképpen gondolkodó vezetők (56%) úgy gondolják, hogy az államnak védőhálót kellene dobniuk azoknak a munkavállalóknak, akiket az MI szorított ki a pozíciójukból.

Ezen szempontok voltaképp egy összetett pr kérdésé állnak össze. Ha belső pr szempontból vizsgáljuk meg, akkor elmondható, hogy esetükben már olyan munkavállalókról beszélünk, akik ismerik a vállalatot és a vállalat is ismeri őket. Lényegesen rövidül ezzel a betanulási és beépülési időszak. Ha külső pr szempontból nézzük, akkor pedig az állapítható meg, hogy az emberek számára vonzóbbak az olyan vállalatok, melyek törődnek az alkalmazottaival és továbbképzési lehetőségeket kínálnak.

Ezt az állítást erősíti meg az a 12.000 munkavállalóval készített felmérés, melyben azt vizsgálták, hogy az alkalmazottak milyen érdeklődést mutatnak a vállalati képzésekkel kapcsolatban. Az eredmények szerint a legtöbben szívesen töltenének havi két napot digitális készségek fejlesztésével.

Természetesen ezek a képzések is pénzt, időt és energiát emésztenek fel a vállalatok számára, de még mindig „humánosabb” megoldás, mint az automatizálás és rövid,- valamint középtávon feltehetően költséghatékonyabb is.

Végül azzal zárnám, hogy elmondható az a tény, miszerint a vállalatok az úgy nevezett „jó munka” fényében terveznek. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a vezetők minél többet tudjanak meg alkalmazottaikról, azok képességeiről és az általuk végzett munkáról, munkafolyamatokról. Ehhez azonban a jövőben több adatra, információra és kommunikációra lesz szükség a vállalatokon belül.

Nagy Zoltán

Inter Japán Magazin

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: