Ön most itt van:

Sztálin jóindulata

sztalin_09

1932 nyarán a szovjet diplomácia lépéseket tett egy Japán ellenes egységfront létrehozására. Eközben a háttérben működött egy többé-kevésbé titkos szervezkedés is. Jungerth-Arnóthy Mihály, helsinki magyar követ 1932. július 20-án a magyar külügyminisztériumba küldött jelentése szerint Sztálin a nemzetközi kommunista mozgalom összefogását sürgette Japán ellen. A Kommunista Internacionálé (KOMINTERN) végrehajtó bizottsága felhívást intézett a kommunista pártokhoz, hogy lehetőségeiket kihasználva dezorganizálják az európai országokat. Ez nem volt meglepő, mivel a KOMINTERN fő feladata létrehozásakor is ez volt, a gazdasági világválság pedig nyilvánvalóan tovább erősítette ezt a törekvést. A felhívás külön kiemelte azokat az üzemeket, amelyek Japánnak szállítottak hadianyagot, de fontos feladat volt az is, hogy az európai kommunista mozgalom megakadályozza a Japánba irányuló fegyverszállításokat. Mindenekelőtt a vas- és szénipari, vegyészeti, repülőgép ipari, valamint a hajó- és robbanóanyag-gyártással foglalkozó gyárak ellen kellett szabotázs akciókat végrehajtani./1/
A több oldalról is fenyegető veszély arra késztette a japán kormányt, hogy átgondolja a Szovjetunióval kapcsolatos politikáját. Báró Hirota Kóki külügyminiszter békülékeny hangon kezdett beszélni a Szovjetunióról, kijelentve, hogy Mandzsúriával kapcsolatban Japánnak és a Szovjetuniónak együtt kell eljárnia. Jungerth információi szerint a fönti nézet mindinkább erősödött, ahogy az USA térnyerése egyre inkább nőtt Mandzsúriát illetően.
A szovjet kormány rendkívül kedvező helyzetbe került, mivel Japán és az USA is szerette volna távolabbi céljai érdekében megnyerni. Tokió és Washington között verseny bontakozott ki annak érdekében, hogy elnyerjék Sztálin jóindulatát. Ezt a jóindulatot azonban nem adták ingyen. A legfontosabb kérdés az lett, hogy Japán és az USA közül melyik tud és melyik hajlandó többet adni Sztálin barátságáért.
Jungerth jelentésében fölhívta a figyelmet arra, hogy amíg feszült volt a viszony Japán és a Szovjetunió között, addig az USA nem kereste a kapcsolatot Moszkvával. Gyökeresen megváltozott azonban az amerikai politika, amikor enyhülni kezdett a szovjet-japán feszültség. A helsinki magyar követ információi szerint 1932. szeptember elején Douglas Mac Arthur, az amerikai kormány bizalmi embere végig látogatta a Szovjetunióval határos országokat, hogy megtudja, milyen álláspontra helyezkednek, ha az USA de jure elismeri a Szovjetuniót?
A szovjet politikusok nyilván örültek az amerikai diplomácia aktivitása láttán, de ennél fontosabbak voltak azok a találkozók, amelyek a Szovjetunió gazdasági és katonai potenciálját erősítették. A találkozók eredményeként egyre intenzívebb hadiipari együttműködés bontakozott ki szovjet és amerikai gyárak között.
A szovjet kormány nagy reményeket fűzött az amerikai pénzügyi segítséghez is, annak ellenére, hogy Moszkva még az 1916-ban Oroszországnak és az 1919-ben Szovjet-Oroszországnak nyújtott amerikai kölcsönöket sem fizette vissza. Az amerikaiak éppen ezért nem kívántak hitelkérdésekkel foglalkozni, ami szovjet politikai körökben csalódást okozott. Jungerth a következőképpen jellemezte a kialakult helyzetet:

„Az amerikai diplomácia úgy látszik azonban rosszul volt informálva és félreértette a helyzetet, azt hitte, hogy nagyobb pénzügyi áldozatokra nem lesz szükség, hogy az orosz-japán ellentétek és a de jure elismerés elég lesz a megszorult bolsevikoknak, hogy kikaparják számára a mandzsúriai gesztenyét.”

A jelentős amerikai pénzügyi segítség elmaradása nem kedvezett a szovjet-amerikai kapcsolatoknak. Ivan M. Majszkij, helsinki szovjet követ a következőket jelentette ki Jungerthnek:

„Az amerikaiak nem értenek a nemzetközi politikához, mert gazdasági helyzetüknél fogva beleszólhatnak a világ politikájába, de ezt minden hozzáértés nélkül teszik.”

A japánok- látva a szovjet-amerikai közeledés megtorpanását – kőolaj szállítási szerződést kötöttek a Szovjetunióval, sőt legmagasabb japán politikai körökben fölvetődött egy szovjet-japán megnemtámadási egyezmény gondolata is.
„Az orosz-amerikai közeledések vagy két hét óta elnémultak” –írta október 19-i jelentésében Jungerth. /2/
Japán helyzete ettől függetlenül lényegesen rosszabb volt a Szovjetunióban, mint az USA-é. Japán nem törekedett a Szovjetunióval hadiipari együttműködésre, és pénzügyi szempontból sem kívánta támogatni a szovjet kormányt. Az amerikai diplomácia azonban építve ezekre az adottságokra, valamint a Japán felől fenyegető fasiszta veszélyre hivatkozással, győztesen került ki a Sztálin, illetve a Szovjetunió megnyerése érdekében folytatott versenyből.
Az amerikai közvéleményt természetesen föl kellett készíteni, hogy a Japán felöl fenyegető veszély elhárítása érdekében szorosabb kapcsolatokat kell kiépíteni a kapitalista világ legnagyobb ellenségével, a sztálini Szovjetunióval. 1932. október 26-án az amerikai Foreign Policy Reports-ban tanulmány jelent meg „A fasizmus fölemelkedése Japánban” címmel, amely jelezte, hogy az amerikai diplomáciai gépezet mellett a propagandagépezet is beindult. /3/

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai iratai, K 63 Helsinki, 1932. július 20.
2. MOL KÜM POL, K 63 Helsinki, 1932. október 19.
3. MOL KÜM POL, K 63 Washington, 1932. november 2.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: