Szamurájok (2.): Bushido

Bushido

A századok során a szamurájok alakja köré felépített, idealizált kép kialakulása (főleg a nyugati társadalmakban) nagyrészt azoknak az erkölcsi és viselkedési normáknak köszönhető, melyeket a szamurájoknak tűzön-vízen át követniük kellett. Ezeket a szabályokat egy sor kódexben fektették le, melyek közül a legfontosabb az Úgynevezett Bushido volt, melynek szó szerinti fordítása „a harcos útja”. A szamurájok által követendő normák és etikai javaslatok évszádokon át csak verbálisan terjedtek és csak a beavatottak ismerhették meg a szakrális titokként kezelt szabályokat. Csak a XVII. század végén fektették írásba ezeket, elsősorban Yamamoto Tsunemoto, egy szerzetes-szamuráj tanításai alapján. A szabályok kinyomtatása és publikussá való tétele azonban a XX. századig váratott magára, csak a Meidzsi-dinasztia uralkodásának konszolidációja után került erre sor, a szamurájok kasztjának a japán politikai életből való hivatalos eltörlésével egyidejűleg. A Bushido a konfucionista világkép és a zen tanításai által inspirált erkölcsi normákat, etikai előírásokat, katonai jellegű tanításokat és politika-mdományi alapvetéseket tartalmaz. A lovagkori Európa kódexeiben találhatunk hasonló szabályzat-gyűjteményeket: a lovagnak (szamurájnak) mindig a gyengébbek védelmére kell kelnie az erőszakot alkalmazó hatalmasokkal szemben, Saját magával szemben is nagyon szigorú elvárásoknak kell megfelelnie, ugyanakkor másokkal szemben nagylelkűséget kell tanúsítania, hűbérurát abszolút hűségéről kell biztosítania és e szerint eljárnia minden körülmények között. Sőt, attól a pillanattól fogva, hogy egy hűbérúr szolgálatába áll, nem rendelkezik többé saját élete felett, és készen kell állijia bármely pillanatban arra is, hogy akár életét áldozza saját, Vagy gazdája becsületéért. A hűségesküt csak a hűbérúr halála oldhatja fel, de ez sem mentesíti a szamurájt saját vazallusaival szembeni kötelességei alól, ezek szolgálatait megfelelő módon, föld és egyéb javak adományozásával kell megfizetnie. A legértékesebb vazallusok irányában tanúsított fösvénység a szamuráj iránti tisztelet nagymértékű degradálódását eredményezte. A tökéletes szamuráj Saját érzelmei felett is uralkodik, legyenek azok akár pozitívak akár negatívak, és tartózkodnia kell a túlzott érzelemnyilvánítástól mások jelenlétében. Különös kapcsolat fűzte a szamurájt a kardjához (katona): lelke egy darabjának tekintette, ezért soha nem vált meg tőle. A Bushido még a családi életet is szigorúan szabályozta, mivel a szamuráj házát a csata- mező kiterjesztéseként fogta fel: a szamurájnak mindig vendégszeretőnek kell lennie barátaival és általában a látogatókkal szemben. Ami a kötelességszegésért járó büntetéseket illeti ‚ ezek sokkal szigorúbbak voltak egy szamuráj esetében, mint egy közönséges földművessel szemben alkalmazott szankciók. Az élet értéktelensége (mely a zen tanítása szerint csak a halál másik arca), arra predesztinálja a szamurájt, hogy bizonyos esetekben, végső megoldásként az öngyilkosságot válassza, ez a rituális önkivégzés a seppuku (melyet a nyugati világban sokszor neveznek hara-kiri-nek). A seppuku elkövetési módja is szigorú előírásokat követ: a szamurájnak egy késsel (tanto) vagy egy rövid karddal (wakizashi) kell egyetlen mozdulattal a gyomrát keresztülvágnia. Seppukut kell elkövetni abban az esetben, ha fennáll a veszélye, hogy a szamuráj az ellenség kezére kerül, ha saját ura vagy a császár ezt a büntetést szabja ki rá, vagy ha szeretne feloldozást nyerni hűségesküje alól. De nem volt ritka az sem, hogy a szamurájok saját elhatározásból döntöttek úgy, hogy követik elhunyt gazdájukat a túlvilágra, hogy ott tovább tudják szolgálni őt. Azonban öncélúan egy szamuráj sem dobhatta el magától az életet, hiszen felelősséggel tartozott gazdája és mások biztonságáért. Természetesen nem mindig és nem mindenki tartotta magára nézve kötelezőnek ezeket a szigorú szabályokat. Sőt, a Togukawa-kor idején és azt követően a szamurájok kasztjára vonatkozó előírások felhígulása az ország történelmének egyik legzűrzavarosabb időszakát idéze elő, elsősorban az elszigetelt vidéki területeken. Mindenesetre a Bushido megmaradt annak a követendő ideálnak, melyhez hasonlót Európában a lovagi kor fegyveres férfiúi követtek és amely kordában tartotta a harcosok legvadabb és legveszélyesebb ösztöneit. De a modern kor vívmányainak és a tűzfegyvereknek az elterjedését még a Bushido sem tudta megakadályozni…


Téglás István
Inter Japán Magazin


Ajánlott bejegyzések