Szabó Nikolett: Go Komacu császár és Enéh hercegnő legendája

2013. február 10. vasárnap
Írta:

– Következő hírünk, egy tokiói ünnepség, mely minden évben megrendezésre kerül. Ilyenkor Go Komacu japán császár és Enéh magyar hercegnő szerelmét elevenítik fel az emberek, és imádkoznak, hogy a mennyekben egymásra találjanak, és onnan vigyázzanak népükre… – mondják a tévében, ezzel felkeltve egy kislány érdeklődését, ki nem érti, hogy egy japán császár, és egy magyar hercegnő, hogy találhatott egymásra, hisz ez olyan természetellenes. Egy magyar, miért nem magyart szeret, s egy japán, miért nem japánt? Keresi a választ, és nem vonakodik a nagymamáját sem megkérdezni erről. Ő viszont nagyon jól ismeri a történetet, mindig is megríkatta ez a mélyről jövő érzés, mely a két fiatal legendájában, meghökkentő tanulságokra ad okot.
– Ha ennyire kíváncsi vagy rá, hát elmesélem neked, e két fiatal szívbemarkoló történetét.
A 14. században, Zsigmond királyunk uralkodásakor kezdődik minden. A legkisebb hercegnőnk szívbetegségben szenvedett, és már csak néhány hónapja volt hátra földi életéből. Édesapja nem akarta, hogy lánya, úgy hagyja el az életet, hogy nem látott világot, ezért mindig, mikor szerződéskötés céljából más országokba utazott, magával vitte gyermekét, remélve ezzel, hogy boldogan tér örök álomra. A hercegnő utolsó útja Japánban esett meg. A királyunk barátságszerződést akart kötni a császárral, és ameddig erről tanácskoztak, a hercegnőt a herceg gondjaira bízták. Komacu, csak néhány évvel volt idősebb Enéhtől, de mikor meglátta fekete hosszú haját, csillogó zöld szemét az esti ismerkedésen, minden abbéli aggálya eltűnt, miszerint kínszenvedés lesz az elkövetkezendő hét. A hercegnő sem volt másképp a herceg iránt. Az első napokban bebizonyították egymásnak, hogy olyan vonzalom van kettejük között, mely megállná a helyét akármilyen akadálynál. A herceg meg akart mindent mutatni kedvesének, kezdve a híres cseresznyevirágzással, mely ebben az időben következett be. A tokiói park
cseresznyefáinak árnyékában ejtették meg harmadik délutánjukat egy piknik társaságában. Érezhető volt kettejük között a vonzalom, mely minden percben, egyre jobban elhatalmasodott felettük. Abban az időben kis unokám, nem volt illendő a csókolózás, két olyan ember között, akik még csak három napja ismerik egymást, nem egy nemzetiségűek, és nem házasodtak össze. Egyre közelebb kerültek egymáshoz a délután folyamán, és csak egy hajszál választotta el őket attól, hogy megtörténjen a várva várt csók. De mielőtt bekövetkezett volna, egy erősebb széllökés miatt, a föléjük tornyosodó fákról, rózsaszín szirmok hullottak. Enéh megbabonázva nézte az elsuhanó pelyheket, melyek megadóan szárnyaltak a széllel. Komacu még nem látott ilyen szép teremtést, mint a lányt mellette. Nem tudta levenni róla a szemét, egyszerűen vonzotta a tekintetét. Az elnyíló rózsaszín ajkak, melyek csak arra vártak, hogy megérintsék, és érzéki csókot leheljenek rá, a csillogó zöld szempár, vágyakozással telve nézett a hercegre. Enéh felállt, de annyira izgatott volt, hogy a szíve nem bírta, és az
ájulás határán volt. A hercegnő megijedt, hiszen hercege nem tudott a betegségéről, mely lassan kitiltja ebből a világból. Visszaült helyére, és kedvese aggódó szemébe mosolygott, hogy megnyugtassa. Ezután történeteket meséltek egymásnak, mellyel szórakoztatták egymást. Komacu elmesélte a lánynak, a híres legendát, a cseresznyevirág jelentőségéről, mely minden japán életében fontos volt. Ugyanis ilyenkor minden ember kívánhat valamit, de életében csak egyszer, ezért megfontoltan kell cselekedni.
A két fiatal annyira megszerette egymást, hogy az a néhány nap úgy elrepült, mintha nem is lett volna. Persze az bizonyította a legjobban, mégis csak megtörtént, hogy napról napra egyre szenvedélyesebben vágytak egymásra. Utolsó napjukat a palotában töltötték kettesben, ahol kapcsolatukról beszéltek:
– Szerelmem, nem tudok nélküled meglenni egy percre sem, ezért úgy döntöttem, hogy veled tartok hazátokba, hogy örökre az egymáséi legyünk – mondta a herceg szeretettel teli szívvel.
– Tényleg megtennéd ezt? Tehát lehet ennyire erős egy szerelem. Ez nagyon jól esik nekem, de attól tartok, hogy el kell, utasítsam ajánlatod, Kedvesem – válaszolta nagy nehezen Enéh, kinek fájdalmasan megsajdult beteg szerve.
– Miért? Nem érdekel apám, ha le kell, mondjak a koronahercegi címről, akkor is inkább melletted döntenék – felelte kétségbeesetten.
– Tudom, Drágám, de nem hagyhatom, hogy helytelenül viselkedj miattam, és nem tudnám elviselni, ha a japán nép miattam elveszítené támaszát.
– Nem dobhatjuk el a szerelmünket.
– Nem is ezt mondtam, én mindig itt – tette a kezét hercege szívére – leszek veled, és ha erre gondolsz, azt kívánom, mindig le tudd győzni az akadályaidat.
– Ígérem, Szerelmem, hogy amint császár leszek, elmegyek érted, és örökre együtt leszünk – mondta, és megcsókolta imádott kedvesét, ezzel megpecsételve igéretét.

Enéht annyira meglepte a csók, hogy először azt sem tudta, mit csináljon, hiszen ez volt az első számára, ám gyorsan rájött a dolog nyitjára, és hevesen, szerelmesen csókolta vissza.

Másnap reggel a herceget a császár látogatta meg. Fel volt háborodva, hogy fia, hogy mer ilyen fránya érzelmeket táplálni, egy ilyen lány iránt. Megtiltotta Komacunak, hogy a hercegnő közelébe menjen, még azt is, hogy egyáltalán elbúcsúzzanak, akárhogy könyörgött neki a fia. Ettől persze csak még zsémbesebb lett az öreg császár, és elrendelte, hogy aznap nem jöhet ki a szobájából.

A hercegnő egész reggel kereste a herceget, hogy egy utolsó búcsút vegyen tőle, de sehol nem találta. Később tudta meg, hogy édesapja záratta be miatta. A lány tudta, hogy ha elfogadja kedvese ajánlatát, még rosszabb helyzetbe került volna, részben ezért is utasította vissza. Így is fájt a szíve, hogy az iránta való érzelmei miatt büntették meg a herceget. Mikor a királlyal találkozott, látta szemében a haragot, és szomorúságot. Elmondta neki, hogy a szerződést nem kötötték meg, mert a császár igy akarja megbosszúlni. Ezért minél hamarabb el kell hagyniuk Japánt.

Enéh nem bírta elviselni azt a kint, mely azzal járt, hogy soha többé nem láthatja kedvesét. Szerette volna elmondani neki, hogy mennyire szereti, és hogy a vele töltött pillanatokat kincsként fogja őrizni.

Mikor hazatértek Enéh állapota súlyosodott, és nem telt bele két hónap, a gyönyörű hercegnő elhagyta a földi életet, és csupán egy levelet hagyott itt lent, imádott kedvesének, azzal a reménnyel, hogy mikor teljesíti ígéretét, megkapja.

Néhány év múlva az öreg császár meghalt, és a fia került trónra. Go Komacu császár első dolga volt eljutni kedvese hazájába. Ahogy odaért, felkereste a királyt, hogy megkérdezze, merre találja Enéh hercegnőt. A király szeméből fájdalom tükröződött, amit a császár nem tudott mire vélni. Mikor megtudta a szörnyű hírt, a szíve darabokra tört. Miért hagyta el őt kedvese? Betartotta ígéretét, akkor miért nem várta meg? – kérdezte állandóan magától. Úgy érezte, hogy nélküle nem neki való ez a világ. A királynak eszébe jutott lánya levele, amit odaadott a császárnak.

Várjál csak kis unokám, még a levél is meg van, amit a hercegnő hátra hagyott, persze csak másolata – kacagott fel a nagymama. – Tudod, mikor annyi idős voltam, mint te, nagyon felkapott volt ez a történet, ezért megvettem a hamisítványt, hogy teljes legyen. Nem tudni, hogy tényleg ez az igazi, vagy csak valaki kitalálta, hogy ez által egy kis pénzhez jusson, mindenesetre sokan üzletbe bocsátkoztak ezért.

A nagyi felvette a levelet, és olvasni kezdte.

Drága Hercegem!

Nem is tudom, hogy kezdjek neki mondandómnak. Azzal a kockázattal szántam el magam, lehet soha nem fog a kezed közé kerülni, de ha mégis, arra kérlek, jól figyelj arra, amit mondani akarok neked.
Emlékszel? A cseresznyefa alatt ültünk, s meséltél nekem. Azt mondtad, hogy cseresznyevirág hulláskor lehet kívánni, de csak életünkben egyszer, ezért jól gondoljam meg, hogy mit. Kívántam. Sajnos nem akkor mikor kellett volna, ezért lehet az, hogy rosszabbodik az állapotom. De még a mennyekben is azt fogom kívánni, hogy egyszer valaha együtt legyünk. Nagyon nehéz volt elhagyni téged, de te is tudod, hogy ennek így kellett lennie, mert te császárnak születtél, a népedet kell irányítanod, és ettől nem foszthattalak meg. Önző dolog lett volna, de tudnod kell, hogy nem ezért utasítottalak vissza, mert a szívem nem úgy dobog, ahogy a tiéd. Minden dobbanásunk egy, és minden szeretetemet neked adnám, ha lehetne. De miután meghaltam, nem tudnék békében lenni, ha te itt lent boldogtalan vagy. Azt szeretném, ha találnál egy szeretetedre méltó feleséget, ki boldoggá tehet. Ne foszd meg magadtól a dobogást! Én fentről mindig figyelni foglak, vigyázok rád, s ha boldog leszel, én is az leszek. Utolsó kívánságként lehet, hogy sokat kérek, de aggódom édesapám miatt. Szeretném, ha a szerződés, melyről apám annyit álmodott, megköttetne. Úgy tűnik, levelem végére értem, mégis alig tudom abbahagyni. Annyi mindent szeretnék még mondani neked, de jobb, ha csak annyit tudsz, hogy az én szívem mindig veled lesz. Ha többet nem is tudok itt hagyni neked, ennyit kérlek, fogadj el. Remélem megérted ebből, hogy mit érzek. Ígérem, türelemmel várok rád ott fent.

Te szerető hercegnőd, Enéh

– Mikor Komacu elolvasta, könnyekben tört ki, és érezte, szerelme egyetlen kívánságát tudja csak teljesíteni. Úgy érezte, nem akar más feleséget rajta kívül. Miután az utolsó kérést megtette, visszautazott hazájába, ahonnan boldogságban jött el, és kínzó szívfájdalommal tért vissza.
Hát, ez lenne tehát kettejük története. Jaj, kis unokám ne sírjál – nyugtatgatta a kislányt, aki sírva fakadt.
– De soha nem lehettek együtt igazán.
– Dehogynem, ott fent – mutatott fel az égre –, és lemerném fogadni, hogy most éppen minket néznek, örömkönnyeikkel ölelik egymást, és mondják el újra egymáshoz tett ígéreteiket. Értük már csak annyit tudunk tenni, hogy a jövő generációjának is elmeséljük ezt a történetet, hogy ne vessze kárba ez a csodálatos legenda, mely Go Komacu japán császár és Enéh magyar hercegnőről szól.


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...