Rövidesen jön Lukáts János regénye, A négylábú kapitány

A négylábú kapitány

Rövidesen folytatásban közöljük Lukáts János írónk regényét, A Négylábú kapitányt. A Kelet vonzásában élő szerző könyve témájául olyan igaz történetet választott tíz évvel ezelőtt, amely a tavalyi japán szökőár alkalmával kísértetiesen megismétlődött. Mindkét esetben egy magányos kutya élte túl az óceán veszélyeit. A szerző így nyilatkozik művéről:

„2002 májusában olvastam egy napilap sokadik oldalán egy néhány soros rövidhírt. A cikkecske beszámolt egy hajótűzről a Csendes-óceánon, ahol a hajó kapitányát és legénységét megmentették, a kapitány kutyája azonban véletlenül a hajón maradt. Huszonegy napig hányódott a roncson étlen-szomjan…
A hír megragadta a fantáziámat, magam is állat- és különösen kutyabarát ember vagyok. Ezt nekem való történetnek éreztem. Három napig formáztam magamban a szűkszavú híradást, a negyedik nap reggelén pedig az íróasztalhoz ültem.
A helyszínnel nem volt gondom, a cikk megírta, hogy az eset a Csendes-óceánon történt, ha Csendes-óceán, akkor: Honolulu. Ha hajó, akkor: kapitány és matrózok, kormányos és utasok. Egy kis titokzatosság: csempészkapitány. A kutya lelkivilágát nem volt nehéz kialakítanom, a modellje ott szimatolt és kaffogott a lábamnál.
A Csendes-óceán különböző népek gyűjtőmedencéje, eszerint válogattam össze figuráimat: maláj kapitány, amerikai miss, portugál és indiai kereskedő, új-zélandi hajókölcsönző. És persze japánok: japán az aranyos Tikura anyó és japán az ügyes Matakó, a kis honolului utcagyerek. Ja, és szerepel egy norvég hajóskapitány is!
Mindenkinek sajátos jellemet, történetet és körülményeket teremtettem, ezek az emberek sose találkozhattak volna, ha nincs Vidor, az elveszett, a hajóroncson maradt kutya.
Nem ifjúsági regény A négylábú kapitány, bár több gyermek- vagy fiatalkorú szereplője is van. Vagy nem csak az. Kalandregény is, fordulatos, mulatságos és szívbe markoló fordulatokkal. Nehéz emberi sorsokkal, a háttérben tragédiákkal. De mégis, leginkább lélektani regénynek nevezném, olyan történetnek, amelyet az emberek segítőkészsége, együttérzése és jószándéka mozgat. Meg persze a kapzsiság, a lustaság, az ostobaság.
A helyszínek között találkozunk déltengeri szigetekkel, kikötőkkel, gazdag távol-keleti kereskedőházakkal, luxus óceánjárókkal, meg felfordított csónak alá kényszerült városi csavargó gyerekekkel.
A kézirattal tíz hét alatt készültem el, ez idő alatt szinte az óceánon éltem, hajózászlókat varrtam, selyemkimonók díszítésén törtem a fejemet, a madár- és patkányfogás fortélyait próbálgattam. Életem egyik legizgalmasabb nyaralását éltem át, miközben el sem mozdultam az íróasztaltól.
A könyv 2003 tavaszán, egy budapesti középiskolában belekerült a tananyagba, az irodalomtanárnő egy-egy fejezetet olvasott fel belőle minden órán, ezen ismertette a diákokkal, hogy mi a cselekmény, a párbeszéd, az epizód, a karikatúra, és a regényírás többi eleme. És a kézirattal bizonyította, hogy még ma is írnak az írók olvasható regényeket. A diákok közül sokan ott tolongtak, amikor a könyvet a budai Millenniumi Parkban dedikáltam.
A könyv háromezer példányban 2003 Könyvhetében jelent meg, egy év alatt valamennyi példánya elfogyott.”

A lapunkon haikuival és Wong szan szól c. sorozatával ismertté vált szerző könyvéhez jó szórakozást kívánunk!
Inter Japán Magazin
szerkesztőség


Ajánlott bejegyzések