Az atomerőmű kamikazei

Az atomerőmű kamikazei

A japán fősziget, Honshu észak-északkeleti partvidékét soha nem tapasztalt erejű földrengés rázta meg március 11-én, délután 2 óra 46 perckor. A 9-es erejű földrengést 30 perc múlva követő szökőár gyakorlatilag letarolta a tengerparti városok építményeit, infrastruktúráját, és a tengerbe sodorta több mint tízezer lakóját.
Az eltűntekkel együtt a tragédia már több mint 24 ezer halálos áldozatot követelt. A két katasztrófát azonban szinte feledtetik a fukushimai atomerőmű meghibásodásából eredő robbanások, nukleáris sugárzás, és a további fenyegetések.

A robbanás, sugárzás, mi jön még?

A rengés hatására a biztonsági berendezések leállították az erőmű működését. Ekkor a reaktorok hűtővíz-cirkuláltatásához automatikusan beindultak a tartalék betáplálást biztosító Diesel-generátorok. Ám ezeket félórával később tönkretette a helyenként tíz méter magasságot is meghaladó szökőár. Megszűnt a reaktorok fűtőrudainak hűtése, és ezzel vészhelyzet állt elő. Cirkuláció híján a hűtővíz melegedni és párologni kezdett. A fűtőrudak felső végei egyre nagyobb hosszban szárazra kerültek, és cirkónium borításuk túlhevült. Beindult egy önmagát generáló folyamat. A reaktornak otthont adó zárt betonépületben egyre erősebb lett a nyomás. A hőmérséklet elérte a cirkónium-vízgőz reakció beindulásához szükséges értéket, és hidrogén keletkezett. A kezelő személyzet a nyomás csökkentésére többször a légtérbe bocsájtott a sugárzó hidrogéngázból, amely a kinti levegővel érintkezve felrobbant.

Megoldás: önkéntes öngyilkosok

A detonáció lerepítette az 1-es és 3-as blokk födémét és oldalfalainak egy részét, kívülről hűthetővé téve ezzel a reaktor acélborítását. Kezdetben helikopteres locsolással próbálkoztak, majd nagy teljesítményű vízágyú-autókkal. Ez hatásosabbnak tűnt, azonban tűzoltóautókat folyamatosan cserélni kellett, mert az erős sugárzás miatt minden dolgozó csak 5 másodpercig locsolhatott.

A módszert továbbfejlesztve egy álló autó a vízágyújával folyamatosan locsolt, a tankjából fogyó vizet pedig egy hosszú tömlőn keresztül egy másik autó pótolta a tengerből felszívott vízzel.
Ha a hűtővíz-cirkuláltató berendezés ép, végső megoldást annak bekötése jelentette volna egy új áramforrásba. Az erőműtől 500 méter távolságban állították fel az ország különböző pontjairól összeszedett óriás-generátorokat, ám a kábeleket lefektető és bekötő munkásoknak súlyos, esetenként halálos kimenetelű sugárzásban kellett dolgozniuk.

Az atomerőmű kamikazei

A japánoknál nem ritkaság az önfeláldozás. Erre utoljára a II. Világháborúban mutattak tömegesen példát, amikor a kamikazek bombával megrakott repülőikkel szándékosan belecsapódtak az amerikai repülőgép anyahajókba, hogy az életük árán megsemmisítsék azokat. Tették ezt a hazájuk, a császár és szeretteik védelmében. A fukushimai atomerőmű újabb katasztrófájának elhárítására 180-200 önkéntes jelentkezett, akiket kamikazeknak, vagy “Fukushima 50-nek” neveznek, mert 50 fős csoportokban váltják egymást. Feladatuk az elektromos kapcsolat és a hűtés helyreállítása.

Valamennyien tudják, hogy az életüket, vagy rövid távon legalább is az egészségüket kockáztatják. Olyan középkorú férfiak, akik már nem terveznek családot. Elsőként ugyanis, szinte biztosan a nemzőképességüket veszítik el. Megfeszített munkájuknak köszönhetően az erőmű vezérlőtermében már helyreállt az áramellátás, működik a világítás. Ezért öt “kamikaze” az életével fizetett, további hárman pedig súlyos sugárfertőzést szenvedtek.

Vajon a bátorság, önfeláldozás és hazaszeretet hősei közül hányan fogják túlélni a japán nemzeti katasztrófát?

Doma-Mikó István
Inter Japán Magazin

 

Kapcsolódó cikkek:
http://interjapanmagazin.com/kamikaze-az-isteni-vihar/
http://interjapanmagazin.com/a-japan-kulonleges-tamado-alakulat/
http://interjapanmagazin.com/minta-bejegyzes-3/
http://interjapanmagazin.com/kamikaze-bucsulevelek-3/
http://interjapanmagazin.com/kamikaze-bucsulevelek-2/
http://interjapanmagazin.com/966/

 


Ajánlott bejegyzések