Ön most itt van:

Politikai leszámolás

Erősödik az együttműködés Japán, Németország és Olaszország között. A Szovjetunióban folytatódik a „nagy tisztogatás”.

kongo
Lord Halifax németországi tárgyalásai fontos tárgyát képezték Pelényi és Sumner Welles helyettes amerikai külügyi államtitkár megbeszélésének is, amelyről a magyar követ „Titkos!” jelentést küldött Budapestre.
Welles szerint Németország gyarmatokat akar ugyan, de nem feltétlenül ragaszkodik a világháború előtti gyarmataihoz.  Az amerikai diplomata kijelentette, hogy Tanganyikát és Délnyugat-Afrikát nem kaphatják meg a németek, ellenben szóba jöhet a guineai part, Kongó és Angola. Welles megjegyezte, hogy a német kormány részéről teljes érdektelenség mutatkozik Németország volt távol-keleti gyarmatai iránt. Az államtitkár helyettes szerint Hitler hajlandónak mutatkozott a leszerelés a fegyverzet minőségi korlátozására, többek között a légi bombázás, valamint a gáz- és más fegyverek teljes betiltására. A Führer a fegyverek mennyiségi korlátozására Franciaország miatt nem volt hajlandó, és célzásokat tett ezzel kapcsolatban a Szovjetunióra is. Welles szerint Hitler Közép-Európára tett megjegyzései megnyugtatóak. Ausztriával szemben nem készül fegyveres beavatkozásra, Csehszlovákiát illetően viszont szükségesnek tartja a szudétanémetek jogos követeléseinek teljesítését. A Führer szerint Németország célja, hogy javuljanak a kapcsolatok a Duna-medence országai között.
Az antikomintern paktumot illetően Welles kijelentette Pelényinek, hogy annak jelentősége messze túlmegy azon, amelyet az amerikai sajtó a látszólag kommunistaellenes szerződésről eddig feltételezett. /1/
December 11-én Mussolini bejelentette, hogy Olaszország kilép a Népszövetségből. Villani jelentése szerint Etiópia vagy Spanyolország erre közvetlen okot szolgáltathatott volna, Róma azonban akkor nem tette meg ezt a lépést. Villani megjegyezte, hogy a jelek szerint Olaszország nem riad vissza attól, hogy bízva Németország és Japán támogatásában, provokálja Angliát és Franciaországot.
Ciano megkérdezte Villanit, hogy mi Magyarország szándéka? A magyar követ láthatóan ki akart térni a válasz elől, mivel kijelentette, hogy a jugoszláv követ szerint a kis-és középállamok még nem hagyhatják el a Népszövetséget, mivel azzal provokálnák a nyugati nagyhatalmakat.
Az olasz külügyminiszter erre azt válaszolta, hogy Jugoszláviának más a viszonya Angliához és Franciaországhoz, mint Magyarországnak. /2/
1938 elején Litvinov korábbi balsejtelmei beigazolódni látszottak. Sztálin könyörtelenül félreállította azokat a politikusokat és katonákat, akik veszélyt jelenthettek hatalmára, s 1937-ben a külügyi népbiztos és a szovjet külpolitika pedig több kudarcot is kénytelen volt elkönyvelni. Nem sikerült éket verni a német-japán kapcsolatok közé, sőt Olaszország is csatlakozott az antikomintern paktumhoz.
A Kínával foglalkozó brüsszeli konferenciára meg sem hívták a Szovjetuniót, Spanyolországban pedig egyre inkább fölénybe kerültek a németek és az olaszok által is támogatott falangisták.
A Komintern aktivizálása ellenére a világforradalom késett, sőt egyre több országban nőtt az ellenszenv a kommunizmus és a kommunisták iránti ellenszenv.
A szovjet Legfelsőbb Tanács 1938 januári ülésén Andrej A. Zsdanov, aki Kirov meggyilkolását követően átvette a leningrádi pártközpont irányítását, egyben Sztálin kijelölt politikai örökösének is számított, mint a szövetségi Tanács külügyi bizottságának elnöke, kényes külpolitikai kérdéseket tett föl Litvinovnak. /3/

Andrej A. Zsdanov
Andrej A. Zsdanov

Zsdanov érdeklődött a Szovjetunió területén lévő idegen konzulátusok helyzetéről, a távol-keleti határincidensekről, valamint a szovjet-francia kapcsolatok állásáról.
A konzulátusokra vonatkozó kérdés összefüggésben volt a Szovjetunió területén lévő idegen állampolgárok eltávolítására irányuló szándékkal. Több ezer volt azoknak a külföldi szakembereknek a száma, akik szerepet kaptak a szovjet gazdaság talpra állításában.  1937-ben az ő munkájukra már nem volt szükség a Szovjetunióban, többek között azért, hogy a szovjet hadiipar titkai ne tudódjanak ki, másrészt ne legyen külföldi tanúja a szovjet lakosság nyomorának és Sztálin politikai tisztogatásának.
Zsdanov kérdéseire január 19-én a Legfelsőbb Tanács záróülésén nem Litvinov, hanem Molotov válaszolt. Elképzelhető, hogy ekkor Sztálinnak még nem volt érdeke Litvinov félreállítása, Zsdanovnak pedig minden bizonnyal Molotov volt egyik politikai ellenlábasa.
Molotov kijelentette, hogy túlságosan nagy a Szovjetunióban működő idegen konzulátusok száma. A távol-keleti határincidenseket illetően a kormányfő azt mondta, hogy a szovjet kormány elejét akarja venni annak, hogy Japán provokatív katonai akciókat indítson. Franciaország vonatkozásában Molotov azt emelte ki, hogy a francia kormány eltűri a területén élő szovjetellenes terroristák intrikáit.
Jungerth megjegyezte, hogy Litvinov nem szólalt föl az ülésen, de nyilvánvalóan nem örülhetett a kritikáknak. /4/
Nem voltak ilyen szerencsések más szovjet diplomaták. Moszkvai politikai körökben keringő hírek szerint Bogomolov nankingi szovjet nagykövet még az előző nyáron azt ígérte Csang Kai-seknek, hogy a Szovjetunió be fog avatkozni a japán-kínai konfliktusba, ez azonban nem történt meg.  Válaszul Csiang Ting-fu kínai nagykövet január 14-én elhagyta Moszkvát, Bogomolovot pedig hazarendelték és bíróság elé állították./5/

Folytatjuk.

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Washington, 1937. december 14.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Róma, 1937. december 9.
3. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1938. január 9.
4. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1938. január 24.
5. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1938. január 26.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: