You are here

Peronajtók a Yamanote vonalon

Yamanote vonal

Peronajtókat szerelnek fel Tokió legfontosabb vasútvonalán az utasok védelme érdekében. Az ötlet egy sajnálatos baleset kapcsán merült fel, és most eljutott a megvalósításig.

A Yamanote egyben Japán legzsúfoltabb vasútvonala is, bár a korábbi évek 231%-os zsúfoltsági szintje 215%-ra lecsökkent. Állítólag a különbség tapintható…
A vonal érinti többek között Shin-Ókubo állomást is, mely Tokió piros lámpás negyedében található. Itt többször is előfordult, hogy mámoros állapotban lévő utasok leszédültek a magasperonról a vágányokra, és megütötték magukat. Azonban 2004-ben súlyosabb eset történt: egy leesett utasnak utánaugrott egy koreai cserediák, hogy kimentse, de nem sikerült addig, míg odaért a vonat…
Ekkor merült fel, hogy peronajtókat telepítsenek az állomásra, megakadályozandó az utasok leesését.
A Yamanote vonal 11 kocsis szerelvényein azonban – a Japánban és Ázsia más részein is megszokott módon – két vasutas teljesít szolgálatot: az egyik vezeti a motorvonatot elől, a másik pedig a hátsó vezetőállásból nyitja-zárja az ajtókat, és utastájékoztat. Az alábbi képen egy ilyen “kocsifőnök” látható, aki még egy régi, 205-ös sorozatú vonaton zárja az ajtókat.


Tokió legnagyobb városi-elővárosi vasúthálózatának üzemeltetője, a JR East bejelentette, hogy peronajtókat szerel fel a Yamanote vonal állomásain. (Fotó: tetsudo.com) Ez egy köralakú vonal, mely Tokió minden fontos pontját érinti, hálózati funkciója hasonló, mint Budapesten a körúti villamosoké. A vonal neve, a “Yamanote”, az első szó, amit egy Tokióba látogató külföldi megtanul: a vonal egyszerűen megkerülhetetlen a városon belüli tájékozódáshoz, olyan, mint a tánciskolában a kályha.

A peronajtókat először nem a legforgalmasabb állomásokra telepítik (Ebisu és Meguro), és ha nem okoz fennakadást, akkor kiterjesztik valamennyire. Ez sajnos megnehezíti a vonatok fotózását, és az utascserét is lassítja kicsit, de Japánban a közlekedésben a jelszó továbbra is az, hogy “A biztonság az első”.

A peronajtókat már ismerik a tokióiak, egyes metróvonalaknál már működnek ilyenek, jellemzően azokon, amelyeken a vonatokon csak egyszemélyes szolgálat van, vagy amelyiken nullaszemélyes (automatikus vezetésű).

A vonatok csúcsban másfél-két percenként, azon kívül 3-4, este kb. 10 percenként járnak. Végállomásuk nincs, folyamatosan köröznek, de ha van a körnek kezdőpontja, akkor az Ósaki állomás, ott van a remíz, és ott szokott személyzetcsere is történni.

A vonalon egy kört bő egy óra alatt tesznek meg a vonatok. A korábban itt közlekedő 205-ös sorozatú járműveket 2005-re cserélték le az E233-asokra.

Ács Balázs
Inter Japán Magazin


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: