Papp Máté: Szomorúfűz alatt

2014. március 9. vasárnap
Írta:

 Papp Máté: Szomorúfűz alatt

haiku-utazás

minden út vissza-
fele vezet előre;
örvény az ösvény

*

szomorúfűzfa ága a kezed, nyújtja felém a Napot… – félek,
halott a csillag, melyet követtem érted, rég nem ég, itt hagyott benn,
e tükörmély éjben veled, egyes-egyedül;
lassan kihűl a Hold is, ezüst sarlója éles füveken, felhőkarcoló hegyeken, ködszurkáló ormokon csorbul ki, míg sugara túlcsordul,
s széjjelfolyik a sötét tavon;
ott vesztegel a csónakom (így veszett el megannyi ember) oltalom nélkül, vakon, s ha alászállnék, árnyékká válnék, feneketlen fekete tenger nyelne el;
ó, nem alhatom, örökké virrasztanom kell,
Napom nem kel fel többé soha féltő tenyeredben,
nem virrad pillanat, szememen csillagtalan éji katlan ül, s a csónak merül;

tűzeső lobban
égő szívemről tükör-
tóba kő csobban

szomorúfűz, kosarat fűznek asszonyok lehajló ágaidból, szűz lába nyoma a vízen űzött férfiak lebegnek, kosarukba hínárt, tavirózsát szednek…

– hol a kezed?

*

jövőből jövő
emlékezeted vezet;
nincsen visszaút –


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...