You are here

Őszinte rokonszenv

Japán Magyarországot támogatja a Csehszlovákiával szembeni vitában. Tovább erősödnek a japán-magyar kapcsolatok.

A csehszlovák- magyar tárgyalások nem vezettek eredményre, s a helyzet egyre inkább elmérgesedett a két ország között. A lassan már háborúval fenyegető konfliktust több országban is figyelemmel kísérték, és támogatásukról biztosították Magyarországot. Finnországban háború esetére fölvetődött egy finn önkéntes légió Magyarországra küldése, de a távoli Japán is kiállt a magyar ügy mellett.
1938. október 13-án Van der Venne a bécsi magyar konzulátusról a következő jelentést küldte:

„A bécsi japán főkonzulátus fenti ügyben hozzám intézett jegyzékének és mellékletének másolatait szíves tudomásulvétel végett tisztelettel felterjesztem. Japán kollégámnak figyelmét egyben írásbelileg megköszöntem.” /1/

„A császári japán főkonzulátus csatlakozik a Tokióból most érkezett rádió értesítéshez, amely szerint a japán nép őszinte rokonszenvét fejezi ki az Ön nemzete iránt.” /2/

Két héttel később a Magyar Királyi Hadianyaggyár a Honvédelmi Minisztériumtól engedélyt kért  Edamacu Iszamu japán mérnők számára a Repülőmotor Osztály meglátogatására. A japán mérnök a Mitsubishi Shojii Kaisha alkalmazottja volt, aki repülőgép alkatrészek vásárlása céljából utazott Magyarországra. /3/

A magyar-csehszlovák területi vitának időlegesen a november 2-án aláírt első bécsi döntés vetett véget.  Mivel Anglia és Franciaország érdektelenségét hangsúlyozta a kérdésben, Bécsben német és olasz döntőbírósági határozat nyomán Magyarország visszakapta Csehszlovákiától a Felvidék déli részét. A 11927 négyzetkilométer területen élő 869 299 lakós több mint 85 %-a magyarnak vallotta magát, így a döntés etnikai szempontból is megfelelő volt. Prága természetesen nem örült a döntésnek, mivel ezt megelőzően már kénytelen volt átadni Lengyelországnak Teschent, s egyre erősödtek a szlovák szeparatista törekvések is.
A magyar közvélemény és a politikai vezetés joggal örült a revíziós politika első eredményének, Teleki Pál kultuszminisztert azonban kétségek gyötörték, mivel mind több információhoz jutott az Amerikai Egyesült Államok jövendő terveivel kapcsolatban. A Teleki által az USA-ba és Kanadába kiküldött megbízható politikusok és diplomaták megdöbbentő hírekkel tértek vissza. Ezek szerint az USA vezető politikusai már 1938 őszén biztosnak tekintették a világháború kirobbanását, amelynek csak két győztese lesz, az USA és a Szovjetunió. Teleki nyugtalanságát fokozta, hogy a hírek szerint a Szovjetunió majd szabadon terjesztheti a bolsevik ideológiát az általa elfoglalt területeken. Föntiekből logikusan adódott Teleki számára, hogy a magyar külpolitika legfontosabb feladata, hogy elkerülje a háborúba lépést. Az Amerikából érkező információk szerint minden más nagyhatalom, tehát Németországon, Olaszországon és Japánon kívül Anglia és Franciaország is, veszíteni fog a háborúban, éppen ezért csak a semleges státus megőrzésével van némi esélye annak, hogy Magyarország ne vesztesként, szovjet megszállással és rendszerrel élje túl a világháborút.
Japánban minden bizonnyal nem ismerték a Telekihez eljutott információkat, ezért jóhiszeműen próbálták Magyarországot közelebb vinni az antikomintern paktumhoz. Teleki jól ismerte Japánt, és tisztelte is a japánokat, az viszont nyilvánvalónak tűnt, hogy a tengelyhatalmakkal való szövetség ellentétes a magyar semlegesség gondolatával. Imrédy miniszterelnök ígéretet tett az antikomintern paktumhoz való csatlakozásra, Teleki viszont igyekezett ennek következményeit tompítani. Ebbe a körbe tartozott az is, hogy Magyarország elismeri-e Mandzsukuót és kilép-e a Népszövetségből?
Október 21-én Takeucsi japán követségi titkár fölkereste a magyar külügyminisztériumban Szegedy-Maszák Aladárt, és átadta neki azt a dokumentumot, amely szerint Lengyelország október 19-én elismerte Mandzsukuót. Takeucsi kérte, hogy ezt a hírt tudassák báró Apor Gáborral is. A japán diplomata megemlítette, hogy magyar-japán kulturális egyezmény ügyét is, megjegyezve, hogy Kánya Kálmán külügyminiszter úr legutóbb közölte a japán követtel, hogy magyar részről elfogadják a Tokió által javasolt formulát. /4/

Szegedy-Maszák Aladár

Az említett egyezmény célja a japán-magyar kapcsolatok szorosabbra fűzése volt, s tartalmát tekintve lényegesen több volt szimpla kulturális megállapodásnál. Az egyezmény megkötését még 1935-ben a magyar kormány kezdeményezte, azonban a japán kormány- főként amiatt, hogy más országokkal nem volt hasonló szerződése –kezdetben óvatosan közelített a kérdéshez. 1938. novemberében azonban sikerült tető alá hozni az egyezményt, ami fölgyorsította a Magyarország és Japán közötti közvetlen diplomáciai kapcsolatok fölvételét is. Ezt követően Japán több más országgal is kötött hasonló egyezményt, amelyek célja az volt, hogy a japán kormány megbízható információkhoz jusson a Szovjetunióról, illetve hogy potenciális szövetségeseket szerezzen egy japán-szovjet háború esetére.
A német kormány kezdeményezte, hogy a magyar-japán szerződés aláírása előtt kössenek német-japán kulturális egyezményt, a japánok azonban előbb Magyarországgal írták alá a szerződést.
Amint a következő évi japán-szovjet konfliktus is mutatta, Japán igyekezett kipuhatolni a Vörös Hadsereg erejét, miközben hírek keringtek arról, hogy ez igazából a németeket érdekelte.

Folytatjuk…

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Bécs, 1938. október 13.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Bécs, 1938. október 12.
3. Hadtörténelmi Levéltár, HM Elnöki, 1938. október 25.
4. MOL, KÜM POL, K 63 Budapest, 1938. október 21.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: