You are here

Nyúl félfüle, Kócsag lába (Állatmese)

Telel élet, nagy mindenség, telel a föld és a kék ég. Hópehelykék hulldogálnak, eget, földet mindenestül bepólyálnak. Rétek, mezők, tócsa vizek, házak, hidak, erdős hegyek csillogtatják hóleplüket, szikráztatják sziporkázó ezüstjüket.

Hegyek alján Nyúl-anyóka kis tanyája, nyúlkunyhónak fürgelábú, két egytestvér nyuszikája. Egyikének szőre fehér, Habfehérnek, másikának szőre tarka, Tarituppnak.

Ölnyi mély hó kősziklákon, rizset termő síkságokon. Hol kaphatna Nyúl-anyóka ennivalót, Habfehérnek, Tarituppnak rágnivalót? Fejebúbját búban, gondban vakargatja, fületövét két kezével kapargatja. Mondja egy nap nyuszikáknak, tapsifüles fiókáknak:

– Ma lesz napja, útrakelek, holmi egymást hátha lelek.

Fehérszőrű Habfehérke talpraugrik, kérő szóval rimánkodik:

– Hadd mehessek én is veled, hadd járok be messze földet, havas hegyet.

Tarituppos talpraugrik, ő is bízvást bizonkodik:

– Ha elviszed bátyácskámat, engemet is ráadásnak.

– Hűvös, fagyos télhó lehe – inti őket a bölcs szüle -, maradjatok szép nyugodtan, puhán bélelt vackotokban. Hozok nektek édességet, madárlátta csemegéket.

Ott elindul Nyúl-anyóka, havat kapál lábanyoma. Hegyeket lép, völgyeket jár, csemegére, édességre csak nem talál.

Sötét erdő legmélyében lótván-futván sűrűjében, félős fejjel, riadt szemmel hátrafordul s tapsi füle amint hajlik, amint konyul, vándor vadász rettenetes tűzpuskája, nyílegyenest céloz rája. Nyúl-anyóka iramodvást iramodik, majd jobbfelé, majd meg balra futván futvást kanyarodik.

Ám egyszerre rettenetes egy pukkanás, szaladj pajtás, nyuszi pajtás. Szőreszála borzoltában, erejének kifogytában, hetet-havat elfelejtve, apró lábát nekivetve, nagy fáradtan, elaléltan visszaugrat tanyájába, puhán bélelt otthonába.

– Farkas koma kergetett meg? Róka néne ijesztett meg? – kérdi két kis ölbelije.

– Jaj, a vadász, jaj puskája, hegyet-völgyet dörögtető durranása. Jaj, be sajog fülem fele, jaj, hogy nem hall másik fele.

– Hol a füled? Hová tetted?

Füléhez nyúl szegény kis nyúl s elszörnyedve veszi észre, nincs a helyén balról füle.

– Nincsen fülem balfelőlről, fele maradt jobbfelőlről – töri térdét, marja kezét. – Szegény fejem mától fogva, színek-szónak csak a felét hogyha fogja.

*

Nagy sírásnak, nagy rívásnak neszét veszi áldottlelkű fehér kócsag, szomszédbeli.

– Mi van veled kis pajtáskám? Miért sírsz rísz én szomszédkám? Miért fogod, nyomod fejed? Mi baj érte balról füled?

– Erdő mélyén járt anyóka, térdig fagyba, nyakig hóba, keresgélni rágnivaló édességet, madár­látta csemegéket. Amint egyre bejjebbfelé bátorkodott, rémületes vándor vadász orvul, rútul rátámadott. Eltalálta balról fülét, lepuskázta egyik felét.

– Hol veszett el? Hol maradt el?

– Feleúton veszthettem el, hófúvásban hullattam el. Ha valaki megtalálná, hó alól ha ki­kaparná.

Áldott kócsag egyet gondol, nekiperdül, fülkeresni azon nyomban nekilendül.

– Kócsag-apó félfüledet megtalálja – szól Nyúl-anyó reménykedő nyuszikája.

– Hideg hóból, legmélyéből kikaparja – bizakodik Nyúl-anyóka Tarituppja.

Órákon át, napokon át vigasztalják, Kócsag jöttét szívdobogva lesik, várják. Harmadik még el se múlott s ím a Kócsag nagybicegve, sántikálva előugrott. Feje kókkadt, torka szikkadt; szárnya tolla tépett, csapzott, nagyot nyögött és loholván orrabukott.

– Jaj, a lábam, fele lábam – siránkozik szívettépő fájdalmában s erőtelen odaroskad anyó mellé, búban, bajban félfületlen társa mellé.

– Farkas-koma kergetett meg, Róka-néne ijesztett meg?

– Mély erdőben, térdig hóban félfüledet megtaláltam; levegőben rettenetes egy pukkanás, fél­lábamban fájó sajgás.

– Ó, szegényke, ártatlanka – siránkoznak, sóhajtoznak mindhármasba.

– Jaj, a vadász, jaj, puskája, hegyet-völgyet dörögtető durranása. Jaj, be sajog lábam fele, jaj, nem léphet másik fele.

– Hol a lábad? Hová raktad?

Lábához kap szegény kócsag s elszörnyedten nézi, látja, nincs a helyén balról való fele lába.

– Nincsen lábam balfelőlről, fele maradt jobbfelőlről – töri szárnyát, marja karját. – Szegény lábam mától fogva, erdők útját csak a felét hogyha rója.

– Hol félfülem baloldalról? – sopánkodik félfületlen Nyúl-anyóka.

– Hol féllábam balfelőlről? – sopánkodik féllábatlan Kócsag-bátya.

Előugrik, neki-nekibátorodik két fióka, Tarituppos és Habocska; megszólalnak bátor szóval, emberséges indulattal:

– Elindulunk, útrakelünk, fület lábat, ha addig is, megkeresünk.

*

Ásó, lapát nyúl-kezükben, nagy elszántság kebelükben, elindulnak mély erdőbe, erdő kellős közepébe. Orr irányban szimatolnak, térdig havat kapargatnak, közbe-közbe pajkos nótát nótáz­gatnak:

Nagy hómező, kis hómező, Fület, lábat el-befedő; Félfülecske Nyúl-anyóé, Félláb Kócsag-apókáé.

Nagy ásócskánk, kis ásócskánk, Nyúl félfülét egyre ássák; Nagy lapátkánk, kis lapátkánk, Kócsag lábát lapátolják.

Ám Nyúl-anyó félfülére, Kócsag-apó féllábára nem akadnak sehol sehogy a nyomára. Két egytestvér legjavában tanakodnak, egyre ásnak, lapátolnak, amint ág-bog nagyhirtelen nagyot roppan és egy vadász, lesipuskás előtoppan. Két nyulacska alig-alig fordul, perdül s mind a kettő kézrekerül.

– Minap nem foghattam kettőt, megkaptam most mindakettőt – ugra-bugrál lesipuskás. Örömében rizsbort iszik, jókedvében így nótázik:

Nagy puskámat, kis puskámat, Elpuskáztam fület, lábat; Két kis nyulat puska nélkül, Fogtam őket fegyver nélkül.

Fülön fog két apró nyulat s bármennyire rugdalóznak, elkerülnek vadászházba, lesipuskás erdőmenti otthonába. Félszem néznek jobbra balra, félfül lesnek neszre, hangra, hát egy falon két szegecske, az egyiken Nyuszi füle, a másikon Kócsag lába, egymás mellett elsorjázva. Össze­néznek, összesúgnak, nagysuttyomban, jó javában tanakodnak s hirtelenbe észreveszi a két tapsi, hogy a puskás, lesipuskás jobbszem vaksi.

– Azért lőtt hát fület balját, azért talált lábat balját, mert félszemmel csakis balról, balfelől lát – súgja loppal a nagyobbik.

– Nosza gyorsan jobbja felé, meg ne lássa valamikép merrefelé. Te lekapod anyó fülét, én féllábát a Kócsagét – súgja loppal a kisebbik.

Kapja magát Habfehérke, egyet ugrik, falról anyó félfülével erdő felé iramodik; kapja magát Tarituppos, egyet ugrik, Kócsag-apó féllábával erdő felé kanyarodik.

Félszemére vaksi vadász, félszemével balra vigyáz. Kapkod jobbra, ugrat balra, futkos erre, nyargal arra s addig lohol, addig vizslat, míg megbotlik, bukfencezik s összeroskad.

Nyúl testvérkék szélvészmódra lótnak-fútnak, lágy fészkükbe egy-kettőre nagy lihegve el is jutnak. Lábat kapott, féllábacskát fehértollú Kócsag-apó, fület kapott, félfülecskét villámlábú Nyuszi-anyó. Öröm veri fel a házat, nincs többé baj, nincsen bánat.

Páros füllel most már hallhat Nyúl-anyóka, páros lábbal most már futhat fehértollú Kócsa­gocs­ka. Boldog nyulak táncot ropnak, jókedvükben nótázgatnak:

Nagy mihaszna, kis mihaszna, Félszemére vak vadászka; Fület, lábat lepuskázott, Két kis nyulat elhibázott.

 

 

http://www.mek.oszk.hu/16100/16138/16138.htm

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: