You are here

Novák: Valentin: Selymeden lebben a mező, ahogy inalsz


Selymeden lebben a mező, ahogy inalsz.
Lelkemben hamar utolér a vadász.
Fák közt tekeredő úton iramolsz –
járok neked, mint medvetetemnek a gyász.

Szentélymenedék hivogat susogón.
Tavirózsa virág rabul ejti szemed.
Arcom szirmos tüköre csalja a lépted,
Lelkem dágványába derékig gázolsz.

Ó, te, céda, Hold istennek ivadéka!
Körbetáncol csípős csíbor, bamba béka,
vállad ívén híd korlátja, isten átka,
aláhúz az iszapágyba zenpap vágya.

Selymed csuromra ázott kertlepel. Sár
szín festi lápos ízzel bűzlő húsod.
Szentélymenedék hivogat, susog.
Tuszkol a félsz, messze tuszkulánumod.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: