Elboronálták a helyet
hol mellemre borult fejed,
hol két mohos sziget között
belénk ittlétihlet költözött.
Mint istenek a tengeren,
felbomlott minden fegyelem,
daru meg teknős rút násza –
únt körforgás kovásza.
Kavics-tenger. Istenbénák.
Harmóniánk semmivé vált.
Vízzé lettél – méregcseppé,
én, hullámcsorbító kövekké…
