Egy törpe fácska hajszálgyökerekkelSzúrós ágán kislány vére csordul.
Csodásan izzó asszonyarc a hídon,
s odább aranyt páráll a tó.
Költő vagyok, kissé bár iszákos.
Kitörlöm a Holdtányért egészen.
Másnap ezüst ízekkel ébredek,
s odább aranyt páráll a tó.
Törpe fácska híd korlátja lettél.
Kislány vére – izzó asszonyarc.
Költő vagyok, Holdezüstből élő,
s odább aranyt páráll a tó.
Napom, mint izzó asszony-arcot,
mint érmét a mélybe bédobom:
éjfélt adott a gépezet,
s visszajáró (pengő) hangokat…
A fácskából lett hídkorláton át,
tékozolt szerelmek hajlanak.
Ezüst karjuk egy-egy gyertyacsonk.
Bennem aranyt páráll a tó.
Egy törpe híd napfény szálkáival
izzó emlékembe szúrt, hatolt.
Éjfélt adott a gépezet,
s aranyt párállt a Hold.
