Németh István Péter: Balatoni haikuk

2013. február 10. vasárnap
Írta:

Németh István Péter: Balatoni haikuk

Apámnak s Anyámnak

Teremtés

Vad zöld lomb,
aranyló lampionodban
mitől ragyog a Nap?!

Örömkönny

Árva-
szunyog lárva
a Balaton egy vízcsöppjébe zárva.

A fa

Tavasszal zöld. Ősszel arany.
S rőt almát terem –
télen: varjat.

Születésemkor

Márciusba pirult nyárgallyak
súgták: éljek,
meg ne haljak!

Vízparti Lót

Szeme péterszög. Szája odú.
Haja lomb.
Lábujja gyökér.

Fürdőzés

Zöld szoknyád alól, tó,
kagylónyi körmöd se villan –
enyém vagy!

Nincs-lábbeli

Föveny a talpbetétem.
Zöld fiasikló:
cipőfűzőm.

Muzsikás vak

Penget.
Ujja begyében a világ
kés-szárnyú szilánkjai.

Partom elkanyarult

Lépted után hajlítja
sarlóit a sás-had –
megbocsássad!

Tovább

Arcom kútnyi égboltokon úszott.
Lecsobban
egy kődarab.

Boglári vásárfia

Apám nyakában epebaj ellen
párducmintás kis
jáspis.

Éjfél

Kitakarózva szívedből
vérem világánál is –
látlak.

Csók

Közel hajolt
az ikonarchoz,
mintha szájjalfestő volna.

Címesincs

Szeretet
gombozza föl kagylókkal itt
utolsó ingemet.

Kegyelem

Hangyát, ha tóba esett,
vedd tenyeredbe,
loccsintsd a partra.

Parancs

Élj szépen, s légy
oly kipusztíthatatlan, akárha
a mályva.

Mocsári teknős

Víz füröszti születésem.
Föld szárítja meg halálom.
Ég – – –

Altató

Utolsó cigarettád füstjén
hajtanám le a
fejemet!

Fehér fény alatt

Hanyatt a fűben.
Irkám firkált lapjain
túllapoz a szél.

Megjelent: Napút, 2010. márc.

Inter Japán Magazin


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...