Nacume Szószeki

Nacume Szószeki

Író, költő és nem utolsó sorban tollforgató nemzedékek tanítómestere – éppen a nagy történelmi fordulat, a Meidzsi előestéjén született, 1867-ben, Tokióban. A Meidzsi kor Japán gyökeres átalakulásának válságos időszaka, a világtól elzárt szigetek ekkor léptek a nagyvilág színpadára. Érthető tehát, hogy Szószeki írásai e kor emberének képét vetítik elénk. Különösen jól érzékelhető a magyar olvasó számára annak a gondolkodó rétegnek az ábrázolása, mely a hagyományok világában már nem, az európai világnézetben még nem érzi magát otthonosan. Egyformán feszeng az ősi és az új viseletben, – akárcsak nálunk a kiegyezés után a régiből kivetkőzött magyar sem szokta meg egyhamar az új módit.
Hatodik gyermekként született egy tokiói körzeti elöljáró családjában, megélhetésük éppen a reformok miatt vált annyira szűkössé, hogy Szószeki (gyermekkori nevén Kinnoszke), vagy tíz évig nem a szülői háznál nevelkedett. A családi gondok ellenére tehetsége révén tovább tanulhatott, diákkorát egyaránt jellemzi a kínai-japán klasszicitás és a modern angol nyelv és irodalom iránti lelkesedés. Ennek köszönhetően kitűnően verselt kínaiul és japánul, olyannyira, hogy híres költői társaságok tagja lett, míg írói, oktatói pályája mégis inkább az angol kultúra vonzásának engedett.
Egyetemi évei után vidéken tanárkodott kevés előrehaladással, de nagy odaadással. Nevét a klasszikus kínai tanulmányok iránti tiszteletből Szószekire változtatta.
(A kínai régiségben élt Sun Chu, akiről feljegyezték, hogy midőn remeteéletre szánta el magát, így szólt.
– A víz sodra lesz a párnám, a kövekkel pedig számat öblögetem!
– Mester! Talán megfordítva! – próbáltak javítani mondásán, mert nyelvbotlásnak vélték.
– Nem a’! – erősködött Sun – Igenis a kövekkel élesítem majd a fogam, a vizek folyása meg éppen jó lesz a fülemet tisztogatni!
Kővel szájat öblíteni – a Szószeki név jelentése – arra utal, hogy viselője nem egykönnyen hagyja magát szándékától eltéríteni.)
Nacume Szószeki mindig is szembeszegült sorsával, rövid élete nem szűkölködik fordulatokban. Váratlanul hagyta el Tokiót, egycsapásra szűnik meg a félig-meddig önkéntes vidéki száműzetés is, hirtelen nősül, apósa nem kisebb ember, mint a Felsőház titkára. Szószeki mégsem politikai pályára lép, hanem Angliába utazik a század fordulóján. Az ott töltött két év csalódásokkal, súlyos gyomor- és idegpanaszokkal terhelt. Éppenséggel anyagi gondoktól sem mentes. Hazatérve két helyütt is tanít, a tokiói Császári Egyetem professzora, s egy kitűnő angol irodalomtörténet is kikerül a keze alól. Irodalmárok nemzedékeit indítja el a pályán, köztük olyanokat, mint Akutagawa, vagy Terada Torahiko. Tudósként hírnevet szerzett, az egyetem angol tanszékén Lafcadio Heart utóda, de szépírói indulása egyre késik. Megjelenik ugyan – kedvelt kínai-japán napló stílusban skóciai utazásának története, de nem kelt különösebb feltűnést. Betegségei tovább emésztik a hátralévő szűk tíz esztendőt, amit pedig később Szószeki kornak neveznek el róla az irodalomtörténészek. Egyszer azonban kísérletet tesz egy novellával, s ez azután beüt. A “Macska vagyok” című regény szépíróvá avatja a tanárembert. Egy macska szemével nézni a japánokat – ez a regény alapötlete. Talán a siker teszi, de hamar felhagy a tanári pályával, az Asahi újság irodalmi szerkesztőjeként ezután csak az írásnak él. A “macska” írásakor már harminchetedik évében jár, lázasan írja évente olykor három-négy regényét. Különösen híresek a “Fiatalúr”, a “Kapu”, a “Szív” “És azután”… Utolsó műve, a “Fény és árny” torzóban maradt, már nem tudta befejezni. Szószeki szakadatlan gyötrelmek között írta életművét, de az nem csonka, vagy zsugorított. Írónak és irodalmi jelenségnek is egyaránt nagy volt. 1916-ban halt meg.

Dr. Erdős György
Inter Japán Magazin

Kapcsolódó cikkek:
http://interjapanmagazin.com/nacume-szoszeki/


Ajánlott bejegyzések