Ön most itt van:

A bagolyisten dala – Ainu dalok (3/14)

ainu1

Ainu dalok Chiri Yukie gyűjtéséből
A magyar változat készítője Müller Márta
A fordítás az alábbi kiadvány alapján készült: The Song The Owl God Sang, fordító Benjamin Peterson
Müller Márta
Copyright: © 2015 Müller Márta
Minden jog fenntartva

 

The Song the Owl God Sang: Konkuwa

A narrátor itt Chikap Kamui, a bagolyisten. Ez a legfontosabb róla szóló yukar, mert leírja a kamui-k, az istenek (démonok) és az emberek közötti szövetség lényegét. A vadászatot úgy tekintették, mint egy cserét az emberek és a démonok között, ahol az emberek megkapják a megölt állat testét, amelyben előtte egy szellem, egy démon lakott, és cserébe különböző ajándékokat, inau-kat adnak a démonoknak, a szellemek világának. A halak vagy a szarvasok megölése a megfelelő protokoll, előírás szerint kellett történjen, hogy ne sértse meg a két világ közötti egyezséget.

Konkuwa
„Hosszú idővel ezelőtt, mikor beszéltem
Az olyan volt, mint egy erős nyíl hangja,
Nyílé, melynek nyelét meggyfából készítették,
S mindig pontosan középre talált.
De mára legyengültem, megöregedtem.
Ha akadna valaki, aki megfelelő módon szépen tud beszélni,
Valaki, akiben megbíznék, mint üzenethordozóban, Megbíznám a feladattal, hogy vigye el az
Öt-és-fél kérelmemet az égbe.”

Ahogy ezt mondtam,
Valaki megkopogtatta a hordóm ajtaját,
S a következő szavakkal lépett be:
„No, igen, senki sem jobb beszédkészségű és Megbízhatóbb üzenethordozó, mint én, nem igaz?” Ránézve, láttam, hogy ő egy fiatal holló.
Beljebb hívtam, és a hordóm falán kopogtatva, Három napon keresztül recitáltam neki a Kérelmet. Ahogy a Kérelmet mondtam, a harmadik napon, rápillantottam,
S láttam, hogy a fiatal holló elszunyókált a tűzhelynél.
Ezt látva, megrázott egy jogos harag, s addig ütöttem
Azt a tollaszsákot, amíg meg nem halt.

Majd megint csak,
A hordóm falán kopogtatva, azt daloltam:
„Kiben bízhatok meg, mint üzenethordozóban, Szeretném azt a feladatot adni neki, hogy vigye el az
Öt-és-fél kérelmemet az égbe.”

Valaki megjelent az ajtóban, ezt mondván:
„Találhatnál-e nálam alkalmasabbat, jobb beszédűt, hogy
Teljesítse azt a feladatot? Nem hiszem.” Ránéztem, és láttam, hogy egy hegyi szajkó az. Beljebb hívtam, és a hordóm falán kopogtatva, Recitáltam neki az Öt-és-fél kérelmet.
Négy nap telt el így, és mikor a negyedik nap feladatait soroltam,
A hegyi szajkó elszunyókált a tűznél.
Dühömben addig ütöttem azt a tollaszsákot, amíg meg nem halt.
Majd megint csak,
A hordóm falán kopogtatva
Azt daloltam:
„Ha van valaki, aki jó beszédkészségű és
Eléggé megbízható ahhoz, hogy üzenethordozó legyen,
Szeretném, ha elvinné az Öt-és-fél kérelmemet az égbe.”

Kiváló modorral és önuralommal
Egy vízirigó lépett be az ajtón.
Hibátlan udvariassággal foglalt helyet
A bal oldali ülésen. Ismét,
A hordóm falán kopogtatva,
Kifejtettem az Öt-és-fél kérelmet,
Éjszaka és nappal szünet nélkül beszélve.
Mikor ránéztem, a fiatal rigón
Nem látszott egy csöpp fáradtság sem.
Hallgatott éjszakákon és nappalokon át,
Egészen a hatodik napig, amikor befejeztem a beszédet.
Egyből felrepült a nappali fényben a magasba, És az ég felé közeledett.
A Kérelem fontossága pedig ebben rejlett:
Az emberek világában az emberek az éhínségtől szenvedtek,
Az éhhalál fenyegette őket.
Mindez azért, mert a szarvasokért felelős isten és A halakért felelős isten megállapodtak egymással, hogy
Nem küldenek többet se halat, se szarvast a földre. Így aztán, mikor az emberek vadászni mentek, Nem voltak szarvasok,
És mikor a folyóhoz mentek halászni,
Nem voltak halak.
Ez a helyzet mérgesített fel engem,
Ezért küldtem üzenetet
A szarvasok és a halak isteneinek.

Sok nap telt el,
S az égből egy halk hang hallatszott, mintha valaki közeledne.
Megpillantottam a fiatal rigót,
Aki most még finomabb és erősebb tartással, mint előtte,
Recitálni kezdte az ég üzenetét.
A szarvasok és a halak istenei a következők miatt utasították vissza,
Hogy megint szarvasokat és halakat küldjenek a földre:
Mikor az emberek elfogtak egy szarvast,
Halálra verték, lehúzták a bőrét,
És hagyták a fejét ott rohadni a fák között az erdőben.
Így a szarvas meztelenül tért vissza az istenéhez, sírva,
És a halak korhadó fát hordozva tértek vissza az istenükhöz.
A halak és a szarvasok istenei konzultáltak egymással, és
Megállapodtak, hogy ezért nem küldenek több halat és szarvast.
De, azt is kifejtették, hogy
Ha az emberek megbecsüléssel kezelik a szarvast és a halat,
Akkor küldenek majd ismét, halat is, és szarvast is.

Ezt hallva,
Sok dicsérettel halmoztam el a vízirigót,
És gyorsan ellenőrizve megállapítottam, hogy Valóban, hogy az emberek durván, nem tisztelve bántak
A szarvasokkal és a halakkal is.
Ezért, hogy megváltoztassák a magatartásuk, Többször megjelentem az emberek álmaiban, Tanítottam őket mindaddig, amíg meg nem értették A probléma gyökerét. Attól fogva, az eszközök, melyeket
Halfogásra használtak, olyan szépek voltak, mint az inau,
S mikor elejtettek egy szarvast, feldíszitették a fejét, és
Tiszteletben tartották.
Ilymódon a hal gyönyörű inau-it hordozva
Tért vissza az istenéhez,
És a szarvasok fejei elegánsan
Feldíszitve térhettek meg a szarvasok istenéhez. Ezután a szarvasok és a halak istenei
Boldogan küldhettek újabb és újabb
Szarvasokat és halakat.

Az emberek most boldogan élik az életüket, Veszély nélkül, éhínség nélkül,
Ezt látva, elégedett, boldog vagyok. Megöregedtem, legyengültem,
Már arra gondolok,hogy hamarosan az égbe megyek,
De nem távozhattam addig, amíg a világ, melyet védek,
Az emberek világa, éhínségtől szenved,
Amíg az emberek éhenhalnak.
Most, hogy elmúltak az aggályaim,
És erős, ifjú hősöket hagyok itt, hogy Vigyázzanak az emberek világára,
Most már indulhatok az égbe.

Így szólt a bagolyisten,
A föld védője,
S felszállt az égbe.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: