Ön most itt van:

A bagolyisten dala – Ainu dalok (2/14)

ainu1

Ainu dalok Chiri Yukie gyűjtéséből
A magyar változat készítője Müller Márta
A fordítás az alábbi kiadvány alapján készült: The Song The Owl God Sang, fordító Benjamin Peterson
Müller Márta
Copyright: © 2015 Müller Márta
Minden jog fenntartva

 

The Song The Owl God Sang

Ez az egyik legismertebb történet az Ainu irodalomból. A narrátor a hayokpe, vagyis a Chikap Kamui bagolyisten állati teste. Chikap Kamui a föld és az egészség, a jólét istene, akinek a könnyeit néha mint aranyat és ezüstöt tekintették. A bagoly maga csak hayokpe, egy páncél, melyet Chikap Kamui hord, és amikor a baglyot a nyíllal lelövik, Chikap Kamui hat tovább.

„Mindenhol ezüst cseppek hullanak,
Mindenhol arany cseppek hullanak”.
Ezt énekeltem mialatt a folyó felett és a falu felett siklottam,
Majd eltávolodva kicsit leszálltam.
A szegények gazdagokká lettek, és
Akik eddig gazdagok voltak, most szegénnyé. Úgy tűnt.
A parton embergyerekek játszottak
Nyilakkal és íjakkal.
„Mindenhol ezüst cseppek hullanak,
Mindenhol arany cseppek hullanak”,
Énekeltem, repülve a gyerekek felett,
Ők szaladtak alattam és azt mondták:

„Gyönyörű madár! Isteni madár!
Lőjük le nyilainkkal ezt a madarat,
Aki eltalálja, aki elsőként lelövi,
Az lesz a bajnok, az igazi hős!”
Így beszélve, a gyerekek, azok gyerekei, kik egykor szegények voltak,
De most gazdagok,
Arany nyilakat tettek az arany íjakba,
És lőttek rám az arany nyilakkal,
Melyek elszáguldottak mellettem és alattam.

A csoport közepén volt egy fiú
Közönséges íjjal és nyilakkal.
Közönséges íja és nyilai, sőt, még
A ruházata is mind azt mutatták, hogy szegény. De a szemei!
Ahogy megláttam, tudtam, hogy nemes elődöktől származik,
Nem is való egy ilyen társaságba.
Fogta közönséges íját és nyilát, és rám célzott velük.
A többi gyerek, olyanoké, akik eddig szegények voltak,
De most gazdagok lettek,
Hangosan nevettek rajta:

„Te mocskos szegény,
A madár, az isteni madár,
Aki nem fogta meg a mi arany nyilainkat, Komolyan gondolod, hogy
Érinteni hagyja magát
Egy paraszt közönséges nyilától, amely
Csak rothadó fa?”

Így beszélve, lökdösték a szegény kis kölyköt,
És ütötték. De a fiú nem törődött velük,
Ignorálta őket teljesen, és rám célzott.
Ahogy néztem, megsajnáltam.
„Mindenhol ezüst cseppek hullanak,
Mindenhol arany cseppek hullanak”.
Énekeltem az égbolton és
Lassú körökben köröztem.
A fiú, íjász állásba állva,
Beharapva az alsó ajkát, rám célzott
És lőtt. A kis nyíl szépen repült,
Elért hozzám, elkaptam a karommal,
S elfogadtam. Gyors spirálban zuhantam lefelé,
A földre csattantam.
Egymással versenyezve futottak hozzám a fiúk,
S ahogy földet értem, a szegény fiú ért el elsőnek, És felemelt.
A többiek, akik régen szegények voltak, de most gazdagok,
Futva jöttek mögötte,
Lökdösve őt, és mindenféle gonoszságokat kiabálva rá:

„Te kis rondaság, csirkefogó,
Mi akartuk megszerezni, és
Te lelőtted előlünk!”
A fiú a ruhája alá rejtett, és magához szorítva védett,
Kemény harc után talált egy rést a tömegben, Kiugrott és elmenekült.

Akik egykor szegények voltak, de most gazdagok, Köveket hajigáltak utána meg fadarabokat,
De a fiú nem törődött velük,
Futott, mint a villám, olyan sebesen.
Elért egy kis házhoz.
Letett engem a keleti ablakba¹, és aztán
Néhány jól választott szóval elmesélte a történetét. A ház belsejéből kijött egy idős pár,
Kezeiket a szemeik fölé emelve².
Láttam, hogy rettenetesen szegények voltak,
Bár a magatartásuk nemes volt.
Mikor megláttak, mélyen meghajoltak, és Tiszteletteljes módon így kértek engem:

„Nagy bagoly isten,
Megtisztelsz, hogy megjelensz kis paraszti kunyhónknál,
Fogadd köszönetünk.
Valaha gazdagok és hatalmasok voltunk,
Bár most lesüllyedtünk ide a szegénységbe, Voltak idők, mikor a helyi istenek
Gyakran látogatták meg ajándékaikkal a házunkat. Mivel ma már a nap lement,
Légy éjjeli szállásra a vendégünk, Nagy Isten,
De holnap nem tudunk neked mást felajánlani, csak egy inau-t.”

Ily szavakkal köszöntöttek,
És a keleti ablak párkányára egy kis szőnyeget kiterítve,
Ráhelyeztek engem.
Aztán mindenki nyugovóra tért,
És nemsokára csak az alvók halk horkolását lehetett hallani.

1 Az Ainu ház keleti ablaka szent helynek számított, nem kinézésre szolgált. Egy megfelelő hely egy halott bagoly belépéséhez.

2 Tiszteletteljes köszöntés.

Ott ültem a földi testem3 két füle között,
Aztán, még mielőtt éjfél lett volna, kiemelkedtem.
„Mindenhol ezüst cseppek hullanak,
Mindenhol arany cseppek hullanak”. Nyugodtan énekeltem, gyönyörű hangokkal, Ahogy körberepültem a házat a bal oldalától a jobbig.
Amint mozgattam a szárnyaimat,
Különleges drágakövek hulltak körülöttem,
S a kis ház hamarosan megtelt
Csodálatos kincsekkel.
„Mindenhol ezüst cseppek hullanak,
Mindenhol arany cseppek hullanak”.
Miközben énekeltem, a kis ház
Arany házzá változott, egy óriási udvarházzá Varázslatos kincsekkel.
Átalakítottam egy házzá varázslatos ruhákkal. Ragyogóbban kidíszítettem a belsejét,
Mint amilyen egy nagyúr palotájának a belseje. Mikor elkészültem,
Visszamentem, és leültem oda, ahol az előbb voltam,
A volt testem két füle közé.
Hatottam az emberek álmára,
Hogy álmodjanak az Ainu nispáról4,

3 A bagoly isten a hayokpe-ban (a páncéljában) volt. A saját világukban az Ainu isteneknek, és így a bagoly istennek is emberi formájuk van, és házakban laknak. Amikor ellátogatnak az emberek világába, valamilyen állati formát öltenek, és a hordott állati formát hívják hayokpénak. Amikor az állati forma már meghalt, az isten még benne maradhatott a két fül között. Az emberek már halottnak gondolták a baglyot, de az Ainuk tudták, hogy az isten még benne lehet.

4 A nispa az Ainuknál a leggazdagabb, leghatalmasabb ember.

Álmodjanak arról, hogyan vesztették el egykor a szerencséjük,
Az emberek, akik egykor szegények voltak, de most gazdagok,
Hogyan gúnyolódtak rajtuk, és én,
Mikor láttam ezt, hogyan sajnáltam meg őket. Mert nem vagyok gonosz szellem.
Eljöttem emberi házukba,
Itt maradtam, és biztosítottam őket az áldásomról, Ezekből dolgokból is láthatják.
Mire mindennel készen lettem,
Az éj már helyet adott a hajnalnak,
Az emberek felébredtek,
S mikor körbenéztek, nem akartak hinni a szemeiknek.
Az öregasszony hangosan kiáltozott,
És az öregember hatalmas könnyeket hullajtott. Aztán, mielőtt bármi másba kezdtek volna, Odajöttek hozzám, megálltak előttem, és így beszéltek:

„Azt hittük először, hogy álmodunk, hogy még
mindig alszunk,
De valójában te tetted mindezt a számunkra.
Szegényes, egyszerű kunyhónkban
Már a megjelenésed is nagy kegy volt a számunkra.
Az Ország Nagy Istene,
Te megsajnáltál minket a balszerencsénk miatt is, Az áldásodat még hatalmasabbá tetted.”

Könnyezve beszéltek, ahogy megszólítottak engem, Aztán fát vágtak az inau-hoz,
Készítettek egy csodálatos új inau-t,
És megtiszteltek vele.
Az öregasszony új ruhákat készített.
A fiú mindenben segített,
Fát gyűjtött, vizet melegített,
Elkészítette a sake-t,
S mikor minden előkészület megtörtént,
Hat hordó sake sorakozott fel a magas ülés (az oltár) előtt.
Akkor én szólítottam az öreg Szív Istennőt5, és Beszéltem különböző istenekkel.
Két nap telt el, és a sake illata
Terjedt szét a levegőben. (Ezt az istenek különösen szeretik!)
Akkor rávettem a fiút, hogy öltse magára Szegényes, kopott, régi ruháit és
Járja körbe a falut,
Hívjon meg mindenkit vendégségbe.
Azokat, akik egykor szegények voltak, de most gazdagok.
Ő elment minden házba,
És átadta az üzenetemet, de
Azok, akik egykor szegények voltak, és most gazdagok,
Csak nevettek rajta:

„Hah, igen, micsoda csoda, a szegényeknek
Lett valamilyen sake-jük,
Összekaparva valamilyen ünnepről,
Úgy tűnik, hogy mindenkit meg akarnak hívni. Menjünk és nézzük meg a nagy igyekezetüket,

5 Apehuchi, a Tűz Nagyanyó, a Szív és a Tűz Istennője általában.

Jót nevetünk majd rajtuk.”

Így beszélve egymás közt, összegyűltek, Messziről együtt jöttek,
És mikor hirtelen megpillantották a házat,
Volt, aki a sokktól rögtön visszafordult és hazament. Mások közelebb jöttek, amíg a csodálkozástól össze nem estek.
Az öregasszony kiment hozzájuk,
Megfogta a kezeiket, hogy a házba vezesse őket, De csak másztak a földön egyedül,
És egyik sem emelte fel az arcát.
Aztán megjelent az öregember,
És tiszta hangon így szólt hozzájuk:

„Mikor szegények voltunk, lehetetlen volt a számunkra, hogy
Ilyen szabadon jöjjünk-menjünk, de
A Nagy Isten megsajnált minket,
Mert nem voltak gonosz gondolataink,
S ezért megáldott.
Mostantól fogva az egész falu számára olyanok leszünk,
Mint egy nagy család.
A vándorokat hagyjuk, hogy vándorok maradjanak, És mindenki aki akarja, szabadon meglátogathat minket.”

Az emberek bocsánatot kértek azért, hogy
Olyan csúnyán bántak velük, és ígérték, hogy Ettől fogva jó barátok lesznek.
Mindannyian egyesültek a nekem történő áldozati tiszteletadásban.
Mikor annak vége lett,
Elkezdődött egy nagy bankett.
Elnéztem, ahogy az emberek táncoltak,
És elbeszélgettem közben a Tűz Istennővel és a Ház Istenével,
És a házi oltár Öreg Istennőjével6.
Örömteli volt a látvány,
Aztán két-három nap múlva a mulatság végetért. Elégedett voltam, hogy jó viszonyok uralkodnak az emberek között,
Elköszöntem a Tűz Istennőtől, a Ház Istenétől és az oltár Istennőjétől.
Hazamentem a saját házamba.
Mire hazaértem, a házam tele volt
Gyönyörű inau-ikkal, és a legfiomabb sake-kel. Akkor üzenetet küldtem a közelebbi és a távolabbi isteneknek,
Meghívtam őket egy ünnepi bankettre,
Azért, hogy elmeséljem nekik a történetét,
Hogy meglátogattam egy emberi falut,
És mi mindent éltem át ott.
Ők dicsértek engem, és mindannyian egy-egy szép inau-val tértek haza.
Gyakran letekintek az Ainu falu embereire,
Béke van, az emberek harmóniában élnek,

6 Chisekor Kamui, a Ház Istene, másképpen még „A ház öregemberének“ is nevezik.
Nusekor Kamui, az oltár Istennője. Az oltár az a hely, ahol az inau-t tartják. Vészhelyzetekben elő szokott fordulni, hogy az oltár Istennője kígyó formában megjelenik. Ilyenkor azt mondják:
„Nusakorkamui Nagyanyó kimegy megtalálni a baj okát“, s természetesen a kígyót nem szabad megölni, mert az hatalmas büntetést vonna maga után.

A Nispa áll a falu élén.
A Nispa az a fiú, aki már felnőtt, Felesége és szép gyermeke van,
Aki tiszteli apját és anyját.
És minden alkalommal, mikor sake-t csinál, Vagy egy bankett elején,
Inau-t és sake-t küld nekem.
Nézem az embereket,
S így fogom nézni örökké,
Mert védeni fogom az emberek világát.

Így beszélt a bagolyisten.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: