A szökőár áldozatai és hősei

A szökőár áldozatai és hősei

Március 11-én, péntek délután 3 órakor Japánban soha nem tapasztalt erejű földrengés rázta meg Honshu fősziget észak-keleti partját. A Miyagi, Fukushima és Iwate megyéket sújtó, a Richter-skála szerinti (utólag pontosítva) 9-es erősségű földrengés a bolygónkon mért negyedik legnagyobb földmozgás. (A legerősebb 9,5-ös volt.)

A valódi pusztítást azonban a földrengést követő szökőár okozta. A helyenként 10 méternél magasabb, romboló erejű vízözön egyszerűen lekaszálta a tengerparti városokat. A visszavonuló ár épületek és járművek maradványaiból álló törmelék halmokat hagyott maga után. A kietlenné vált tájon csak mutatóba maradt állva egy-egy megtépázott, ablaktalan és alaktalan építmény, amely korábban banknak vagy kulturális központnak nyújtott otthont.

A miyagi megyei Minamisanriku nevű kisváros 17 ezer lakójából 10 ezret elsodortak a hullámok. A földrengést követően a Válságkezelő Központ épületéből a hangosbemondón egy 25 éves lány, Endo Miki újra és újra felszólította a lakosságot, hogy futva meneküljenek a közelgő cunami elől. A pusztító hullámok rövidesen elérték és néhány perc alatt pusztává változtatták a lakott területeket. Víz alá került a Válságkezelő Központ kétemeletes épülete is.
Tíz tisztviselőjének a hangosbemondó antennájára kapaszkodva sikerült megmenekülnie. A fiatal lány nem volt közöttük. Édesanyja az óta is visszavárja őt. Újra meg újra megtekinti a videót, amin hallhatóak a lánya utolsó mondatai.

http://www.youtube.com/watch?v=EZMqVTPhHzI

Telefonom szinte egész nap csörög. Barátaim és kollégáim folyamatos aggodalmuknak adnak hangot Japánban és külföldön. Japán barátom, Kazu, két iparvállalat alapítója, lemondta keddre tervezett találkozónkat. A háttérből hallom a felesége sírását.

– Mi történt? – kérdezem.

– A feleségem családja a cunami sújtotta vidéken élt. Amikor a hangosbemondó figyelmeztette őket a veszélyre, a nővére még szerencsésen el tudott menekülni egy magaslatra. A férje, a sógorom viszont visszamaradt segíteni öreg, rokkant szomszédjának, aki kerekes tolószékével nem tudott menekülni. A többiek szeme láttára ragadta el őket az ár. Nincs róluk hír. Csak remélni tudjuk, hogy még él a sógorom.

A katasztrófa által leginkább sújtott települések elszigetelődtek a külvilágtól. A tája elborító több méter magas romhalmaztól megközelíthetetlenek. Megszűnt az áramszolgáltatásuk, mert az épületekkel együtt a villanyoszlopok is eltűntek a föld színéről. Adótornyok hiányában sem a vezetékes, sem a mobil telefonok nem működnek.

Egy férfi romba dőlt háza tetejébe kapaszkodva három napig hánykolódott a nyílt óceánon, amíg egy katonai helikopter rátalált.

A tragédiában hősök születnek. Túlélőként, vagy életük árán.

Minamisanrikuban 1000 holttestet sodort partra az óceán és ugyanannyit az Oshika-félszigetnél. Endo Mieko reménykedik, hogy a leánya csodával határos módon visszatér. Kazu is reméli, hogy nem a holttestek között fogja viszontlátni szeretett sógorát.

Súlyos természeti katasztrófa kiszolgáltatott szemtanúi és húszezer keresetlen áldozat szemlélői vagyunk Japánban.

Doma-Mikó István
Tokió
Inter Japán Magazin

 

Kapcsolódó cikkek:
http://interjapanmagazin.com/proba-5/  


Ajánlott bejegyzések

Szóljon hozzá!