Michael Narey VIII.DAN aikido: A valódi kihívás a tanítványok nevelése!

2014. szeptember 17. szerda
Írta:

A héten egy igazán értékes aikido szemináriumon vehettek részt ennek a harcművészeti irányzatnak a kedvelői. Először Érden, majd Békéscsabán tartott edzést Michael Narey VIII.DAN, angol aikido nagymester. A Bristolban élő, csak évei számában idős, de örökifjú kiváló harcművész sok alkalommal járt Magyarországon, de első ízben a keleti határ mellett, Békéscsabán. A Békéscsabai Lakótelepi SE vendégeként köszönthettük, s készítettünk vele egy riportot.
– Hányadik alkalommal jár Magyarországon, és mikor járt itt először.
– 1984-ben jöttem először, régóta .Akkoriban 3-4 alkalommal is jöttem évente, mostanában évi egy-két alkalommal jövök.
– Magyarország nagyon sokat változott azóta. Változott a magyar aikido is?
– Amikor először jöttem, egy csoport dolgozott együtt. Most úgy látom, sok új csapat van és nem vagyunk képesek együtt dolgozni. Ha nem ismerjük el egymást, akkor az igazi vesztes a magyar aikido lesz. Nagy létszám kell, s az a szomorú, hogy csak osztódunk és osztódunk, és mindenki „király” akar lenni a saját dojo-jában. S ez így nem fog működni.
– Az aikido-nak számos iskolája, irányzata létezik. Milyen a „Narey-féle” aikido?
– „Nyitott szív, nyitott gondolkodás”., Amikor az európai aikido szervezet vezetője voltam, nagyon sok időt töltöttem azzal hogy megismerkedjek rengeteg aikido oktatóval az egész világon, sok felé utaztam. Óriási tapasztalatot szereztem, amim ma már nem ismételhető, mert sokan már nem élnek közülük.
– – 61 éve foglalkozik harcművészettel…
– JUDO-val kezdtem, egy kis városban edzettem, majd Ju-jitsu, wado-ryu karate edzéseken vettem részt, majd következett az aikido. Akkor még nem úgy hívták Angliában, hogy aikido, hanem „speciális Judo” vagy „speciális Ju-jitsu” néven szerepelt.
– Miért az aikido mellett maradt?
– -Az egész életünk arról szól most, hogy versenyzünk. Győzünk, veszítünk. Én is állandóan nyerni akartam. De nem ez a módja annak, hogy tanítsuk és fejlesszük az embereket. Harcművészetről beszélünk, de ez számomra nem harcművészet, hanem maga az Élet. Ahogy öregszel, rájössz, hogy mindegyik harcművészet ugyanazt a lelki oldalt jelenti, s ez a BUDO!Japánban ez sok mindent kifejez, az európai nyelvezetben ennek nincs megfelelője. A BUDO-nak nem az a lényege, hogy győzzünk vagy veszítsünk, nem verseny. Ha veszítesz is, ez óriási lehetőség arra, hogy tanuljunk belőle.
– Mi lehet a különbség a japán és az európai aikido felfogás között?
– – Nagyon sokat dolgoztam japán mesterekkel. Nagyon szívesen jönnek Európába, vagyis nem feltétlenül kell Japánba mennünk tanulni. Az Uyeshiba család tagjai is nagyon sokat jönnek Európába oktatni. Én nagyon szerencsés voltam, köszönhetően Tamura Senseinek köszönhetően, hogy rengeteg időt tölthettem velük személyesen is.
-A magyar tanítványainak miben kell előre lépniük?
– Talán a legfontosabb, hogy nem technikailag kell fejlődniük, hanem tanításban legyenek jók. Úgy látom, nagyon sokszor úgy érzik, hogy „van egy fokozatom,és így már nagyon jó tanár vagyok”. Ez így nem igaz, sem a napi életünkben, sem a Dojo-ban. Nagyon sokan jól gyakorolnak, de kevesen tudják azt, hogyan kell oktatni. Használják a japán szakszavakat, megtanulnak evőpálcikákkal enni, De azt is meg kell tanulni, hogyan kell oktatni a tanítványokat. Az utolsó harminc évben az edzőség tudomány lett. Van, akinek szerencsére meg van ez a képessége, de sokan nem veszik a fáradtságot, hogy ezt megtanulják. Sokkal izgalmasabb, hogy tíz, tizenöt danosok legyenek. A valódi kihívás az, hogy tanítványokat neveljenek. Jobbakat, mint amilyenek Ők voltak. Ez a nagy feladat!


Verebics Hajnalka V.DAN, a Kelenvölgyi és Gazdagréti Aikido klub vezetője:
– Milyen szakmai céljai voltak ennek a szemináriumnak?
– Aikido a teremben és a szabadban. Ne csak a teremben dolgozzunk. Mivel a terem kicsinek bizonyult, így kint is edzettünk, ami nagyon jó volt.
– Narey mester legutóbbi látogatása óta miben sikerült előre lépni?
– Ez egy nagyon nehéz folyamat, mert előtte harminc éven keresztül mást csináltunk, és pár év alatt erre átállni nehéz, de megfelelő létszámban és jól haladunk.
– A mester is így látta?
– Meg is volt elégedve, meg nem is, ez a vizsgán is jól látszott. Az edzéseken azt próbáltuk visszaadni, amit kért, a vizsgákon ez nem mindig sikerült.
– Javítható hibák voltak?
– – Igen!A problémák egy része vagy a túl kemény, vagy a túl lágy végrehajtásból adódott, a társakkal. A köztes utat kell követni.
– Mikor következik a folytatás?
– – Nagyon remélem, hogy jövőre is tudjuk ezt folytatni.
– Kinőhet ebből egy újabb, eredményesebb aikido megközelítés?
– Szerintem négy –öt év múlva igen.

– Dobóvári Erik II.DAN, a Békéscsabai Lakótelepi SE Akido Szakosztály vezetője.
– Mennyire elégedett a szemináriumi résztvevők számával?
– Tökéletesen meg vagyok elégedve, nem számítottam arra, hogy ennyien eljönnek. Narey Mester minket nem aikidosoknak tart igazából, hanem „harcosoknak”.Meg van elégedve a munkánkkal, hozzáállásunkkal, technikáinkkal, csak mi egy kicsit másképpen csináljuk, Verebics Antal egykori mesterünk irányvonalát követve.
– A riport elkészítésében megköszönöm Makó Ferenc fordítói segítségét!


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...