Ön most itt van:

Magyarságtudat – Beszélgetés Koltay Gergellyel 2/2

Doma-Mikó István: 

                                        Beszélgetés Koltay Gergellyel 2/2

Magyarságtudat – Beszélgetés Koltay Gergellyel 1/2

Folytatás

– Ha amerikainak születtél volna vagy ott élnél, talán dollármilliomos és ünnepelt világsztár lennél. Akár el is mehettél volna oda szerencsét próbálni. Mi tartott mégis Magyarországon?

– Én a Kárpát-medence gyermeke vagyok. Soha nem kerültem olyan helyzetbe, hogy el kelljen innen menekülnöm. Tisztában vagyok kérdésed lényegével, hogy dollármilliomos lehetnék, ha itt hagytam volna Magyarországot. De ez a hazám. Itt éltek szüleim, nagyszüleim, dédapám, dédanyám. A Kormorán életének kezdetén sokkal többet koncerteztünk Hollandiában, Franciaországban, az NSZK-ban, mint Magyarországon. Nagy volt a kísértés, nem lett volna nehéz engedni neki. Még az akkor divatos cigarettákkal is megkínáltak, de soha nem éltem ilyen szerekkel.  Egy híres kárpátaljai történet szerint megkérdeztek egy embert, hogy mikor hagyta el a faluját? Erre azt felelte, hogy még sohasem volt az erdőn túl! Ám ez az ember, aki ki sem mozdult a falujából, élete során öt ország állampolgára is volt. Én nem hagyom el a falumat, amit úgy hívnak Magyarország.

– A szerzeményeid idegeneket is magukkal ragadnának. Miért nem próbálod meg dalaidat angol- és más világnyelveken is közreadni? A nemzetközi siker neked és a magyarságnak is kedvezne.

– Egyszer kipróbáltam, milyen egy Kormorán dal angol nyelven. Unokaöcsém írta a dal fordítását és egy svéd énekes énekelte fel a dalt. Az Eurovíziós fesztiválra készült. Nekem nagyon tetszett, de biztos voltam abban is, hogy korántsem tudja kifejezni azokat a mélységeket, melyeket a magyar változat kifejez. Az már csak egy vicces fordulat, hogy azt a fesztivált egy nőnek öltözött férfi énekes nyerte meg! Ilyen az élet, itt tart Európa. Általában véve a magyar dalok, biztosan tarolnának a világban, mert van bennük mondanivaló, költészet és van énekelhető, fülbemászó dallam. De mi nem kellünk a világnak, mert ebben a mai felhozatalban mi a világgal szemben egyedül vagyunk. Ha valamiért mégis fontos a küzdelem, az Európa jövője, benne Magyarországgal, a magyar gondolatokkal és a több millió magyarul beszélő ember sorsával, akik jelenleg más országok állampolgárai. A könnyűzenét is multi cégek irányítják, dollármilliókkal. Ebben én egy szobában, egy zongorával, egy fuvolával vagy egy gitárral a kezemben nem vagyok versenyképes. Tehát, kérdésedre válaszolva többet teszek a magyarságnak a szórványban, Erdélyországban, Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján vagy Őrvidék területén, ha nekik írom a dalokat és nekik adok hitet és erőt – a Te szavaidat használva.

– Mely alkotásaidat tartod legsikerültebbnek?

– Erre nagyon nehéz válaszolni! Talán mindig a legutolsót! A legutolsó újszülöttet. De komolyra fordítva a szót, ha rockoperára gondolsz, akkor talán A MEGFESZÍTETT, ha filmzenére gondolsz, akkor biztos – Gábor filmjének a Honfoglalásnak főcímzenéje a KELL MÉG EGY SZÓ, ha a filmrendezéseimre gondolsz, akkor az ELEKTRA MINDÖRÖKKÉ, de, ha spirituálisan közelítjük meg a kérdésedet, akkor a MISSA DE SCARA CORONA HUNGARIA latin nyelvű mise. Nem volt váratlan a kérdés, mert általában ezt szokták kérdezni tőlem. Tavaly összeállítottam egy szerzői albumot, melyben összegeztem a régi dalokat új hangszerelésben, a jelenlegi zenekar (amely ebben a felállásban éppen 10 éves múlt!) tagjaival, az általam kitalált műfaj szabályai szerint, melynek lényege, hogy az autentikus parasztzene hangszerparkja, a rock hangzása és a klasszikus szimfonikus zenekar egyszerre szólal meg. Ezért a gondolatért 44 évvel ezelőtt elkárhoztattak, de ma már mindenki ezt csinálja.

Kormorán – Lámpás Emberek /Uránia 40 éves a zenekar/


– Mi a véleményed a jelenkori és a közelmúltbeli magyar zenéről? Nemcsak a te műfajodban készült darabokra gondolok, hanem a jazz-re és a magyar népzenei hagyomány mai megszólaltatóira is.

– Erre a kérdésre részben adtam válasz az előbbiekben. Nem kívánok megváltónak feltűnni, de a hazai felhozatal és az európai trend ma engem igazol vissza. A találmány, valljuk meg őszintén nem egészen az enyém, hiszen a Deep Purple jó néhány évvel azelőtt már kipróbálta a Londoni Filharmonikusokkal. De a képlet működik, mint egy jó fizikai kísérletben. Magyarországon sokan, akik egykor bolondnak néztek, ma népzenei együttesekkel és szimfonikus zenekarral készítenek koncertfelvételeket. Erre azt szokták mondani: beérett a vetés. Mert a mi dolgunk a magyarság – a magyar nyelv – jelzés értékű küldetésén felül, hogy vessünk! Lásd a Kormorán – „Vess és várj aratásig”, vagy „Akárhová vetett a sors: összetartozunk” című dalait! Mélyen tisztelem azokat az előadókat, zenekarokat, akik felvállalják ez a küldetést a maguk módján, lehetőségeik és tehetségük szerint. Hisz ez a dolguk! Tegyék!

– A magyar és a japán népzene is pentaton hangsort használ. Mi a véleményed a japán zenéről?

– Zenei tanulmányaimból tisztában vagyok a kérdés lényegével. Amikor zenei szerkesztő voltam a Magyar Rádióban, akkor műsoraimban folyamatosan bejátszottam felvételeket és beszéltem a két hangsor rokonságáról. Egy biztos, hogy az emberi fülnek van bizonyos „befogadó” készsége, és erre a pentaton megnyugtatóan alkalmas. A múlt századok európai zenei kultúrája kitermelt egy másik világot, mely nem piszkosabb, nem tisztább, hanem más. Tudomásul kell venni, hogy azok a zsenik, akik ma a klasszikus zene alapjait teremtették meg, ők is tették a dolgukat. Ám a sors kifürkészhetetlen útja elvezette Kodály Zoltánt és Bartók Bélát egy különös felfedezésre és a belőle fakadó feladatra – és ennek a Kormorán is nekiveselkedett –, hogy miképp lehetne a klasszikus zene harmóniarendjét a pentaton hangrenddel párosítani? Hogyan lehetne két, egymástól mélyen különálló zenei világot párosítani? Nálunk ehhez jött a rock egyszerű hét-nyolc, később a jazz megjelenésével, gyakorlatilag végtelen akkordos zenei világa. A mai ún. kortárs zenét ebből építik fel a zeneszerzők.

– Jártál már Japánban, vagy történt valami Japánnal kapcsolatos az életedben?

– Nem jártam Japánban. Régi zenésztársaim, Sebő Ferenc és Halmos Béla voltak koncertturnén egy nálunk élő japán asszony – Kósa Ferenc filmrendező feleségének – szervezésében.

– Nemzeti kultúránk kiemelkedő alakja vagy, szinte olyan, mint aki sötétben lámpással mutatja az utat. Részesültél ennek megfelelő megbecsülésben?

A NÉPMŰVÉSZET IFJÚ MESTERE / 1974

MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ARANY ÉRDEMKERESZT / 2001

MAGYAR SZABADSÁGÉRT DÍJ / 2001

MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJ / 2006

A VITÉZI REND NEMZETVÉDELMI KERESZTJÉNEK ARANY POLGÁRI FOKOZATA / 2006

TÖRTÉNELMI VITÉZI REND TISZTELETBELI VITÉZE / 2008

BUDAPESTÉRT DÍJ / 2010

MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE / 2017

KOSSUTH DÍJ / 2019

Koltay Gergely


– Mik a legközelebbi terveid?

– Oratóriumot készítek TALÁLKOZÁS munkacímmel, mely egy férfi és egy nő párbeszédére épül. A férfi is mást akar, a nő is, mások a személyes érzelmeik, érdekeik. Ez a konfliktus megoldódik egy harmadik személlyel kiegészülve – aki nem más, mint egy angyal, aki igazságot tesz, rendet teremt kettejük között, akinek gondolatai által a férfi és a nő lassan összecsiszolódik. Kiderül mindkét fél számára, hogy a megoldás a szeretet, a család, azaz létrejön a végső megoldás. Megszületik az első emberpár: Ádám és Éva.

Készülök továbbá egy új rockopera megírására, melynek munkacíme: REGNUM MARIANUM. Ez félig-meddig családunk történetét dolgozza fel, mely összefügg a templom felrobbantásával, a „regnumista” papok meghurcolásával. Készülünk továbbá a Kormoránnal ez év őszén egy új zenealbum felvételére és megjelentetésére, melyet az évzáró koncerten, december 16-án szeretnénk majd bemutatni.

– Hosszú utat tettél meg, és még hosszú út előtt állsz. Hogyan érzed, mi marad utánad?

– Hosszú út áll mögöttünk, hosszú út áll előttünk. Mi marad utánam? Három tehetséges gyerek, egy szerelmes feleség, a múltam, a jelenem, a jövőm, az emlékezés!

Nem vagyok katona, aki a harctéren teljesíti kötelességét, akár életét adja hazáért. Én más világban élek. Azonban mégis katona vagyok egy háborúban, mely a kultúra védelmezői és a piac között, az emberi létet védelmezők és a „hálózat” között, az őszinte szó és a hazugság között, a gondolat szabadsága és az agymosás között, a mentés kényszere és a felejtés között zajlik.  Folyamatosan résen kell lenni, mert a pénz minden gondolatot eléget és mindenki becsapva áll egy marék hamuval kezében. Lehet, hogy egy zenekar élete egy pillanat csupán. Több mint hetven muzsikus fordult meg a Kormoránban eddig. Tíz évvel ezelőtt – az idő, a sors – egy olyan csapatot talált, melynek tagjai tudják, mit jelent a küldetés: AZ ÉLET ÉLETRE VÁR!

 

Köszönöm az értékes és tanulságos beszélgetést! Kívánok neked hosszú életet, gyarapíthasd nemzeti kultúránkat mindnyájunk javára és örömére!

 

Doma-Mikó István

 

(Címlapfotó Nagy György)

 

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: