Ön most itt van:

Magyarországra látogatott a nyúlszamuráj

Természetesen nem maga a szamurájpengét forgató nyúl tette tiszteletét hazánkban, hanem az őt megálmodó Stan Sakai, aki az Usagi Yojimbo (magyarul: Nyúl Testőr) képregénysorozatával hódította meg a világot. A Vad Virágok Könyvműhely szervezésének köszönhetően most először volt lehetősége a magyar rajongóknak találkozni a képregény író-rajzolójával.

Stan Sakai 1984-ben írta meg az Usagi Yojimbo első kötetét és a mai napig aktívan rajzol és mesél történeteket a különleges nyúlról. A történet Japánban, a XVII században játszódik, ahol főhősünk a szamuráj szellemiségében küzd meg a világ nehézségeivel, gonoszságaival. A képregény helyenként szórakoztat, míg máskor komoly mélységekbe visz le és bátran felvállalja a társadalomkritikát is. Hogy pontosan honnan jött ez a szürreálisnak nevezhető ötlet és mi motiválja az alkotót, hogy a mai napig dolgozzon fő művén, azt mondja el Stan Sakai személyesen:

Mi a benyomása Budapestről?

Szeretek utazni- Éppen Lengyelországban voltunk a nevelt lányommal egy képregényfesztiválon és mivel már sokat hallottam Budapestről, úgy döntöttünk, hogy megnézzük. A szóbeszéd igaznak bizonyult, valóban csodálatos ez a város, a Citadelláról egészen pompás a kilátás.

Kiotóban született, de mégis Honoluluban nőtt fel. Mi volt ennek az oka?

Apám második generációs japán-amerikai, tehát nisei volt, aki az amerikai hadsereg katonájaként látta meg először Japánt. Így találkozott édesanyámmal, aki szamurájcsalád sarjaként nem volt éppen könnyen elérhető apám számára. Érdekes, hogy anyai nagyapám nem azért fogadta be nehezen apámat, mert az amerikaik oldalán harcolt és ott volt a Pearl Harbor-i ütközetnél is, hanem mert paraszt családból származott. A 40-es, 50-es években az ilyen dolgoknak jelentős szerepet tulajdonítottak Japánban.

Lehet párhuzamot vonni Japán és Hawaii között?

Abszolút érezhető a japán behatás Hawaiin mind a mai napig. Ennek köszönhetően már gyerekként is volt szerencsém ismerkedni a japán kultúrával. Voltak mozik és tévécsatornák, ahol játszottak szamurájfilmeket és a mangákat is be tudtam szerezni. Én már akkor eldöntöttem, hogy Japánról fogok írni és a filmeknek, mangáknak köszönhetően a szamuráj vonal is magától értetődő volt. Azonban először nem a most ismert nyúl karaktert terveztem a történet főhősének, annak az ötlete csak később jött. Először a legendás szamurájról, Mijamoto Muszasiról és az ő kalandjairól szerettem volna írni, de aztán egy rajz felrúgta az egész eredeti ötletet. A rajz egy nyulat ábrázolt, akinek a füle olyan copfba volt fogva, mint a szamurájoknak a haja. Annyira megtetszett a rajz, hogy úgy döntöttem megtartom a karaktert. Az alap ötlet noha nem változott meg teljesen, hiszen a 17. századi feudális Japán „díszletet” és a benne élő szamurájok különleges világát mindenképpen megszerettem volna alkotni.

Megvolt, hogy milyen világot szeretnék és az is, hogy ki játssza ebben a különleges világban a főhőst, de ezzel távolról sem volt még kész a munka. Úgy gondolom, hogy egy igazán jó képregény nem csak szórakoztat, de tanulni is lehet belőle, így rengeteget kutattam a témában, hogy minél hitelesebben adhassam vissza a megálmodott világot. Ez pedig később meg is hozta a gyümölcsét. Hallottam olyan japán iskoláról, ahol az Usagi Yojimbo-t használják arra a tanárok, hogy Japán történelmének és kultúrájának egyes részleteit megismertessék a diákokkal. Be kell valljam erre kifejezetten büszke vagyok. A képregényeimben az olvasó találkozhat mítoszokkal, tradicionális ünnepekkel, kardkészítéssel, papírsárkányokkal de még teaszertartással is. A történelem szeretetét anyámnak köszönhetem, aki gyerekként nagyon sokat mesélt nekem. Ezt próbálom most továbbadni a következő generációknak.

Az Usagi ízig-vérig japán. Magában hordozza annak kultúráját és történelmét.

Követi az új képregényeket?

Csak mértékkel. Mostanra túl sok van már belőlük, nem tudom kellően követni őket. Ez nem csak a mennyiségnek de a képregények mostani stílusának is köszönhető. Ez alatt azt értem, hogy egy képregény alkalmával rengetegszer változik/változhat az alkotók személye. Új rajzoló, új író, új ötletekkel. Vegyük például a Marvel és a DC képregényeit. Folyamatosan cserélik vagy változtatják a főhősöket, nem csoda, hogy nehéz nyomon követni, hogy hol tart éppen a történet.

Miben más az Usagi?

Talán a karakterközpontú történetmesélést mondanám. Ahogy említettem a mai képregények képesek sutba dobni egy karaktert, ha a szükség úgy hozza. Ha nem is feltétlen teljesen újat hoznak a régi helyére, de előszeretettel változtatják a már megismert és megszokott főhős kinézetét vagy személyiségét. Az Usagiban ilyen nincs. Igaz, hogy öregszik és ezáltal változik is a főhős személye, de valójában Ő még mindig ugyanaz a szamurájnyúl, aki 1984-ben útjára indult.

El tudná képzelni Usagit más történelmi korban?

Az amerikai polgárháborúról szívesen írnék történeteket. Esetleg egy ponyvaregény sztori is jól működhetne.

Idén ünnepelte 35. születésnapját Usagi. Várhatjuk a következő 35 évet?

Örömmel írnám még vagy 35 évig. Nagyon szeretek rajta dolgozni és mivel voltaképp ez az egyetlen fő művem, mihez kezdhetnék ha abbahagynám?

 

Mi kívánjuk Stan Sakainak, hogy megírhassa a nemes lelkű, magányos nyúlszamuráj következő 35 évének történetét.

Nagy Zoltán

Inter Japán Magazin

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: