Ön most itt van:

Magyar követ Tokióban

A magyar kormány segítséget nyújt a Szovjetunió által megtámadott Finnországnak. Ghyka Györgyöt tokiói magyar követnek nevezik ki.


Sok jel mutat arra, hogy Anglia és Franciaország szintén kettős játékot űzött a finn-szovjet téli háború idején. Miközben politikusaik a finnek támogatásáról beszéltek, a valóságban jóformán semmit sem tettek a megtámadott ország érdekében. Azok a kalandos elképzelések, hogy megtámadják Bakut, vagy Norvégián és Svédországon át küldenek expedíciós csapatokat Finnországba, nyilván nem kevés derültséget okoztak Moszkvában.
Az amerikai kormányzat kínosan érezhette magát a Finnország elleni szovjet támadás miatt. Az USA és a Szovjetunió előző évi titkos szerződésből kiindulva Rooseveltet aligha érhette meglepetésként a Finnország elleni szovjet támadás. Meglepetést okozhatott viszont a finnek nem várt, kemény ellenállása, s az a nemzetközi fölháborodás, amely a szovjet támadás nyomán kibontakozott. A következő évi elnökválasztást komolyan befolyásolhatták a főként az USA közép-nyugati területein élő skandináv és finn származású választópolgárok szavazatai, ezért Rooseveltnek is állást kellett foglalnia, mégpedig úgy, hogy Sztálint és az amerikai választókat se haragítsa magára. Ebből adódóan az elnök „morális embargót” hirdetett a Szovjetunió ellen, sőt egy rövid időre névlegesen a Szovjetunióba irányuló amerikai fegyverexportot is korlátozta, ami azonban egyáltalán nem volt hatással a szovjet kormány magatartására.
A Teleki kormány kezdettől fogva támogatta a finnek hősies önvédelmi harcát, s nem törődve a Szovjetunió szomszédságából adódó veszéllyel, valamint az esetleges német rosszallással, igyekezett katonai segítséget is nyújtani a megtámadott testvér országnak. Magyarországon gyűjtés kezdődött a finnek megsegítése érdekében, ezen kívül több pilóta és egy önkéntes zászlóalj utazott Finnországba, Olaszországon át pedig magyar hadianyag szállítmány indult a frontra.
A kis finn hadsereg Carl Gustaf Emil von Mannerheim tábornagy irányításával hősiesen állta a szovjet rohamokat, hatalmas veszteségeket okozva a támadóknak. A japánok által a Haszan-tó környéki harcok kapcsán a Vörös Hadseregnél említett problémák a finn-szovjet téli háború során is előfordultak. A fegyvernemek rossz együttműködése és az utánpótlás szervezetlensége a szovjet vezérkar utólagos elemzése szerint is súlyos gondokat okozott a finnek elleni háborúban. A legnagyobb problémát azonban az jelentette, hogy a szovjet katonák nem lelkesedtek a háborúért, ahogy ezt annak idején a japánok is megfigyelték. Nem lelkesedtek akkor sem, amikor a visszavonuló vagy menekülő szovjet katonákat az NKVD osztagai géppuskákkal próbálták megállítani, és akkor sem, amikor az Internacionálét énekelve kellett végigmasírozniuk a finn aknamezőkön. Sok szenvedés forrása lett, hogy a szovjet hadvezetés gyors győzelemben reménykedett, ezért a katonákat nem látták el téli fölszereléssel. December elején azonban a finn-szovjet fronton beköszöntött a kemény tél, ezért a szovjet katonák tömegesen szenvedtek súlyos fagyási sérüléseket, míg a különleges terepet jól ismerő finnek megfelelő ruházattal és fölszereléssel rendelkeztek.
A finnek megsegítése érdekében kifejtett angol és francia aktivitás arra volt jó, hogy fölhívja a német hadvezetés figyelmét a skandináv térség fontosságára, amelynek biztosítása a svédországi vasérc miatt Németországnak létérdeke volt. Még javában folyt a finn-szovjet háború, amikor a német vezérkar kidolgozta a Dánia és Norvégia elfoglalását célzó haditervet, amelynek végrehajtását 1940 kora tavaszára tűzték ki. Mindez természetesen azt is jelentette, hogy Németországnak Észak- Európában újabb frontot kell nyitnia, s az elfoglalt területeken jelentős számú megszálló csapatokat kell állomásoztatnia.
A magyar kormány részben a helsinki, részben pedig a moszkvai magyar követség révén meglehetősen pontos információkkal rendelkezett a finn-szovjet téli háborúra vonatkozóan. A moszkvai magyar követség élén a magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok újrarendezése óta Kristóffy József állt, aki december 4-i jelentésében arról számolt be, hogy a Molotov-Ribbentrop paktum aláírása óta lassú javulás mutatkozott a szovjet-japán viszonyban. Kelet-Lengyelország elfoglalását követően a szovjet kormány is szorgalmazta a Szovjetunió és Japán közötti feszültség csökkentését, mivel a Távol-Keleten nyugalmat akart a Finnország és Románia elleni föllépés érdekében. Kristóffy szerint azonban a Moszkva és Tokió között legtöbb feszültséget okozó problémák még nem oldódtak meg, ezért „a nyugalmi állapot a Szovjetunió és Japán körül véglegesnek nem tekinthető”. /1/
A japán-magyar kapcsolatok a finn-szovjet téli háború idején is zavartalanul fejlődtek. A magyar kormány döntése alapján tokiói magyar követté Ghyka Györgyöt nevezték ki, december 5-én pedig Takeucsi budapesti japán követségi titkár közölte a magyar külügyminisztériumban Ghyczy Györggyel, hogy a japán kormány kizárólagos budapesti székhellyel Maszao Takaszaki őrnagyot kívánja katonai attasénak kinevezni, aki eddig a berlini japán katonai attasé helyettese volt. Takeucsi hangsúlyozta, hogy Takaszaki őrnagy berlini beosztása megszűnik, és kizárólag Magyarországon fog tevékenykedni, illetve később esetleg Belgrádban is akkreditálhatják. /2/

Folytatjuk.
1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Moszkva, 1939. december 4.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Budapest, 1939. december 5.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: